Ausztriában, Németországban és Hollandiában is erősödött a jobboldal, illetve a szélsőjobboldal a vasárnapi európai parlamenti választáson, de a legdrasztikusabb változás Franciaországban történt.
Ott ugyanis a radikális jobboldali
A mandátumok aránya is megdöbbentő: 30:13-ra győzött az NT az Újjászületés fölött. A francia szélsőjobb így majdnem másfélszer annyi képviselőt küldhet az EP-be, mint Magyarország összesen.
Az Európai Parlamentben korántsem földcsuszamlásszerű a szélsőjobb térnyerése – ezt hétfői cikkünkben már elemeztük. A franciaországi eredmények azonban jelentős változásokat indítanak el. Macron köztársasági elnök ugyanis bejelentette, hogy előrehozott választást ír ki június végére (a második fordulót július elején rendezik majd). A döntése politikai öngyilkosságnak tűnhet, amikor pártja az utóbbi évek leggyengébb szereplését mutatta fel. Ám valószínűleg az előrehozott választással a saját legitimitását szeretné biztosítani (hasonlóan Pedro Sanchez spanyol miniszterelnökhöz, akinek tavaly bejött ez a húzás) a következő évekre. Az elnökválasztás ugyanis még messze van, Macronnak pedig addig is kormányzóképes parlamentre van szüksége.
Vitatja ugyanakkor ezt a BBC munkatársa, Hugh Schofield. Szerinte ugyanis az államfő folytathatta volna a kormányzást, elmagyarázva a szavazóknak, hogy az európainál sokkal fontosabb választásokon még korrigálhatják ezt a szélsőjobboldali előretörést. A BBC által megkérdezett francia szakértők is ezt hangsúlyozták: Franciaország de Gaulle elnök alkotmánya alapján kormányozható kisebbségből is.
A francia alkotmány legtöbbet emlegetett, 49.3. pontja alapján ugyanis a jelenleg is csupán relatív többségben lévő Macron el tudta volna kormányozni az országot, el tudta volna fogadtatni a szükséges törvényeket és végrehajthatta volna az általa ígért reformokat. Ehelyett Macron valószínűleg azért döntött az új választások kiírása mellett, mert személyesen megalázó volt számára az a vereség, amit a Nemzeti Tömörülés mért a pártjára.
Más verzió szerint Macron esélyt akar adni a mérsékelt pártoknak arra, hogy egyesítsék az erejüket, és kiszorítsák a szélsőjobboldalt a parlamentből, vagy legalábbis az EP-választásokhoz képest mérsékeljék a Nemzeti Tömörülés sikerét. Ezt a verziót a párizsi Le Monde egyik vezető szerkesztője, Nicolas Chapuis kérdőjelezte meg hétfőn délelőtt, amikor online válaszolt a francia lap olvasóinak kérdéseire.
Egyikük például azt kérdezte, hogy a június 30-ára összehívott előrehozott választásra hogyan tud felkészülni például a megosztott baloldal. Szerinte ugyanis ehhez nem elég három hét. Chapuis válaszában rámutatott arra, hogy
A baloldali választási szövetség tavaly októberben a gázai konfliktus miatt bomlott fel, a Jean-Luc Mélenchon vezette populista baloldali párt, az LFI (La France insoumise – Engedetlen Franciaország) ugyanis ellenezte, hogy a Hamászt terrorszervezetnek minősítsék, erre a Szocialista Párt gyakorlatilag felfüggesztette a választási szövetségben való részvételét.
Macron lépése tehát kevés racionális tényezővel magyarázható – azon kívül, hogy Le Penék ezt követelték az elnöktől –, ezért vetődhetett fel számos elemzőben a személyes sértettség mint döntési faktor. Ráadásul Macron ezzel fokozhatja a Nemzeti Tömörülés sikerét, óriásit bukást kockáztatva az előrehozott választáson.
Mind Franciaországban, mind külföldön rossz ötletnek tartják ezért az előrehozott választást. Nemcsak a „győzteshez húzás” erősítheti ugyanis a Nemzeti Tömörülést, de az sem igaz, hogyha az eddig otthon maradó választókat aktivizálnák, akkor mérsékeltebb pártokra szavaznának az emberek. Éppen a Le Monde-on megjelent egyik elemzésben szögezi ugyanis le Pascal Perrineau professzor, választási szakértő, hogy a nagyobb mozgósítás még nagyobb Le Pen-győzelmet hozna. Különösen a fiatalok szavaznak kisebb számban, az ő mozgosításuk azonban a Nemzeti Tömörülés további erősödését hozhatja, ugyanis a párt körükben nagyon erős támogatottságot élvez.
Vagyis
a megfigyelők szerint. Ám ahelyett, hogy a saját programját valósította volna meg, és a franciák elszegényedésének megállításán, az ország gazdasági teljesítményének javításán, a klímapolitikán dolgozott volna, most egy újabb választással hazárdjátékba ment bele. Indoka erre pedig mindössze az volt, hogy egyszerűen nem hagyhatja figyelmen kívül Le Penék magas támogatottságát.
Persze szavakban megint erősnek bizonyult Macron: arról beszélt az EP-választás után, hogy a nacionalisták és demagógok veszélyt jelentenek, ám azt nem volt képes megmagyarázni, hogyha ilyen veszélyesek ezek az erők, akkor miért ad nekik lehetőséget a hatalomra kerülésre. Ugyanis a Nemzeti Tömörülés most már valóban a hatalom megragadására készül. Miniszterelnök-jelöltjük máris megvan: Jordan Bardella mindössze 28 éves, ám rendkívül ambiciózus.
Marine Le Pen pedig arról beszélt a választási siker után, hogy egy „gyönyörű és népszerű erő” emelkedett fel az egész országban. Ebben persze neki sem volt igaza, hiszen épp a BBC és a Le Monde hívja fel a figyelmet arra, hogy Párizs és a francia vidék egészen másképp szavazott.
A BBC felhívja a figyelmet arra is, hogy Marine Le Pen politikája ügyesen ötvözte a marketingszemléletet egyfajta valódi „méregtelenítéssel”. Azaz nemcsak ügyes politikai reklámokkal élt, nemcsak a fiatalabbak hatékonyabban elérő platformokon (például a TikTokon) kampányolt, hanem megszabadult a legveszélyesebb szélsőjobboldali elemektől is pártján belül.
Ráadásul ehhez a nemzetközi politikában is tartja magát: az Európai Parlament legjobboldalibb frakciója, az Identitás és Demokrácia (ID) ugyanis kizárta az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű szélsőjobboldali pártot. A német szélsőségesek listavezetőjéről, Maximilian Krahról kiderült ugyanis, hogy Oroszország pénzelte a kampánya egy részét, majd házkutatást tartottak nála, mert az asszisztense Kínának kémkedhetett.
Krah ezután nyilatkozott úgy, miszerint nem eredendően bűnös mindenki, aki valaha SS-egyenruhát viselt. Mindez Franciaországban, amelynek nagy részét a német nácik – köztük az SS emberei – megszállták 1940-ben (a fennmaradó francia területeken pedig bábállamot kreáltak Vichy székhellyel), ez teljesen elfogadhatatlan. Így az AfD kizárásáról Marine Le Pen döntött.
