Olyan sok orosz tőke áramlott be Luxemburgba, és aztán ki onnan, hogy mostanra ez az apró ország lett Oroszország legnagyobb külföldi befektetője. Ez persze nem azt jelenti, hogy luxemburgi pénzből épülnek gyárak Oroszországban, hanem azt, hogy az orosz pénz némi európai kitérő után hazatér – olvasható abban a riportsorozatban, amelyet több ország újságírói készítettek a Luxemburgban alapított cégek hátteréről.
De máshonnan is érkezik pénz a miniállamba. Olasz ügyészek szerint az ’Ndrangheta maffia tagjai is szívesen mosnak pénzt Luxemburgban, és a dél-amerikai hatóságok gyanúja szerint ottani politikusok itt rejtik el a kenőpénzeket. Az ok, amiért Luxemburg ennyire vonzó lett, az, hogy a nyilvános adatbázisokban könnyű volt eltitkolni a cégek mögött állók kilétét.
Bár az Európai Unió pénzmosás ellenes direktívája miatt 2019-ben Luxemburg egy új céges adatbázist állított fel, amely az országban regisztrált 120 045 céget arra kötelezte, hogy feltüntesse a tényleges tulajdonosokat, a böngészés nem lett sokkal könnyebb. A hivatalos adatbázisban ugyanis csak cégnévre vagy cégjegyzékszámra lehet keresni, névre nem, így az újságírók hiába próbálnak utánajárni annak, hogy egy-egy gyanús személynek van-e Luxemburgban bejegyzett cége, pedig ez elősegítené a korrupciós és pénzmosási ügyek felderítését.
Ezt a problémát oldotta meg a Le Monde francia napilap szerkesztősége úgy, hogy letöltötték a teljes adatbázist a benne szereplő több millió dokumentummal együtt. Ezután az OCCRP nemzetközi tényfeltáró konzorcium csapata kereshetővé tette ezeket a dokumentumokat, és egyes újságoknak lehetővé tette, hogy végre a tulajdonos neve alapján is megtalálhassák a luxemburgi cégeket. Az OpenLux nevű projekt nagyjából egy évig tartott, eredményét pedig február közepén hozták nyilvánosságra.
Az orosz vasutas fia
A céges adatbázis átfésülésének egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy kiderült, mennyi értékes európai ingatlant tulajdonolnak luxemburgi cégeken keresztül. Erre az egyik legjobb példa az orosz Szergej Toni, aki ugyan mindössze 33 éves, mégis legalább 50 millió euró értékű vagyona van, aminek elemei a többi között:
- egy 19. századi neogótikus kastély Párizs mellett,
- egy párizsi lakás a Louvre és a Diadalív között,
- két villa a francia riviérán,
- három ház, három lakás, egy villa és némi földterület a Földközi-tenger spanyol partján,
- egy svájci szálloda.
Ráadásként van még egy olyan luxemburgi befektetési alap is, amelynek papíron Toni az igazgatója, és amely 40 millió euró értékű kereskedelmi célú ingatlannal és 60 millió euró értékű egyéb vagyonelemmel rendelkezik. A befektetési alap mostani tulajdonosai nem ismertek, és azt sem tudni, hogy Toni hogyan került a céghez. Azt viszont igen, hogy 15 éves volt, amikor az első ingatlant megvásárolták.
Van azonban valami, ami magyarázhatja ezt az irdatlan nagyságú vagyont, mégpedig az, hogy Szergej édesapja, Oleg Toni az orosz állami vasúttársaság ügyvezető igazgatóhelyettese. Ez a világ egyik legnagyobb közlekedési cége, több mint 700 ezer alkalmazottja van, évi nettó 829 millió dolláros nyeresége, és – ahogy ez Oroszországban megszokott – nem mentes a korrupciós ügyektől.
2014-ben az állami vállalat több száz millió dollár értékben szerződött olyan fantomcégekkel, amelyek a feltételezések szerint a vasúttársaság elnökének, Vlagyimir Jakunyinnak az érdekeltségébe tartoznak. Jakunyin és Oleg Toni jó barátságban vannak, Toni két korábbi üzlettársa pedig nagyot szakított, amikor az Orosz Vasúttársaság azzal bízta meg őket, hogy vegyenek részt a szocsi téli olimpia helyszínének építési munkálataiban.
Mielőtt 2004-ben belépett volna a vasúthoz, Oleg Toni üzletemberként dolgozott, és részvényes volt egy építőipari cégben. 2003 és 2006 között eladta részvényeit, a sejtések szerint nagyjából 3 millió dollárért. A vasútnál évente 1 millió eurót kereshet, és bár ezek nagy összegek, közel sem akkorák, hogy abból fedezni lehetne a fent részletezetthez hasonló ingatlanportfóliót. Az iratok szerint a Toni család számos ingatlan kölcsönökből vásárolt meg, a pénzt azonban nem bankoktól, hanem meg nem nevezett magánszemélyektől kapták.
Az ifjú Szergej és felesége, Hanuska leginkább Monacóban és Londonban tölti az idejét. Hanuska 2015-ben egy Aston Martint kapott a születésnapjára, és szívesen visel Fendi, Gucci és Dolce & Gabbana ruhákat. Pedig a férjéhez hasonlóan neki is csak veszteséges cégei voltak eddig.
A szerb elnök jóbarátja
Nikola Petrović, aki közeli barátságot ápol a szerb elnökkel, 2019-ben hozott létre egy fantomcéget Luxemburgban. 2020-ban Petrović ezen a cégen keresztül megvásárolt egy szerb légi szállítmányozási céget egy Stanko Subotić nevű üzletembertől. Subotićot többször is meggyanúsították azzal, hogy kapcsolata van a szervezett bűnözéssel.
