Ünnepélyesen esküszöm, hogy az Egyesült Államok elnökének tisztét híven gyakorlom, és legjobb képességeim szerint fenntartom, óvom és megvédem az Egyesült Államok alkotmányát. Isten engem úgy segéljen!
Némi túlzással azt mondhatjuk, az utóbbi évtizedek amerikai elnöki beiktatási ceremóniái eseménytelenek voltak. Legalábbis az idézett mondat minden alkalommal elhangzott, persze angolul. Vallási prédikációk, az alkotmány második cikkelyének megfelelő eskütétel a Bibliával, parádé a konvojjal, több tízezres közönség (Donald Trump számmisztikáját most hagyjuk), ünnepi bál és vacsora követték egymást, láthattuk a demokrácia diadalát. Az idén várhatóan sokkal rizikósabb lesz Joe Biden elnökké avatása, a jogi és utcai/capitoliumi csatározásások által megtépázott amerikai köztársaság akár újabb botrányokkal is szembenézhet a nagy napon.
Az első: George Washington
1783-ban megszületett a párizsi béke, ami véget vetett az amerikai függetlenségi háborúnak, az észak-amerikai gyarmatok függetlenné váltak. Ekkor még nem egyesültek egy szövetségi államban, ez egy végtelennek tűnő egyeztetési folyamat végén történt meg 1789-ben, amikorra már elnökük is lett az államoknak. Ki más, mint a háborút az élen megvívó (nem a háttérben hadvezérkedő, hanem tényleg jeges folyókon a seregeket átvezető) George Washington lett az első elnök.
Az ő beiktatási ceremóniája még nyilván nagyban különbözött a mostaniaktól. Az ilyen ceremóniákon megszokott díszlövések eldördültek, majd a helyszín, a New York-i Federal Hall környéki templomok hosszasan harangoztak. Az első elnököt kora délután vitték díszmenetben, hintóval a Federal Hallba. Az már ekkor megszilárdult, hogy egy magas rangú bíró előtti esketik fel az elnököt, ekkor New York kancellárja (az állam akkori főbírójának elnevezése), Robert Livingston tette meg ezt a Kongresszus két háza, neves személyiségek, nagykövetek előtt. Az esemény a szenátusi ülésterem balkonján esett meg, miközben Washington egyik kezét a Bibliára tette, majd megcsókolta a könyvet, végül az utcán őt ünneplő tömeg felé fordult, és meghajolt Livingston bejelentését követően, miszerint:
Éljen soká George Washington, az Egyesült Államok elnöke!
Washington utána a többiekkel együtt bevonult az ülésterembe és – meglehetősen idegesen, izgulva – elmondta első beszédét (itt olvasható angolul), délután pedig misét celebráltak a Szent Pál-kápolnában a tiszteletére. Az új elnök egyedül megvacsorázott, majd sok New York-ival egyetemben megtekintette az esti tűzijátékot. A holtfáradt Washington este 10 körül ült be a kocsiba, ami hazavitte volna, de még mindig akkora volt az ünneplő tömeg az utcákon, hogy megbénult a közlekedés (1789-et írunk!), így az új elnöknek gyalog kellett hazabattyogni.
Fejlődő USA, fejlődő beiktatások
A következő beiktatások helyszínei vándoroltak: Washingtont másodszor, illetve egykori alelnökét és utódját, John Adamst Philadelphiában avatták elnökké, a Congress Hallban. Thomas Jefferson első elnöki avatóünnepsége viszont már az első elnökről elnevezett új fővárosban, Washingtonban, az akkori Capitolium épületében történt meg. Azóta az elnökök többségét itt, a törvényhozás épületében iktatták be, bár az változó volt, hogy a szenátusi vagy a képviselőházi teremben, esetleg a kupola alatt (Ronald Reagan idején, a nagy hideg miatt), vagy épp az utóbbi évtizedekben a keleti vagy nyugati szárnynál.
Az 1937-es huszadik alkotmánykiegészítésig négy hónap is eltelt a novemberi elnökválasztások és márciusi beiktatások között. Franklin D. Roosevelt második ceremóniáját azonban az új alkotmánymódosítás értelmében már előrehozták január 20-ra, ami azóta is gránitszilárdságú dátum.
