A Hamász október hetedikei terrortámadását követően jogosan féltek attól sokan, hogy a palesztin kérdés ismételt napirendre kerülése regionális szintű háborúhoz vezethet. Ezt egyelőre sikerült elkerülni annak ellenére, hogy Gázában továbbra sem hirdettek fegyvernyugvást. Csakhogy a Közel-Kelet különböző pontjain sorra láthatjuk fellángolni az újabb gócpontokat. 2024 első napjaiban három különböző helyen, Libanonban, Iránban és a Vörös-tengeren is láthattuk az eszkaláció jeleit:
- Bejrútban egy palesztin vezetőt iktattak ki,
- Irán déli részén egy tragikus merényletben közel száz ember meghalt,
- Jemen partjainál pedig egyre forróbb a hangulat a húszik és az amerikai vezetésű koalíció között.
A három eseménysor párhuzamosan zajlik, össze is függenek egymással, ami miatt könnyen kialakulhat egy olyan kép, hogy ezek már a kezdődő nagy közel-keleti háború jelei. Ugyan valóban aggasztóak az események, és minden eszkaláció veszélyes – ám egyelőre erről nincs szó. A libanoni, iráni és jemeni folyamatoknak megvan a maguk dinamikája, és eltérők a kilátásai, ezért érdemes ezeket külön kezelnünk.
Az izraeli-libanoni feszültségek és a bejrúti akció
A gázai eseményekhez közvetlenül kötődik a január másodikai bejrúti akció. Feltételezhetően az izraeli hadsereg kiiktatta a palesztin Hamász egyik Libanonban élő vezetőjét, Száleh al-Arúrit. A palesztin politikus a szervezet politikai vezetésének a második embere, aki a gázai katonai szárnnyal és a ciszjordániai csoportokkal is szoros kapcsolatban állt. Al-Arúri az elmúlt időszakban összekötőként is tevékenykedett a Hamász és Irán, valamint a libanoni Hezbollah között.
Önmagában az nem lenne meglepő, hogy Izrael kiiktatja a Hamász vezetőit, hiszen erről a kormány tagjai és a hadsereg vezetői is nyíltan beszéltek. Az viszont, hogy az akciót Bejrútban hajtották végre, nagy kockázattal járt politikai és jogi szempontból is. A művelet Libanon szuverenitásának megsértését jelentette, és ugyan a libanoni állam valószínűleg nem reagál majd rá hivatalosan (legfeljebb az ENSZ-hez fordulnak), a Hezbollah részéről könnyen válaszreakciót válthat ki. A síita szervezet alacsony intenzitású konfliktusban áll Izraellel október óta, ami eddig a két ország közötti határvidékre korlátozódott. A fővárosban végrehajtott izraeli akció egyértelműen vörös vonalat jelent a szervezet számára, amelyre valahogy válaszolnia kell, már csak a presztízsének fenntartása és az elrettentő képességének demonstrálása miatt is.
Ennek ellenére eddig nem láthattunk közvetlen válaszcsapást a Hezbollah részéről. Úgy tűnik, a szervezet stratégiai kalkulációja nem változott: Persze az ellenállás érzését fenn kell tartani valamilyen módon, az tehát továbbra is elképzelhető, hogy a Hezbollah készül valamivel. Izrael eközben folyamatosan értékeli a helyzetet, és ha úgy látja, hogy az ellenfele akciót akar indítani ellene, akár megelőző csapás(oka)t is mérhet rá. Al-Arúri meggyilkolása nem ilyen lépés volt: a precíz akció kifejezetten a Hamász, nem pedig a Hezbollah ellen szólt.
Tragikus iráni merénylet, amelyhez Izraelnek valószínűleg nem sok köze volt
Kevesebb mint egy nappal Al-Arúri meggyilkolását követően jött a következő sokk: az iráni Kermanban két bombát robbantottak, amely közel száz ember halálához vezetett. A tragédia Kasszem Szulejmáni, a Forradalmi Gárda korábbi vezetője halálának évfordulóján a síremléke közelében, az őt gyászoló tömegben történt. Szulejmáni, akit még az Egyesült Államok iktatott ki a Trump-kormány időszakában, az iráni szervezésű ellenállás tengelyének nevezett hálózat egyik meghatározó alakja volt, amelybe a Hamász és a Hezbollah is tartozik.
