Nagyvilág

Trump a rasszistákra hajt, a szavazói pedig élvezik

Az amerikai politikusok évtizedek óta rejtett retorikával próbálták megnyerni maguknak a rasszista szavazókat. Az újraválasztásáért küzdő Donald Trump azonban már teljesen nyíltan használja az idegengyűlöletet választói feltüzelésére. És ezt nem csak ő, hanem a republikánus szavazók is élvezik.

Kezdetben, 1954-ben még azt mondtuk „Nigger, nigger, nigger”. 1968-ra már nem lehetett kimondani, hogy nigger, mert az visszaüt rád. Ezért olyanokat mondasz, hogy „kötelező buszoztatás”, az „államok önrendelkezési joga”, és ehhez hasonlókat, elvont, absztrakt leszel. Most az adócsökkentésről beszélünk, olyan gazdasági dolgokról, amelyek mellesleg sokkal jobban ártanak a feketéknek, mint a fehéreknek. A „meg akarjuk szüntetni ezt” sokkal absztraktabb, mint a buszoztatás, és jóval absztraktabb, mint a „Nigger, nigger”.

Így magyarázta még 1981-ben a legendásan kíméletlen republikánus kampánytanácsadó, Lee Atwater, hogy a Republikánus Párt hogyan tudja megnyerni a rasszista szavazókat, úgy, hogy közben ne látszódjon rasszistának. Richard Nixon számára ez a „law and order (jog és rend) volt, és a bűnben úszó „városi dzsungelek”, míg Ronald Reagannek a „welfare queen”, azaz állami juttatásokon élősködő emberek emlegetése.

De a demokraták sem riadtak vissza a rejtett rasszista retorikától. A rajongói által kedvesen az „első fekete elnöknek” nevezett Bill Clinton a „tough on crime” (kemény bűnüldözés) jelszavát használta, és a főleg színes bőrűek lakta belvárosokban (inner city) burjánzó bűnözés elleni fellépést, hogy magához édesgesse a rasszista választókat.

A visszafogottságot nem ismerő Donald Trump azonban már nem finomkodik, nem próbálja ártatlan kijelentések mögé rejteni a rasszista retorikát.

Takarodj vissza oda, ahonnan jöttél

Az Egyesült Államok elnöke vasárnap robbantotta a „rasszista bombát”, hol máshol, mint Twitter-oldalán, ahol négy demokrata képviselőnőt kritizált, akik mind színes bőrűek. Trump közölte, hogy mind „eredetileg olyan országokból érkeztek, amelyek kormányai teljesen katasztrofálisak, a legrosszabb, legkorruptabb és legbénább a világon”, majd feltette a kérdést:

Miért nem mennek vissza, és segítenek helyreállítani a teljesen működésképtelen és bűnözéssel fertőzött helyeket, ahonnan jöttek?

Bár Trump nem nevezte meg, hogy kikre gondol, az teljesen egyértelmű volt. Célpontja a Washingtonban csak „Az Osztag” (The Squad) néven említett kis csoport, a kongresszusba frissen beválasztott New York-i Alexandria Ocasio-Cortez, a minnesotai Ilhan Omar, az illinoisi Rashida Tlaib és a massachusettsi Ayanna Pressley volt.

A Demokrata Párt ideológiai balszárnyán lévő képviselőnők egyébként Omar kivételével mind az Egyesült Államokban született amerikai állampolgárok, míg a Szomáliából szüleivel együtt elmenekült Omar kislány volt, amikor megkapta az amerikai állampolgárságot. Ocasio-Cortez felmenői egyébként Puerto Ricóból származnak, Rashida Tlaib palesztin gyökerű, Pressley pedig afroamerikai.