Petrović 100 ezer euróért vette meg az Air Posht, ami meglehetősen kevésnek tűnik, tekintve, hogy a cég tulajdonában lévő egyik gép, egy Cessna értéke önmagában 700 ezer és 1,3 millió között lehet. Az üzletember ezen kívül bevásárolta magát egy napenergiával foglalkozó cégbe, és vett egy gyógyszeripari vállalkozást is, az utóbbit mindössze 50 eurócentért.
Amikor újságírók a luxemburgi cégéről kérdezték, Petrović azt válaszolta, hogy ő nem közszereplő, ezért nem tartozik magyarázattal. Hogy mégis mennyire jelentős személyiségről van szó, jól mutatja egy 2015-ös eset. Aleksandar Vučić szerb elnök az év szeptemberében az Egyesült Államokba látogatott, és az utazást megelőzően a képviselőház öt tagja levelet küldött Joe Biden akkori alelnöknek, ebben felhívták a figyelmet arra, hogy egy néhány személyből álló csoport nagy befolyásra tett szert Szerbiában az energia, a telekommunikáció, az építőipar és más iparágak területén. A levél szerint a csoport vezetője Andrej Vučić, az elnök fivére, és a csoportnak Nikola Petrović is a tagja.
Stanko Subotić 2018 októberében költöztette át az addig dán székhellyel rendelkező cégét Luxemburgba. Pár hónappal később Petrović megalapította a saját cégét, amit ugyanarra a címre jegyezték be, mint Subotićét. Ez még nem jelent sokat, mert ugyanerre a címre 400 másik, hozzájuk nem köthető vállalkozás is be van jegyezve. Azonban ugyanilyen átfedést találtak az újságírók Belgrádban is.
Bár Subotić tagadja, hogy kapcsolatban állna bűnözőkkel, a rendőrségi nyomozás kiderítette, hogy rendszeresen beszélt telefonon Darko Sarić montenegrói kábítószer-kereskedővel, akit 15 év börtönre ítéltek közel 6 tonna kokain csempészése miatt. Ezen felül a rendőrség Sarić garázsában egy olyan Harley Davidsont talált, amit Subotić nevére jegyeztek be, az amerikai hatóságok pedig Sarić bűnszervezetének tagjaként tartják nyilván az üzletembert.
Az olasz maffiózó
Az ’Ndrangheta bűnszervezet központja Dél-Olaszországban, Calabriában található, de tagjai, illetve rokonaik már évtizedek óta jelen vannak Luxemburgban. Ez nem jelenti azt, hogy minden luxemburgi olasz bevándorlónak köze van a maffiához, de a szakértők felfigyeltek bizonyos mintázatokra.
2014-ben két fiatal férfi, akik egy Mammola nevű faluból érkeztek, 12 500 eurós tőkével céget alapított I Bronzi Sarl néven. Az első dolguk az volt, hogy a cégen keresztül nyissanak egy fagyasztott joghurtot árusító üzletet Differdange óvárosában. A bolt a következő évben bezárt, a cég pedig látszólag semmilyen tevékenységet nem végzett. 2019 januárjában a két alapító kikerült az I Bronziból, a helyükre pedig megérkezett Santo Rumbo és két ismerőse egy Siderno nevű faluból. A két település neve azért érdekes, mert egymáshoz közel, Calabriában találhatók.
Az év márciusában az I Bronzi egy sportkocsmát nyitott, amely ma is működik, a vezetőjét pedig a rendőrség kábítószercsempészként tartja számon. Az I Bronzi alapítói 2019 áprilisában egy új cégben bukkantak fel, és egy éttermet nyitottak, amely egy év után bezárt.
A két férfi közül az egyik Rodolfo Scali fia, aki az ’Ndrangheta mammolai családjának feje. Ugyanebből a faluból három másik férfi is nyitott éttermeket a belga és a francia határhoz közeli Differdangéban, de azok is rövid időn belül bezártak. A maffiaellenes szakértők szerint ez bevált módszer a bűnözőknél: nyiss egy kávézót a lehető legkisebb tőkével, így van okod arra, hogy bankszámlát nyiss, aminek segítségével tudod mozgatni a piszkos pénzt, és amikor már nincs rá szükség, zárd be a boltot.
Santo Rumbo sem véletlenül jelenhetett meg Luxemburgban. Apja, Riccardo, az egyik ’ndrina, vagyis alcsoport vezetője volt 2010-ig, amikor börtönbe került. Helyét Santo vette át, aki előbb Olaszországból Kanadába költözött, majd amikor ott felfigyeltek rá a hatóságok, áttette a székhelyét Luxemburgba. Ekkor alig volt harmincéves, de a rendőrség szerint már elérte a harmadik legfontosabb rangot (Trequartino) az ’Ndranghetában. Ez példátlanul gyors felemelkedésnek számít a maffia hierarchiájában.
Santo Rumbót 2019-ben sikerült letartóztatni Luxemburgban, a kanadai nyomozás során folytatott lehallgatás segítségével, de azt már OpenLux projektben részt vevő újságírók derítették ki, hogy milyen cégekben bukkant fel Rumbo és holdudvara. Érdekes adalék, hogy a tényfeltárók nem találtak semmilyen bizonyítékot arra, hogy a maffiatagokhoz köthető cégek bármilyen illegális tevékenységet végeztek volna.
