Lehet, hogy önöknél minden hétköznap este tele vannak a templomok, de én nem ehhez szoktam hozzá a Szentföldön
– mondta Pierbattista Pizzaballa bíboros január 18-án Budapesten, a pesti ferences templomban. Jeruzsálem latin pátriárkája, aki ferences szerzetes is, a rendje magyarországi képviselőinek nagy részével, Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsekkel és Michael Wallace Banach-hal, a Magyarországra küldött apostoli nunciussal misézett együtt a templomban, miután nem sokkal előtte arról tartott előadást a Ferences Rendtartomány meghívására a pasaréti templom közösségi házában, hogy miért nincsenek hozzászokva a teli templomokhoz a Szentföldön.
Leginkább azért, mert nagyon kevesen vannak. A Szentföld nehezen meghatározható terület, de Gázában és Ciszjordániában körülbelül ötvenezer, Izrael többi részén nagyjából 130 ezer keresztény él csupán. Közülük tízezren Jeruzsálemben. Leginkább arabok, de sok időlegesen Izraelben járó keresztény is akad köztük, leginkább filippínók, valamint néhány héber gyökerű katolikus – mondta Pizzaballa. Az ideiglenesen ott tartózkodó keresztények sosem lesznek valódi izraeli állampolgárok, hiszen Izrael állam nem ad automatikusan állampolgárságot az ott élőknek – ő például 34 éve szolgál Jeruzsálemben, mégis évente meg kell újítania a vízumát.
Hiába nevezik a keresztények is Szentföldnek, a számuk valójában elhanyagolható. A társadalom 1–2 százaléka keresztény csupán, az 50 ezer gázai és ciszjordániai összesen ötmillió palesztinból, a 130 ezer izraeli pedig hétmillió zsidó mellett jön ki. A katolikusok leginkább iskolákat, kórházakat, egyetemeket működtetnek, vagyis kevesen vannak ugyan, de aktívak.
Pizzaballa korábban úgy került be a hírekbe, hogy felajánlotta magát a Hamásznak az elrabolt izraeli túszokért cserébe, miután elfogadhatatlannak és feldolgozatlannak nevezte a Hamász terrortámadását.
Az izraeli társadalmon belüli törésvonal Pizzaballa szerint a keresztény közösségen belül is megjelenik. A gázai és ciszjordániai hívők nemcsak keresztények, de palesztin keresztények, az Izraelen belüli hívők pedig izraeliek is. Ez pedig a vélemények különbözőségében is megjelenik.
A bíboros szerint az október 7-ei támadás mindent megváltoztatott a Szentföldön, eltörölte a korábbi világot. Izrael állam megalapítása óta ez volt a legdurvább támadás és kihívás a zsidó állammal szemben. Ez szerinte olyan traumákat idézett elő, olyan régi sebeket tépett fel mindkét társadalomban, melyek az utóbbi időben ismeretlenek voltak.
Izraelt a zsidó nép otthonának szánták, a háznak, amelyben biztonságban vannak, ahol meg vannak védve. Most azzal kellett szembesülniük, hogy ez nem igaz. Ez egy nagyon mély trauma, és a következménye – a gázai megtorlás – 1948 óta a legrosszabb forgatókönyv Izrael számára. A palesztinok számára a trauma hasonló: a mostani megtorlás a Nakbához, a palesztin nép erőszakos elűzéséhez kapcsolódik.
34 év alatt nem láttam ilyen mély gyűlöletet
– fogalmazott Pizzaballa.
Gázában most körülbelül ezer keresztény él, jellemzően északon, az izraeli hadsereg utasítása szerint távozniuk kellett volna. Azt a tárgyalások során a keresztény egyházaknak sikerült elérniük, hogy maradhassanak. Jelenleg a két nagy keresztény központban tartózkodnak, az ortodoxoknál háromszázan, a katolikusoknál a maradék hétszáz ember. Észak-Gázát körülöttük majdnem teljesen elpusztították, a házak hatvan százaléka mára rommá lett.