A „menj vissza oda, ahonnan jöttél” mondat egyike a legnyilvánvalóbb rasszista kijelentéseknek, amivel rendszeresen találkoznak a nem fehér bevándorlók vagy bevándorló családba született nem fehér amerikai állampolgárok. Ahogy azt a Republikánus Pártból nemrég Trump miatt kilépett Justin Amash képviselő Twitter-oldalán megemlítette, egymás után kapta ezeket a „menj vissza az országodba” kommenteket, miután bejelentette, kilép a pártból.

Trump rasszizmusa annyira nyilvánvaló volt, hogy a hasonló esetekben általában kínosan visszafogott,  óvatos, finoman fogalmazó amerikai sajtó nagy része is a „rasszista” jelzőt használta az elnöki kijelentésre, elvetve az ilyenkor megszokott „kritikusai szerint rasszista”, vagy „rasszistának ítélt” fordulatokat.

Ahogy az várható volt, a Demokrata Párt politikusai azonnal elítélték Trump rasszista kijelentéseit és összezártak megvédeni a négy megtámadott képviselőnőt. Az egymás után érkező nyilatkozatok mellett a képviselőházban még példa nélküli módon határozatban is elítélték az amerikai elnök rasszista Twitter-bejegyzéseit.  A határozatot a 235 demokrata képviselő mellett mindössze négy republikánus képviselő fogadta el a 197-ből. Melléjük csatlakozott a függetlenné vált Amash.

A republikánusok csendje

A legnagyobbat azonban a Republikánus Párt csendje szólt. A vasárnapi rasszista bomba felrobbantása teljes meglepetéssel érte a párt vezetőségét és tagjait, valamint a Trump elnökválasztási kampányán dolgozó embereket, és nem nagyon tudták, mégis mit kéne reagálni arra, hogy az elnök rasszista dolgokat mond.

Végül, egy nap csönd után, pár republikánus politikus hétfőn már kritizálta és rasszistaként jellemezte Trump kijelentését. Jellemzően olyanok, akik olyan választókörzetekben indulnak, ahol szükségük van a kisebbségi szavazatokra, vagy éppen nyugdíj előtt állnak. A többség azonban, félve Trump haragjától, inkább csöndben maradt, majd követve az elnök példáját, támadásba ment át.

Ezt a taktikát a legjobban Lindsey Graham mutatta be. A dél-karolinai szenátor – aki 2015-ben még „rasszistákkal kacérkodó, idegengyűlölő bigottként” jellemezte Trumpot, de félelemből mostanra az elnök egyik leghangosabb éltetője lett – a Fox News reggeli műsorában kijelentette:

Mindannyian tudjuk, hogy AOC és csapata mind kommunisták, utálják Izraelt és utálják saját országukat. (…) Antiszemiták és Amerika-ellenesek.

Ez annyira jól sikerült, hogy még maga Donald Trump is megosztotta a Twitter-oldalán. És innentől kezdve minden republikánus tudta, mit kell mondania, ha nem akarja magára haragítani az elnököt. A rasszista beszólás helyett inkább a négy progresszív képviselőnő elleni támadásra használták ki az esetet, igyekezve elérni, hogy az egész Demokrata Párt arcává tegyék az „amerikai értékekkel szemben álló”, és „szocialista” politikusokat, akik semmi mást nem akarnak, mint „tönkretenni az országot”.

Ahogy azt Steve Daines montanai szenátor kijelentette, a választóknak „elegük van abból, hogy azt hallgassák, ahogy Amerika-ellenes, antiszemita, radikális demokraták az országunkat és elveinket szidják”.

https://twitter.com/SteveDaines/status/1150859069084905472

A Trump mögé beálló republikánusoknak jó okuk volt arra, hogy ne szálljanak szembe vele. Az utóbbi években több republikánus politikus politikai öngyilkosságot követet el azzal, hogy kritizálta a párt szavazói között 90 százalékos népszerűségnek örvendő Trumpot, és nem sokan maradtak, akik ezt is képesek vállalni. Köztük van nem egy olyan is, aki magánbeszélgetésekben károsnak nevezi Trumpot és elnökségét.

