Új lendületet kaphat a Petőfi-kutatásnak Szűcs Gábor Petőfi halála – Fehéregyháza, 1849. július 31. című kötete, a fiatal Petőfi-kutató ugyanis könyvében a költő sírjának lehetséges helyét is meghatározza. “Nem titkolt célom volt, hogy a Petőfi Sándor halálával kapcsolatos tévképzeteket eloszlassam. Sok olyan tudományosnak láttatott állítás kering még manapság is, amelyeket semmilyen forrás vagy más kézzel fogható bizonyíték nem igazol” – fogalmazott Szűcs Gábor.
“Mindenki Petőfiből indult ki, nem pedig a csatából. Pedig ahhoz, hogy rekonstruálni tudjuk a történteket, tudni kell, hogyan zajlott le az ütközet, miként kerítették be az ulánus csapatok a települést, milyen volt az időjárás. Ezek alapján ki lehet zárni a hamis tanúvallomások többségét, amelyek csak torzítják az összképet” – fejtegette Szűcs Gábor. “Megpróbáltam rekonstruálni, mit tett, merre járt Petőfi az ütközet napján, majd a halálával kapcsolatos különféle elméleteket ismertetem” – magyarázta a kutató.
Szűcs Gábor a költő elestének legvalószínűbb helyszínét is kikövetkeztette. A kötet szerint a menekülő Petőfi a fehéregyházi csata fő helyszínétől “egy öreg ágyú lövésnyire, a Szöllöhegy nyugati lábánál” elterülő kukoricásban lelte halálát. Az is szerepel a könyvben, hogy nem dzsidával, hanem karddal oltották ki az akkor már fegyvertelen és holtfáradt költő életét.
Szűcs Gábor elmondta, hogy a könyv megjelenése óta már többen is megkeresték egy lehetséges expedíció ötletével. “Elmondtam nekik, hogy ehhez milyen szakemberek, felszerelés, engedélyek kellenek, és azt is, a vizsgálatok mit tudnak majd kimutatni, illetve egy lehetséges költségvetést is felvázoltam. Meglátjuk, megvalósul-e az expedíció” – fogalmazott.
A kutató szerint Magyarországnak egyetlen “nemzeti költője” van, az ő sírhelyét megtalálni az utókor kötelessége. “Valószínűleg egy hevenyészett tömegsírba temették akár több száz honvéddel együtt. Ezt nem tekinthetjük nyughelynek” – magyarázta, miért kellene felkutatni Petőfi Sándor holttestét. “Általában tőle csak azt a sort idézik, hogy “Ott essem el én, A harc mezején”, holott néhány sorral később úgy folytatja, “Ott szedjék össze elszórt csontomat” – idézte a költőt a kutató.