Akik ezeken a keresztény telepeken laknak, azoknak mára semmijük nem maradt. Húsznál valamivel több keresztény áldozata volt az összecsapásnak. Pizzaballa szerint a gázai keresztények még így is kiváltságos helyzetben vannak, de elengedni csak azokat tudták, akik kettős állampolgárok voltak. A jordán királyi család közvetítésével a bent maradóknak néha be tudnak juttatni adományokat Egyiptom és a rafai határátkelő felől, Gáza többi határa viszont teljesen zárva van.
Pizzaballa szerint, akik ott maradtak, jellemzően az utcán élnek, de alapvető ellátásokhoz sem jutnak hozzá. Nincs víz, az üzemanyag már rég elfogyott, és nem is nagyon engednek be, pedig ez hajtaná a generátorokat. Az izraeliek viszont attól tartanak, hogy a Hamász generátorok helyett harci eszközökbe töltené az üzemanyagot.
A bombázás mostanra nem annyira súlyos. Dél-Gáza nagyon sűrűn lakott, így, ha olyan bombázás lenne, mint északon volt, nagyon sok áldozat lenne. Pizzaballa kételkedik abban, hogy Izraelnek sikerül leszámolnia a Hamásszal.
A Hamász egy ideológia, nem szervezet. Bombákkal megerősíteni lehet, nem elpusztítani
– mondja, hozzátéve, Ciszjordániában már most is népszerűbb az alapvetően gázai központú szervezet, mint korábban.
Az is kérdés, mi lesz azzal a kétmillió emberrel, aki Gázában él – köztük a keresztényekkel. Nincs otthonuk, házat építeni pedig nem lehet hetek alatt. Márpedig örökké nem élhetnek a keresztény iskolák tantermeiben.
A szentföldi keresztények esetében sok probléma fakadt a szavak használatából is, mondja a bíboros. A háború nemcsak fegyverekre épül, hanem hozzáállásra is, amit a szavak építenek. A zsidók dühösek a keresztényekre, mert nem elég erősen és nem a megfelelő szavakkal ítélték el a Hamászt. Ugyanez a palesztinok felől is létezik, pedig szerinte nem igaz, hogy nem ítélték el a terrortámadást vagy a civilek elleni erőszakot, csak éppen nem azokkal a szavakkal, amelyeket a két oldal várt.
A bíboros szerint a közösségi média nagyon agresszív lett, és a közbeszéd szóhasználata egyre kirekesztőbb. Ez a lelkipásztori munkát is megnehezíti. Aki azt mondja, hogy minden gázai a Hamász tagja, az legitimálja az erőszakot minden gázai ellen. Ugyanígy van ez a zsidókkal is. Szerinte a vallási vezetők számára a legfontosabb a megfelelő nyelv használata.
Hogy azt mondjuk, amit gondolunk, és azt gondoljuk, amit mondunk.
Pizzaballa szerint a zsidók úgy érzik, hogy elárulták őket a keresztények, mert nem tiltakoztak eléggé. A muszlimok pedig azért vannak felháborodva, mert szerintük a keresztények nem ítélték el eléggé az ellenük folyó erőszakot.
Nagy a kockázat, hogy megmarad ebben az állapotában a Szentföld, de a bíboros szerint van lehetőség újra egymás felé fordulni, amit barátsággal és nyitottsággal kell megtenni. A nagy kérdés az, hogyan lehet ebben a helyzetben élni. Szerinte kell egy referencia, ami számára az Isten szava. Azt kérdezi magától, hogy
Jézus szerint mit kellene tennem?
Szerinte a megoldás az igazságosságban és a megbocsátásban rejlik. Mint fogalmazott: ha a másikat az igazság elé állítjuk, de nincs bennünk megbocsátás, akkor az ajtót nem kinyitjuk, hanem bezárjuk.