Trump élvezi, szavazói szintén

Az elnök hétfőn tagadta, hogy rasszista lett volna a rasszista kijelentése, és kezében egy, a támadási pontokat jelző papírlappal ment neki a demokratáknak, felmondva az összes beszédpontot: szocialisták, Al-Kaida támogatók, utálják az országot, antiszemiták és Amerika-ellenesek, hozzátéve, hogy bármikor elköltözhetnek, ha nem tetszik nekik az élet az Egyesült Államokban.

Amikor rákérdeztek, nem aggasztja-e, hogy sokan rasszistának tartják a kijelentést, valamint az, hogy a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportoknak az mennyire tetszett, az elnök kijelentette:

Egyáltalán nem aggaszt, mert egy csomó ember egyetért velem.

És ebben teljesen igaza is van. A republikánus szavazók ugyanis élvezettel látták és hallgatták, miket mond Trump, és nagy részük nem is tartotta azt rasszistának. Ami nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy a republikánus szavazók 2/3-a szerint a bevándorlók veszélyeztetik a hagyományos amerikai értékeket, miközben az amerikaiak 60 százaléka szerint a bevándorlás erősíti az országot.

Az Ipsos szerdán közzétett közvélemény-kutatási adatai szerint a republikánusoknak mindössze csak a 37 százaléka tartotta sértőnek Trump kijelentését, és 57 százalékuk egyetértett a Twitter-bejegyzéssel. Emellett csak 45 százalék szerint rasszista azt mondani egy kisebbséghez tartozó embernek, hogy „menj vissza oda, ahonnan jöttél”. Ez a szám a demokratáknál 85 százalék.

Ezt jól mutatta az a nyolc, republikánusokra szavazó nő, akiket a CNN kérdezett Trump rasszista kijelentéséről. Egyikük sem gondolta, hogy rasszista lett volna az elnök, és közölték, örültek, hogy Trump kimondta, amit mondott, mert szerintük a demokrata képviselők azok, akik gyűlöletet szítanak, és bár „mondhatjuk, hogy amerikaiak”, nem viselkednek úgy, mint egy amerikai, és gyűlölik Amerikát. Sőt, ők azok, akik rasszisták, nem pedig Trump. És persze mindannyian azt mondták, Trumpra fognak szavazni a jövőre esedékes elnökválasztáson.

A választásra kihegyezett elemzések szerint Trump arra tette fel újraválasztását, hogy minél nagyobb arányban nyerje el a fehér választók szavazatait pár kulcsfontosságú államban, és az elkövetkező több mint egy évben még több ehhez hasonló, a rasszistákat feltüzelő kijelentést fog tenni. A CNN információi szerint Trump hatalmas politikai sikernek nevezte a képviselőnők elleni támadást, és folytatni is fogja, hogy rajtuk keresztül az egész Demokrata Pártot „Amerika-gyűlölő radikális szocialistának” állítsa be.

Az elnök szerdán újságírók előtt kijelentette, nincs ínyére ez a harc, de azért nagyon élvezi, mert ezzel eljuttatta üzenetét az amerikai emberekhez. Hozzátéve, hogy a bejegyzésnek köszönhetően „nagyot nyer” éppen.

A közvélemény-kutatások őt igazolják. A Reuters brit hírügynökségnek készített Ipsos-felmérés szerdán közzétett adatai szerint Trump népszerűsége öt százalékkal emelkedett a republikánus szavazók körében a rasszista Twitter-bejegyzés utáni napokban. A teljes lakosság körében pedig nem csökkent népszerűsége.

Hogy mennyire eltalálta, mire is vágynak szavazói, mindennél jobban bizonyítja, hogyan reagáltak hívei, amikor egy szerdai kampánygyűlésen Omar képviselőnőről beszélt. A tömeg „Send her back”, azaz „küldjük vissza” skandálásba kezdett, amint meghallották a nevét.

Kiemelt kép: Madeline Gray/Bloomberg / Getty Images

Ajánlott videó

Olvasói sztorik