Ukrajnában félelnöki rendszer van, ami azt jelenti, hogy az elnök jogköre elég széles, a polgárok közvetlenül választják. Ukrajna függetlenedése óta szinten minden választáson az a tét, hogy a következő öt évben Oroszország vagy a Nyugat felé húzzon az ország. Az 1991-től 1994-ig elnökösködő Leonyid Kravcsuk abszolút oroszbarát volt, az őt követő Leonyid Kucsma próbált egyensúlyozni a két oldal között, ám benyújtotta a NATO csatlakozási kérelmet. 2004-ben az oroszbarát Viktor Janukovics nyerte a választást, az ellenzék, élén a másik esélyes jelölttel Viktor Juscsenkóval csalást sejtett és az utcára vonult, ez volt a narancsos forradalom. 2005-ben az ukrán Legfelsőbb Bíróság visszavonta a 2004-es választások eredményét, az új választásokat a nyugatos Juscsenko nyerte. A válság után újra feltűnt Janukovics, meg is nyerte a választásokat 2010-ben, és azonnal Oroszország felé tekerte a kormányt: a parlament úgy döntött, nem folytatják tovább a NATO csatlakozási tárgyalásokat. 2013-ban pedig Janukovics nem írta alá az EU-s társulási szerződést, ami újabb tiltakozásokat váltott ki, a demonstrációk a Függetlenség téren, a Maidanon zajlottak. 2014 februárjában Janukovics elmenekült Oroszországba, de sok mindent hátrahagyott, például a rezidenciáját, amit tüntetők foglaltak el. Most múzeumként működik.
A márciusi elnökválasztáson három esélyes jelölt van. Petro Porosenko, Julia Timosenko és Volodimir Zelenszki.
A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Zelenszki vezet, 25%-on áll. Érdekes figura, színész, a népszerű “A nép szolgája” című sorozatban az ukrán elnököt alakította, most A nép szolgája nevű párt színeiben indul.
Petro Porosenko 17%-on áll, ő Ukrajna jelenlegi elnöke. Klasszikus oligarcha, a csokigyártól a tévécsatornáig mindene van, az elmúlt 5 évben nyugatos politikát folytatott.
Julia Timosenkót az ukrán szavazók 21%-a választaná, volt már miniszterelnök és elnökjelölt. Gázenergiával foglalkozó cége van, valószínűleg az ország egyik leggazdagabb embere, igazából ő is egy oligarcha. Janukovics hatalomra kerülése után 2011-ben korrupció vádjával 7 év börtönre ítélték egy korábban Oroszországgal kötött gázszerződés miatt. Timosenkó szerint csak politikai ellenfele szerették volna félreállítani, 2014-ben szabadult.
A videó az Egyesült Államok ukrajnai nagykövetsége és az Ukrán Sajtó Akadémia által szervezett tanulmányúton készült.
