A világ az egyszer használatos műanyagok tiltása felé mozdult el az utóbbi években. Az Európai Unió tavaly jelentette be, hogy 2021-től tilos lesz többfajta műanyag használata, Kanada is ebbe az irányba mozdult el, és kedden Kína is bejelentette, hogy a nem lebomló zacskókat és szívószálakat két éven belül kitiltja az összes városból. Az Intercept amerikai lap tavaly júliusi cikke szerint 141 országban vezettek be részleges tiltást, vagy különadókat bizonyos műanyagokra.
Az erős környezetvédelmi szervezetekkel teli Egyesült Államok közben lemaradt a világ többi részétől. Szövetségi szabályozás egyáltalán nem létezik, Donald Trump kormányzata nem is foglakozik az üggyel, és az ötven amerikai államból mindössze nyolcban vezettek be valamiféle korlátozást a környezetszennyező műanyagokkal kapcsolatban. Majdnem kétszer ennyi állam viszont pont az ellenkező irányba tart.
Műanyag bilincs az önkormányzatok kezén
Bár elenyésző azoknak az államoknak a száma, ahol megtiltották a műanyag zacskók használatát, 24 államban helyi, önkormányzati szinten kezdtek el tiltó szabályokat hozni. Az Intercept cikke szerint több mint 330 településen hoztak ilyen szabályokat. New Jersey államban például 46 önkormányzat hozott műanyag-használatot korlátozó jogszabályokat, köszönhetően a helyi szinteken igazán hatásosan működő környezetvédelmi lobbinak.
Bár a plasztik zacskók tilalma népszerűnek számít az emberek körében, a műanyagipar évtizedek óta aggódva figyeli, ahogy a tilalomhullám egyre több és több helyre elér. A zacskók gyártása egy több mint 22 milliárd dolláros (6600 milliárd forintos) globális üzlet, és csak az Egyesült Államokban 1,6 milliárd dollár (480 milliárd forint) bevételt hoz a zacskókészítőknek – emiatt ezek a cégek igyekeznek mindent megtenni a trend megállítására. És erre az állami törvényhozásokat próbálják felhasználni.
A műanyagos lobbi szövetségi szinten tud igazán nagy befolyást vásárolni magának a pénzével, ezt követi az állami szint – mondta el a San Francisco Chronicle című lapnak a National Stewardship Action Council természetvédelmi lobbiszervezet vezetője. Heidi Sanborn hozzátette: helyi, önkormányzati szinten már nem tudnak hatékonyan fellépni a zacskótilalmak ellen, ahol a környezetvédők sikert sikerre halmoznak.
E helyzetet átlátva a műanyagipar több millió dollárt költ az állami törvényhozásokban olyan jogszabályokat támogatva, amelyek megtiltják a városoknak és a megyéknek a műanyagtiltó szabályok bevezetését. Ennek vezetője az amerikai műanyagipari kereskedelmi szövetség (Plastics Industry Association) részeként működő American Progressive Bag Alliance (APBA) nevű szervezet.
És sikerrel. A szervezet vezetője, Matt Seaholm egy műanyagipari konferencián kijelentette, hogy az amerikaiak 42 százaléka olyan államokban él, ahol nem hozhatnak helyi rendeleteket a műanyagok kitiltására. Ilyen állam például Tennessee, ahol az állami törvényhozás tilalmat vezetett be, miután az APBA megjelent, és kampánytámogatásokat kezdett el osztogatni a politikusoknak.
Hasonló szervezet a megtévesztő nevű Californians for Recycling and the Environment (Kaliforniaiak az Újrahasznosításért és a Környezetért), ami majdnem egymillió dollárt költött el tavaly két olyan törvénytervezet megszavazásának megakadályozására, amelyek célja a hulladéktelepekre kerülő műanyag csomagolások és más, egyszer használatos műanyagok számának csökkentése.
Bár elsőre úgy tűnhet, a nonprofit szervezetet kaliforniaiak hozták létre, azt valójában a Novolex nevű dél-karolinai cég két vezetője irányítja. A vállalat a műanyag csomagolásokat és zacskókat gyártó cégek közül az egyik legnagyobb az Egyesült Államokban.
Csodásan orwelli
– jellemezte őket Ben Allen kaliforniai szenátor, aki szerint a szervezet leginkább azért dolgozott, hogy megakadályozza progresszív törvénytervezetek elfogadását. Bár sok esetben sikeresek voltak, azért a Novolex ismeri a vereség ízét is. 2016-ban például hiába küzdöttek az egyszer használatos műanyag bevásárló szatyrok kaliforniai tiltása ellen az American Progressive Bag Alliance-el együttműködve.
A műanyaglobbi érvei szerint a műanyag-használat korlátozása, valamint a különadók kivetése munkahelyeket szüntetne meg, aránytalanul nagy terhet róna a szegényekre. Szerintük az igazi megoldás nem a tilalom, hanem az újrahasznosítás népszerűsítése lenne. Emellett azt állítják, hogy a papírzacskók károsabbak a környezetre, mint a műanyag zacskók, amiket valójában az emberek sokszor újrahasznosítanak, például kutyagumik összeszedésére.
Ezekkel az érvekkel
a műanyagipar képes eltorzítani a valóságot, és megzavarni a képviselőket
– mondta a San Francisco Chronicle című lapnak Judith Enck. Az amerikai szövetségi környezetvédelmi hatóság (EPA) egykori regionális vezetője a Politicónak nyilatkozva pedig „nevetségesnek” nevezte azt az elképzelést, hogy a műanyag zacskókat újra lehet hasznosítani.
Az EPA adatai szerint 2017-ben a szeméttelepekre kerülő hulladék 19,2 százaléka volt műanyag: ez több mint 26 millió tonnát jelent. Az egész évben megtermelt műanyag hulladéknak pedig mindössze nyolc százaléka került újrahasznosításra. Az Egyesült Államokban évente elhasznált több tízmilliárd darab plasztik zacskónak pedig kevesebb mint egy százalékát hasznosították újra – írta az Intercept.
A zacskók jelentős része hiába kerül be egy újrahasznosítóba, ugyanis lehetetlenség újrahasznosítani, más műanyagoknál pedig gazdaságilag nem éri meg az eljárás, olcsóbb teljesen új műanyagokat gyártani. Ez vált nyilvánvalóvá, amikor Kína 2018 elején betiltotta a műanyag hulladékok importját az országba, és a nyugati világ hirtelen nem tudta, mit kezdjen az addig odaszállított műanyag szeméttel, amit kénytelenek hulladéklerakókba szállítani vagy elégetni, mert újrahasznosítani nem tudják.
