Amellyel azonnal megváltotta belépőjegyét a legnagyobbak közé. S nem csak rendezőként, de saját filmje főszereplőjeként is belopta magát a nézők szívébe az általa alakított esendő, szeretni valóan jóhiszemű „lady-sitter” (aki idős anyjának társaságot biztosítandó, no meg szerény jövedelmének kiegészítéseként koros asszonyokra vigyáz, s tűri minden rigolyájukat, amíg azok rokonai nyaralni vannak).
Ugyanez a figura (s ugyanaz a nagyon mélyről jövő, inkább szomorkás, mint kitörő életöröm) tér vissza újabb alkotásában is. A filmbéli Gianni nyugdíjas napjait minden tekintetben a nőknek szenteli – vagyis elfoglalt felesége, hebehurgya lánya, de főleg matróna-korú, ám egy luxus-öregotthonban minden lehetséges pénzforrást elpezsgőzgető mamájának különféle kívánságait igyekszik teljesíteni. Csakhogy éppen az hiányzik hajszás életéből, amit a nőktől remél – hiába. Nem épp a szex, bár a szomszéd szobában lévő hitvesi ágy jéghideg. Inkább a gyengédség, a kedvesség, az intimitás. Hamvas Béla szerint a nő az, aki magasabb fogalmat tud nyújtani a szépségről. No, ilyen nincs szegény Gianni környezetében. Így ügyvéd-barátja tanácsára kissé jobban kinyitja szemét; igazán nem állna ellen, ha akadna valaki, aki nem csak segítségére, de közeledésére is igényt tart. Próbálkozásai azonban mind-mind kudarcba fulladnak, a lányok-asszonyok, akikkel próbálkozna, mind felhasználják valamire, de kicsit sem érdekli őket a jópofa úriemberből a férfi.
Mindezt hol roppant finom, hol lehengerlő humorral – a viagrás előkészületek utáni elakadás a csúcsforgalomban egészen frenetikus –, végtelenül egyszerűen, mégis magával ragadó hitelességű eszközökkel meséli el a filmet rendező Gianni. Nincs semmi mutatvány, semmi hatáskeltés: van viszont bámulatos életismeret, irónia és önirónia, apró gesztusokból, nézésekből, csöndekből, ki se mondott szavakból felépített jellemrajzok – mind egy-egy gyöngyszem. S van egy utánozhatatlan világlátás, amelyben nem válik külön a humor és a realitás (mint ahogy az a nevettetésre utazó műdarabok túlnyomó többségében elfogadott), hanem amely azt a felismerést tartogatja a film befogadója számára, hogy a kettő dinamikus egységet képez, nincs egyik a másik nélkül, s csak rajtunk múlik, mikor ismerjük fel a humort a legföldhözragadtabb, legközönségesebb, vagy akár a legszomorúbb pillanatokban, s hogy mikor ismerjük fel a humorban mindig ott rejtező melankóliát, az élet mulandóságának tudomásul vételét. A legegyszerűbb gesztusok összetettsége tárul fel.
Hogy – mintegy mellesleg – felejthetetlen leckét kapunk abból, milyen ügyes hatékonysággal ugráltatják a javíthatatlan macsóként ismert olasz férfiakat az életet valójában irányító nők; hogy van egy-két tökéletes jelenet, amely ezt a nevetséges macsizmót annak saját értékrendeje szerint is leleplezi; hogy van a rendezőnek egy-két keresetlen szava az újdonatúj generációk partiból partiba szédülő életmódjáról (amelyet egyszersmind az értelmes életpályák lehetőségétől való megfosztottság pótcselekvéseként láttat) – mindez csak elmélyíti di Gregorio amúgy is többrétegű humorát.
Míg maga a filmhős Gianni olyan összetéveszthetetlen, már puszta megjelenésével – testtartásával, sajátos gesztusaival –, hanghordozásával, tekintetével is egyénített figurává kezd válni, mint Chaplin csavargója vagy Tati postása illetve Hulot ura, addig di Gregorio művei (az eltérő stílusjegyek ellenére) Fellini legjobb filmjeinek megértő és megbocsátó szemléletével mutatnak nyilvánvaló rokonságot, valamint olyan, kultikusnak számító művekkel, mint a Babette lakomája (Gabriel Axel), a Dalok a konyhából (Bent Hamer) vagy az Ízlés dolga (Agnés Jaoui).
TPP
Kinek ajánljuk?
Mindenkinek, aki nem csak a farbarúgáson és a vulgáris vicceken tud nevetni.
Kinek nem?
Érzelmileg sivár, mentálisan beszűkült emberek kerüljék a vetítőt!
Gianni e le donne / The Salt of Life – színes, feliratos, olasz vígjáték, 2011. Rendezte: Gianni di Gregorio. Szereplők: Gianni Di Gregorio (Gianni), Alfonso Santagata (Alfonso), Valeria Cavalli (Valeria), Aylin Prandi (Aylin) Kristina Cepraga (Kristina), Michelangelo Ciminale (Michelangelo). 90 perc. Forgalmazó: Cirko Film.
Hazai bemutató: június 9.
