Ahogyan a populista, bevándorlásellenes, tekintélyelvű irányítást hangsúlyozó politikusok általában, az olasz belügyminiszter, Matteo Salvini is imádja a konfliktusokat. Nem is csoda ez, hiszen ha nem lenne valamilyen, harc, vita, botrány, akkor nem tudná igazolni a vallási és politikai türelmetlenséget, az iszlámmal való riogatást, a menekülteket szállító hajók „kitiltását” Olaszországból vagy éppen a menekülteket segítő civil szervezetek vegzálását.
Olaszország nem tudja teljes mértékben kitiltani a menekülteket, de Salvini belügyminiszterként és a bevándorlásellenes Liga párt vezetőjeként, egy populista kormány miniszterelnök-helyetteseként szabályos kampányt folytat ellenük. Mindez igazodik azon szélsőjobboldali, radikális vagy bevándorlásellenes pártok retorikájába, amelyek Európa-szerte egyre hangosabbak, és néhol erősödnek is – bár Görögországban például többségük gyengült a múlt heti választásokon.
Salvini sem biztos, hogy tovább erősödik: pártja egyre több korrupciós botrányba keveredik. Az elmúlt napokban valódi nemzetközi botrány keletkezett abból, hogy lehallgatták a szélsőséges belügyminiszter egyik tanácsadóját (már ha igaz, hogy ő szerepel a felvételen). A tanácsadó Moszkvában tárgyalt állítólag arról, hogy eurómilliókat kapna Salvini pártja, a Liga orosz olajügyletekből.
Persze Salvini és tanácsadója, Gianluca Savoini hevesen tagadnak. Ám az európai szélsőségesen bevándorlásellenes pártok és Oroszország között ismertté vált néhány pénzügyi kapcsolat az elmúlt években (Marine Le Pen francia nacionalista pártja például orosz hitelt kapott), Salviniék gyanús moszkvai tárgyalásairól pedig idén februárban írt az olasz sajtó, de akkor még hivatalos reagálás nemigen történt. A mostani lehallgatási botrány után viszont a milánói államügyészség bejelentette: vizsgálatot folytat az ügyben.
Mindennek nyomán rövid távon egyelőre csökkent az esélye annak, hogy Olaszországban előrehozott választásokat írjanak ki. A Liga ugyan már-már olyan népszerű lett az utóbbi időben, hogy benne volt a pakliban: felrobbantja a másik populista párttal, az 5 Csillag Mozgalommal kötött koalícióját. Méghozzá azért, mert a szakítást követő esetleges előrehozott választáson Salviniék sokkal jobb eredménnyel zárhattak volna, mint a múlt évi voksoláson.
Ám a lehallgatási botrány után megingott Salviniék pozíciója. Egyelőre rövid távon nem népszerűségzuhanás fenyegeti a pártot, hanem a közszféra bizalma rendülhet meg bennük, ami a LIga politikájának megvalósítását akadályozhatja. Nem véletlen, hogy Conte miniszterelnök (akit az 5 Csillag jelölt erre a posztra) arról beszélt a hét vége felé: bízik belügyminiszterében. Ám a témának már a felvetése is bizonyítja, valójában a Salvinibe vetett bizalom rendülhetett meg. És Conte persze azt is hangsúlyozta az Il Tempo című olasz lap szerint, hogy „az ügyészségnek is tennie kell a dolgát”.
Salvininek tehát most alighanem újra kell gondolnia a taktikája mellett a stratégiáját is. Minthogy Európában a 2015-ös migránsválsághoz képest jelentően csökkent az illegális bevándorlók száma, ráadásul Itáliában több okból is rendkívüli a visszaesés, így Salvininek a konfliktusgeneráláshoz új szintet kellett lépnie.
Salvini gyengébb Európát akar, ahol a tagállamok visszakapnák a döntési jogot a kereskedelem, mezőgazdaság és költségvetési fegyelem ügyeiben.