Sokan gyorsan összefüggést láttak a bejrúti és kermani események között, már csak azért is, mert a két akció között nem telt el 24 óra, és mindkettőnek Irán és szövetségesei voltak a célpontja. A közösségi médiában sokan Izraelt tették felelőssé a merényletért, ezt a narratívát igyekszik erősíteni Teherán is. Való igaz, hogy Gázában a hadsereg fellépése hatalmas pusztítással jár, de a két eset nem hasonlítható össze: az övezet nem egy másik, szuverén állam területén található, és ott az izraeli kormánynak megvan a maga stratégiai célja: a Hamász elpusztítása.
Mindezek miatt valószínűbb, hogy a merényletet valamilyen iráni terrorista csoport vagy az Iszlám Állam dél-ázsiai hálózata követte el. Utóbbi hasonló akciókat már hajtott végre az országban, a dzsihádisták számára pedig Kasszem Szulejmáni legalább annyira utált szereplő volt, mint Izrael számára: ő szervezte meg 2014 után az Iszlám Állam iraki szárnya ellen fellépő síita milíciákat. Az időzítés persze nem véletlen, mint ahogy az sem, hogy – feltehetően igyekeznek tovább élesíteni a feszültségeket, egy nagyobb válság kitörése ugyanis mindig jól jön a terroristák számára.
Az iráni kormány a heves retorikája ellenére higgadt szereplő maradt, amit jól mutat az is, hogy a merényletet követően nem láttunk egyelőre elhamarkodott válaszlépést. Ugyanakkor a Hezbollahhoz hasonlóan Teherán részéről is elképzelhető valamilyen akció a következő napokban, már csak az erőpozíció fenntartása miatt is – ám, hogy ki ellen, most még nem tudni. Persze casus belliként működhetne a merénylet Izraellel szemben, ha Irán háborúzni akarna a zsidó állammal, erre azonban nem mutat semmilyen jel.
A vörös-tengeri szembenállás folytatódik
A legkevesebb figyelmet a vörös-tengeri helyzet kapta az elmúlt napokban, holott talán mégis ez a színtér rendelkezik a legnagyobb eszkalációs potenciállal. A jemeni húszi mozgalom (amely szintén az iráni ellenállás tengelyéhez kapcsolódik) a Hamász melletti szolidaritás jegyében már októberben lőtt ki rakétákat Izraelre. Ezt követően pedig inkább a Vörös-tengeren áthaladó kereskedelmi hajókat vették célba, amely érzékenyen érintette a világgazdaságot. A globális kereskedelemnek mintegy 10–15 százaléka megy át ezen a térségen, a biztosítási díjak megnövekedése és a veszély fokozódása miatt a legtöbb cég úgy döntött, hogy inkább elkerüli ezt a térséget.
Az Egyesült Államok válaszul december közepén nemzetközi koalíciót szervezett, amelynek célja, hogy elrettentsék a húszi mozgalmat további támadásoktól. A Prosperity Guardian elnevezésű hadművelethez több mint húsz ország csatlakozott (többen inkognitóban), pár hét alatt azonban kiderült, hogy önmagában a defenzív jellegű fellépés nem fogja megoldani a problémát: a húszik folytatták az akciókat.
Az év első napjaiban két aggasztó fejlemény is történt, amelyek miatt az eszkaláció kockázata igencsak megnőtt.
- Egyrészt a húszik fő támogatója, Irán egy hadihajót küldött a térségbe,
- másrészt pedig az Egyesült Államok és tíz másik állam figyelmeztetést adott ki a húsziknak, hogy ha így folytatják a koalíció defenzívából offenzívára válthat.
Eddig az amerikaiak feltehetően a szaúdi érdekekre való tekintettel sem akartak nagyon odacsapni a jemeni szervezetnek, amely szeretne tárgyalásos úton kivonulni a jemeni háborúból. Ennek ellenére könnyen eljöhet az a pillanat, amikor a húszik tevékenysége már túl nagy gazdasági költséggel jár.
A napokban forrósodó három „fronton” tehát egyértelműen a harmadikban van a legnagyobb kockázata az eszkalációnak. Az viszont nem biztos, hogy ez közvetlenül érintené a gázai válságot, ugyanakkor a korábbiaknál nagyobb gazdasági következményekkel járna globális szinten. Fontos tehát, hogy mi történik a következő hetekben, és ki nyeri a „gyáva nyúl” játékot.