Fura helyeken
Akadtak kivételek a beiktatások helyszíneiben. Például a britekkel vívott háború idején, 1814-ben az egykori gyarmattartó csapatai felperzselték Washingtont, a Capitoliumot is megsemmisítve. Emiatt James Monroe első elnöki esküjét nem itt, hanem egy, a háborút túlélt washingtoni épületben, az Old Brick Capitolban (kb. Vén Tégla Capitolium) tette le. Ezt amúgy azóta szintén szanálták, a helyén most a Legfelsőbb Bíróság épülete fehérlik.
A többi rendkívüli felesketés akkor esett meg, amikor az előző elnök hivatali ideje alatt életét vesztette, és az alkotmánynak megfelelően az alelnök lépett a helyébe. Így 1841-ben John Tylert a washingtoni Brown’s Indian Queen Hotelben, Andrew Johnsont 1865-ben a szintén fővárosi Kirkwood House-ban (Abraham Lincoln meggyilkolása után), Chester A. Arthurt 1881-ben saját New York-i otthonában, Theodore Rooseveltet első alkalommal 1901-ben, buffalói jóbarátja, Ansley Wilcox házában eskették fel.
Calvin Coolidge 1923-ban lépett az elnöki hivatalba, elődje, Warren G. Harding halálhíre vermonti otthonában, Plymouth Notch-ban érte. Itt még telefon sem volt, a hírt egy futár hozta. Coolidge-ot nem egy főbíró, hanem békebíróként dolgozó saját apja avatta elnökké. Ami még különlegesebb helyszín volt, az Lyndon B. Johnson eskütételéé. John F. Kennedy 1963-as dallasi megölése után jelöletlen rendőrautóban csempészték Johnsont a Dallas Love Field reptérre, ahol felszállt az Air Force One-ra, az elnöki különgépre. Mielőtt elindultak volna Washingtonba, Johnson a gép fedélzetén, még a reptéren letette az elnöki esküt.
Adams Family és más kihagyók
Érdekesség még, hogy ha Donald Trump végül valóban kihagyja Joe Biden beiktatását, az nem lesz példa nélküli az amerikai történelemben. 1801-ben John Adams nem ment el utódáéra, Thomas Jeffersonéra a köztük feszülő ellentét miatt, majd 1829-be fia, John Quincy Adams is megtartotta apja szokását, amikor negligálta Andrew Jackson beiktatását. 1869-ben Andrew Johnson hagyta ki a polgárháború veterán tábornokának, az elnökké választott Ulysses S. Grantnek a beiktatását – Grant nem vágyott ekkor a Kongresszus által lemondatott elődje társaságára.
Franklin Pierce avatását azonban a first lady hagyta ki, annyira megviselte közös gyermekük vonat általi halálra gázolása (Pierce emiatt nem is a Bibliára tett kézzel mondta el az esküszöveget). Az 1852-es eseményen a leendő alelnök se vett részt, aki Kubában volt ekkor, betegen.
Garázdák és más furcsaságok
Andrew Jackson 1829-ben úgy döntött, beengedi a népet a beiktatásra, ám a látogatók masszív kárt okoztak a Fehér Házban. Törtek a vázák, saras lábak tapodták az értékes szőnyegeket, részegen leszaggatták a függönyöket. A megoldás végül az lett, hogy a Fehér Ház gyepére kivitték az alkalmazottak a szeszt, a nép pedig ment is utána.
A már említett Grant elnök első, 1869-es beiktatási bálja végén összekeveredtek a ruhatári számok, a kabátjukra váró türelmetlen vendégek pedig összeszólalkoztak, majd szórványosan összeverekedtek. Érdekes lehetett az a jelenet is, ami Dwight Eisenhower 1953-as ünnepségén történt: az akkori híres cowboy, Montie Montana (tervezetten) belovagolt a tribün elé, majd mindenki nagy derültségére meglasszózta a világháborús hős elnököt.
Inaugural History: January 20, 1953 President Dwight Eisenhower was lassoed by cowboy star Montie Montana with Secret Service permission. pic.twitter.com/YGcxpC5MmS
— USFWS History (@USFWSHistory) January 20, 2017
