Június 19-én Vlagyimir Putyin orosz elnök Phenjanba látogatott, ahol találkozott Kim Dzsongun észak-koreai vezetővel. A The Wall Street Journal beszámolója szerint Putyin 2000 óta először járt a kelet-ázsiai diktatúrában, és rögtön felújított egy akkor megkötött kölcsönös védelmi szerződést. Emellett magasabb szintre emelték a két ország közötti fegyverkereskedelmet.
Történelmi háttér
Moszkva és Phenjan kapcsolata még a szovjet időkre nyúlik vissza. 1945-ben a japán uralom alatt álló Koreai-félsziget északi felét a Mandzsúria felől betörő szovjet csapatok foglalták el, a déli területek pedig amerikai ellenőrzés alá kerültek. Mint ismert, a ‘40-es évek végén így alakult ki a két Korea. Észak-Korea formálisan 1948-ban kiáltotta ki függetlenségét, a szovjetek pedig azonnal őket ismerték el az egyetlen legitim Koreaként, majd 1961-ben formálisan is szövetséget kötöttek Phenjannal, megfogadva, hogy külső támadás esetén katonai segítséget nyújtanak neki. Moszkva 1985-ig pénzzel, fegyverrel és más módokon is támogatta Észak-Koreát, ennek mértékét csupán Gorbacsov alatt csökkentették, mivel 1985 után a szovjetek úgy döntöttek: ki akarnak békülni Szöullal.
A Szovjetunió széthullása után Oroszország és Észak-Korea 1996-ban létesített újra diplomáciai kapcsolatot, ám a fagyos hangulat Putyin hatalomra jutásáig megmaradt. 2000-ben azonban az orosz elnök Phenjanba látogatott, a két ország pedig ismét kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötött. A 2006-ban az észak-koreai nukleáris program miatt élesedő nemzetközi helyzet ismét visszavetette a kétoldalú kapcsolatokat. Moszkva ugyanis támogatta vagy legalábbis elfogadta az Észak-Korea elleni szankciókat. Mindez egészen addig tartott, amíg Moszkva is hasonló korlátozások „áldozata” lett.
A The Economist cikke szerint a két ország először akkor kezdett egymás felé fordulni, amikor 2019-ben Hanoiban összeomlottak az amerikai-észak-koreai tárgyalások. Még magasabb fokozatba akkor kapcsolt a folyamat, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. Észak-Korea ugyanis nem volt hajlandó elítélni az agressziót, sőt diplomáciai támogatást nyújtott hozzá: például Szíria és Oroszország mellett egyedül ők ismerték el a donyecki és luhanszki szakadár köztársaságokat, de a Moszkvát elítélő határozatokat és a különböző szankciókat is rendre leszavazták az ENSZ-ben. Az orosz invázió óta Kim Dzsongun kétszer járt Oroszországban, legutóbb kilenc hónapja, amikor Putyinnal együtt a Nyugattal szembeni közös „szent küzdelemről” beszéltek.
A két ország együttműködésének szorosabbra fűzése több szempontból is érthető. Az ukrajnai háború Moszkva növekvő nemzetközi elszigetelődéséhez vezetett, ami miatt Putyinnak minden eszközt meg kellett ragadnia, hogy levegőhöz jusson. Még azon az áron is, hogy a világ talán leghírhedtebb diktatúrájával működik együtt. Annál is inkább, mert a szankciók miatt
Moszkva már korábban is több millió tüzérségi töltetet vásárolt Észak-Koreától, és az ukrajnai háborúhoz valószínűleg egyre több muníció kell majd. Az Economist cikke azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a formálódó kapcsolatot hiba lenne egyszerű fegyverüzletnek látni, legalábbis az általuk megszólaltatott szakértő, Jenny Town szerint. Fontos kiemelni, hogy míg az eredeti, 2000-es szerződés csupán arról szólt, hogy, amennyiben az egyik felet támadás éri, úgy a másiknak – közelebbről nem részletezett – segítséget kell nyújtania, addig egyes források szerint a felújított verzió már visszanyúl az 1961-es szerződés szövegéhez, és explicit módon katonai beavatkozást ír elő a megtámadott fél védelmében. Más források szerint az új verzió is csupán segítségnyújtásról szól – konkrétabb támpontok nélkül. Egy szakértő azonban a The Wall Street Journalnak arról beszélt, hogy ez nem is lényeges, hiszen úgyis „az értelmezés, a tárgyalások és az alkuk” fognak dönteni, függetlenül attól, mi van a papíron. Mindenesetre az egyezmény komoly előrelépést jelent az együttműködésben, Kim szerint például a két ország kapcsolatát már szövetségesiként is lehet jellemezni.
Oroszország tehát a kölcsönös katonai garanciák mellett fegyvereket és lőszert tud szerezni Phenjantól. Arról viszont csak találgatások vannak, hogy Észak-Korea mit kap cserébe. Dél-koreai források szerint tavaly szeptember óta 9 ezer szállítókonténer érkezett Oroszországból Észak-Koreába. Ezek valószínűleg főleg élelmiszert és üzemanyagot rejtettek. A szankciók által évtizedek óta sújtott diktatúrának erre égető szüksége is van. Ám hosszabb távon Phenjannak a nukleáris és hagyományos ballisztikus rakétákhoz, műholdakhoz, hiperszonikus fegyverekhez és tengeralattjárókhoz elengedhetetlen technológiára van elsősorban szüksége. Oroszország rendelkezik ugyanis a világon a legnagyobb atomarzenállal, illetve a tengeralattjáró-technológiájuk is fejlett. Kim tavalyi látogatása után nem sokkal Észak-Korea először lőtt fel katonai műholdat az űrbe – dél-koreai források szerint ehhez például már orosz segítséget kaptak.
