Bebizonyította a bécsi merényletterv, hogy az Iszlám Állam nagyon is él

Rengeteg Taylor Swift-rajongót rázott meg, hogy le kellett mondani a népszerű énekes bécsi koncertjeit a terrorveszély miatt. Az osztrák hatóságok megelőző fellépése miatt a tragédiát most elkerültük, az eset ugyanakkor ébresztőként is szolgál: bármennyire is halottnak hittük, az Iszlám Állam hálózata életben van, újra megerősödött, és képes lehet Európában is merényletet végrehajtani.

Annak ellenére, hogy a közfigyelem az ukrajnai és a közel-keleti válságra fókuszál, a dzsihádista csoportok és egyének jelentette fenyegetést nem szabad félvállról venni. Különösen igaz ez annak fényében, hogy az elmúlt egy évben a szakértők már megkongatták a vészharangokat az Iszlám Állam újbóli megerősödése miatt.

A szervezet, amit igazán sosem győztünk le

Az Iszlám Államnak – vagy korábbi nevének angol rövidítése alapján ISIS-nak – nevezett dzishádista hálózatot 2014-ben ismerte meg a világ. Akkor a szervezet és annak vezetője, Abu Bakr al-Bagdádi hatalmas területet vont az irányítása alá Szíriában és Irakban, ahol egy sajátos kalifátust kiáltottak ki. Brutális uralmat gyakoroltak az ott élők felett, a világ rengeteg országában kezdtek el toborozni külföldi harcosokat, és nyugati újságírókat végeztek ki kamerák előtt.

Nagyobb merényleteket az Iszlám Állam Európában egy kicsivel később, 2015-ben és az azt követő néhány évben hajtott végre, köztük a 2015. novemberi párizsi és a 2016. márciusi brüsszeli támadást. Az Egyesült Államok vezette koalíció – valamint az abban részt nem vevő, de az ISIS-t fenyegetésnek tekintő más államok, mint például Irán – fellépésének hatására 2019-re sikerült kiszorítani a csoportot az általa korábban elfoglalt területekről. Az európai biztonsági helyzet ezzel párhuzamosan a hatóságok és a titkosszolgálatok együttműködése és megerősített működése következtében érezhetően javult.

Ezt követően az Iszlám Állam lekerült a napirendről, a közvéleményben pedig az a kép alakult ki, hogy a szervezetet legyőztük. Ez azonban egy hamis értékelés volt: az Iszlám Állam ugyan területbirtokló entitásként megszűnt létezni, a nemzetközi hálózata azonban Afganisztántól Nigériáig megmaradt.

A csoport történetében a 2019 óta tartó időszak egy átmeneti visszaszorulást jelentett csupán, amelyre a szervezet felkészült – berendezkedve egy másfajta működésre. Az 1990-es évekig visszanyúló történetében az Iszlám Állam már megszokta ezeket a hullámzásokat, és a korábbi hasonló időszakokhoz hasonlóan most is erőt gyűjtött és kivárt.

Az Iszlám Állam háromszoros visszatérése

Az idő, úgy tűnik, most érett meg az Iszlám Állam visszatérésére. A dzsihádisták nem csak a bécsi merényletet inspirálták, az elmúlt évben máshol is fokozták a működésüket. Csak az idén már két nagyobb jelentőségű merényletet is elkövetett a csoport:

• az év első napjaiban Iránban,
• márciusban pedig Oroszországban hajtottak végre nagyobb akciót.

Ahhoz, hogy megértsük, miként támadhatott fel az Iszlám Állam, fontos figyelembe vennünk a hálózat felépítését. A szervezet nem egy egységes csoport, hanem egy háromszintű entitás. Ennek központi magja Irakban és Szíriában alakult ki, amelyre ráépült a globális hálózat, és létrejöttek az ahhoz tartozó regionális csoportok (az ISIS saját nyelvén: vilajetek vagy tartományok). A kettő közötti viszony folyamatosan változott: ahogy látható volt az iraki-szíriai visszaszorulás, úgy csoportosították át az erőforrásokat a perifériákra, vagyis a globális hálózat egyes tagszervezeteihez.