Jelenleg Brüsszel teljes munkanélküliséget hoz ránk
– állítja a fő belügyér. A Liga vezetője támogatja ugyanakkor az EU külső határainak védelmét, az illegális bevándorlók visszaküldését. Beszélt májusban arról is, hogy „Európának szembe kell szállnia az iszlamizáció folyamatával, amely helyenként egyes városrészeket, sőt egész városokat kerített hatalmába”. Egyre erőteljesebben szorgalmazza Salvini a menekültek elosztását is az európai országok között. Ez az a terv, amivel Orbán Viktor – aki amúgy Salvini barátjaként tünteti fel magát – bizonyosan nem ért egyet, hiszen a magyar kormány régóta hangoztatja, hogy ellenzi a menekültkvótákat.
Salvini persze menekültügyben nem csak ezen a fronton harcol. Nem csoda, hogy ebben a témában aktív, hiszen ez az a harc, amely a népszerűségi listák csúcsaira hajtotta Itáliában az olasz belügyminisztert, és ez az a harc, amely végletekig feszítette a német-olasz viszonyt az elmúlt hetekben.
Olaszországban az elmúlt napokban két menekülteket szállító hajó kötött ki, mindkét jármű kapitánya ellen eljárást indítottak. Salvini korábban fogadkozott, hogy nem enged be Olaszországba menekülteket a Földközi-tengerről, de öt nappal ezelőtt Lampedusán kötött ki az Alex nevű hajó. Ez a Mediterranea nevű segélyszervezethez tartozik, és 41 tengerből kimentett menedékkérőt szállított. Az olasz hatóságok erre lefoglalták a hajót és nyomozást indítottak a kapitány ellen, az illegális bevándorlás segítése miatt.
Még nagyobb botrányt kavart az Alex esete előtt, hogy a német Sea-Watch segélyszervezet mentőhajója is megszegte az olasz tiltást. E mentőhajó kapitányát Salvini „háborús akciókkal” vádolta meg, és a német nőt, Carola Racketét őrizetbe is vették az itáliai hatóságok. Egy olasz bíróság azonban szabadon engedte a kapitányt, akit közben amúgy is házi őrizetbe helyeztek.
Az itáliai lakosság Salvini mögé állt, a németeknél viszont a német kapitánynő vegzálása, óriási ellenérzéseket ébresztett. Aktivisták ugyanis mindeközben 1,3 millió eurót gyűjtöttek össze a német mentőhajó kapitányának, akit az első írek szerint 10-15 éves börtönbüntetés fenyegetett (volna) Olaszországban. Németország és Franciaország egyaránt bírálta, ahogy Olaszország kezeli az ügyet. A franciák szerint Salviniék hisztérikusan lépnek fel a bevándorlás ügyében, és nem teljesítik kötelezettségeiket. Erre a római belügyminiszter úgy reagált, hogy „a francia kormány álljon le a sértegetéssel, és nyissa meg kikötőit”. Heiko Maas német külügyminiszter kijelentette: „Egy jogállamiságon alapuló eljárás csak Rackete szabadon engedésével végződhet” – mondta.
A német belügyminiszter is megszólalt a német hajóskapitány ügyében. Arra kérte Salvinit, hogy gondolja át az olasz kikötők lezárását. Horst Seehofer közös keresztény értékeikre is hivatkozott, a CSU (bajor keresztényszocialisták) egyik politikusaként. Salvini erre dühödten reagált: „a német kormány arra szólít fel engem, hogy a hajók előtt nyissam meg az olasz kikötőket? Abszolút nem” – válaszolt elutasítóan az olasz populista. Inkább arra szólította fel Angela Merkelt és a kormányát, hogy azoktól a hajóktól, amelyek a csempészeket segítik, vonják meg a német zászló használatát.
A fókuszba került Sea-Watch 3 nevű 645 bruttó regisztertonnás hajó holland zászló alatt hajózott, és június 12-én szedett fel 53 migránst a líbiai partok mentén. Nem akart Tripoliban, Líbia fővárosában kikötni, és ott partra tenni a menekülteket, mert nem tartotta biztonságos célpontnak a várost. Ezért indult Lampedusa felé. Ám Olaszország lezárta kikötőit a migránsokat mentő hajók előtt. Salvini addig nem engedte a kikötésüket, amíg az európai államok meg nem egyeznek a menekültek, migránsok elosztásáról. Ugyanakkor tíz rászoruló, beteg, illetve terhes migráns partra szállhatott a Sea-Watch-3-ról. Június 28-án Finnország, Németország, Franciaország, Luxemburg és Portugália felkínálta, hogy befogadja a migránsokat. Másnap Rackete megpróbált dokkolni az olasz szigeten – de erre nem volt engedélye. A fedélzeten lévők kimerültségével indokolta ezt a lépését, ezután tartóztatták le az olasz hatóságok.