A harmadik szintet az Iszlám Államhoz közvetlenül nem tartozó, de az általa online terjesztett propaganda által radikalizált, független fiatalok jelentik. Közéjük tartoztak a bécsi feltételezett elkövetők is: nem kaptak kiképzést az Iszlám Államtól, csak gondolatokat és inspirációt. Ők sok szempontból a legveszélyesebbek az európai biztonságra nézve, hiszen viselkedésük a legkevésbé kiszámítható és előre jelezhető. A hatóságok ugyan tudnak követni gyanús eseteket – mint ahogy tették az egyik, a bécsi koncerteken merénylet elkövetésével gyanúsított tizenhét évessel is –, az támadók rengeteg esetben az akció megindításáig képesek elrejteni a szándékaikat.

Ma azt láthatjuk, hogy az Iszlám Állam globális szinten erősödik. Szíriában és Irakban az év első felévben 154 akciót hajtott végre a szervezet, a helyi kurd erők szerint idén a legrosszabb a helyzet 2019 óta. Globális szinten az Iszlám Állam élén lezajló 2022-es vezetőváltás utáni hűségeskükből már látható volt, hogy rengeteg támogatója maradt a brandnek. A 2023 és 2024 márciusa között időszakban az ISIS továbbra is több mint 1100 merényletet, vagyis napi hármat (!) vállalt magára. Ez a szám akkor is félelmetes, ha az elmúlt évekhez képest látható csökkenés (bár az Irakon és Szírián kívüli területeken ez a csökkenés alig látható).

A legnagyobb aktivitást a nyugat- és közép-afrikai csoportok mutatták, de az Afganisztánhoz kötődő Khorászáni Iszlám Állam, vagy ISIS-K is az egyik leghatékonyabb szervezet (ők hajtották végre az iráni és oroszországi merényletet is). Ahogy ezek a csoportok erősödnek, úgy tudják a harmadik szinthez tartozó mozgalmat is erősíteni: ma már az Iszlám Állam propagandájának mintegy a kétharmada Afrikából jön.

A feltámadás okai

A terrorista szervezetek erősödése és gyengülése nem csak az ellenük indított fegyveres harc mértékétől függ, sokkal inkább a helyi politikai, gazdasági és társadalmi körülményektől. Minél kaotikusabb állapotban van egy ország, annál több lehetősége van az Iszlám Államnak és a hasonló csoportoknak. Ebből a szempontból nem meglepő, hogy az Iszlám Állam erősödik: a politikai és biztonsági helyzet Irakban, Szíriában, Afganisztánban, illetve számos afrikai államban nem javult érdemben az elmúlt években, sőt, romlott is. A gázai válság vagy a szudáni polgárháború csak a jéghegy csúcsát jelentik ebből a szempontból.

Másrészt a nagyhatalmi versengés felerősödése is lehetőséget teremtett a dzsihádistáknak. Az Egyesült Államok, Oroszország, Kína vagy az európai államok számára nem az Iszlám Állam elleni küzdelem volt a prioritás az elmúlt években, hanem Ukrajna, a belpolitikai kihívások vagy éppen az egymással való versengés. Ha nem kerülnek folyamatos nyomás alá, akkor a dzsihádista hálózatok könnyen meg tudnak erősödni. Ráadásul Afrikában az orosz-amerikai vetélkedés látványosan és közvetlenül lehetőséget teremtett a dzsihádisták erősödésének.

Harmadrészt: ahogy a terrorizmus elleni küzdelemben a katonai eszközök kerültek előtérbe, úgy szorultak háttérbe azok a jelenséghez kapcsolódó kihívások, amelyeket fegyveres erővel nem lehet kezelni. Ilyen például a Szíriában lévő táborok kérdése, ahol a belső menekültek mellett az Iszlám Állam volt harcosainak feleségei, gyerekei vannak a mai napig. Ezek a közösségek kiváló alkalmat biztosítanak terroristák toborzásához. Európában úgy tettünk, mintha ezek a problémák nem lennének, ez a hozzáállás pedig láthatóan most megbosszulja magát.