Salvini ekkor azzal vádolta a német kapitánynőt, hogy megpróbált az akciója során elsüllyeszteni egy olasz járőrhajót, illetve csónakot. Háborús (bűn)tettnek minősítette az esetet, és Hollandia beavatkozását követelte. Riccardo Magi olasz politikus viszont Rackete mellé állt, és azt mondta, hogy a német kapitány a szükséghelyzetben döntött a dokkolásról.
A német Spiegel magazin online kiadása részletesen elemezte Salvini taktikáját. A német lap szerint Carola Rackete „tökéletes ellenségkép” a bevándorlást megállítani kívánó Salvini számára. Salvini a lap szerint más hajók dokkolása fölött addig elsiklott, de amikor a Sea-Watch-3 kikötött Lampedusán, azonnal lecsapott. Előbb megpróbálta elüldözni a hajót, és hangoztatta, hogy senki sem léphet partra onnan, aztán egyre vehemensebben lépett fel Rackete ellen, akit bűnözőnek nevezett Olaszország erős embere, és akit rács mögé kellene dugni. A belügyminiszter szerint olaszok életét tette kockára a német kapitány.
Salvini itt a Spiegel szerint kettős taktikát űz: egyrészt az EU elleni harcot, másrészt a bevándorlás elleni küzdelmet jelenítette meg Rackete megvádolásakor. Ám az EU-val egyre-másra kompromisszumot kell kötnie, és a bevándorlást sem tudja leállítani, ezért keresett egy bűnbakot, és meg is találta azt Rackete személyében.
Migránsok ugyanis érkeznek Olaszországba: júniusban ezren voltak, az év eleje óta 2500-an jöttek. Ez sokkal kevesebb, mint korábban (a BBC szerint volt olyan év, amikor 154 ezren érkeztek), de a Spiegel szerint sokkal több, mint amit Salvini ígért a választóinak. Salvini ekkor, július első napjaiban az előrehozott választásokra készült, amelyeket akár szeptemberben is tarthattak volna, ebbe a képbe azonban belezavart a lehallgatási botrány, az állítólagos „orosz kapcsolat” vádja.
Salvini tehát amikor Rackete ellen indított kampányt, egy ellenségképet keresett, és erre a szerepre kiválóan alkalmasnak bizonyultak a „csempészek segítői”, azaz a civil szervezetek, ráadásul ezek megjelenítőjévé vált egy német kapitánynő, aki Salvini és így az olaszok szemében is alkalmasnak tűnt a démonizálásra. A BBC kiemelte: Rackete egy „gazdag, fehér és német nő”, ezért vált alkalmassá az ellenségkép megjelenítésére Salvini szemében.
Salvini propagandája hatékony: a BBC szerint az olaszoknak immár 52 százaléka gondolja, hogy a migránsok terhet jelentenek az ország számára, ezt a Pew Research Center mutatta ki márciusban, az ellenkező véleményen lévő száma pedig jelentősen csökkent.
A Salvini-féle menekült- és migránsellenes politika a szomszédos Szlovéniára is hatással van. Az olasz-szlovén határon a két ország rendészeti szervei az utóbbi hetekben közös járőrözést kezdtek a migránsok ellenőrzésére. A szlovén bevándorlásellenes SDS párt ezért támadni kezdte a balközép koalíciót. Azt állították, hogy ezzel Szlovéniába terelik majd vissza az illegális határátlépőket. A miniszterelnök Marjan Sarec szerint erről azonban szó sincs, így például amikor nemrégiben megtámadott egy migráns Szlovéniában egy taxisofőrt, az éppen Olaszországból jött Szlovéniába.
Kiemelt kép: Lukas Schulze/Getty Images
