Az utolsó pillanatokban is egymásra licitálnak az olasz pártok a vasárnapi, március 4-ei választások előtt. Olyan ígérethegyeket hordanak össze az egyszerre emelkedő minimálbérről és az általános adócsökkentésről, illetve a havi majdnem félmillió forintnak megfelelő garantált alapjövedelemről és a „flat taxről” (azonosan alacsony adókulcsról mindenkinek), hogy azt már a nemzetközi sajtó is alig tudja követni. Az ígéretek persze nemcsak erről szólnak: az illegális bevándorlók kitoloncolásában a jobboldali pártok licitálnak egymásra: 500 vagy 600 ezer embert telepítsenek-e ki Olaszországból – erről is zajlik a vita Silvio Berlusconi és a nála is szélsőségesebb riválisok között.
Fotó: AFP
Az olasz gazdaság közben mindössze 1,5 százalékkal növekszik, továbbá nagyon sok a munkanélküli (s még több közöttük a fiatal, aki kilátástalannak érzi a helyzetét), közben óriási az államadósság. Így még a korábban hevesen Európa-ellenes 5 Csillag Mozgalom is visszavett most az euróellenes retorikájából. Már nem feltétlenül lépnének ki az eurózónából, vagyis nem adnák fel olyan könnyen a közös európai pénzt. Ugyanis különben nehezen tudnák finanszírozni látványos választási ígéreteiket, például a horribilis összegű, mindenkinek alanyi jogon járó, 1560 eurós alapjövedelmet. Az 5 Csillag megszelídülésének okára egy német lapból jöhetünk rá: nagyon is jól jön az olaszoknak az euró, hiszen így az eurózóna többi államából pénzelhetik magukat – írja a Der Spiegel online kiadása.
Nem véletlenül nézik az olasz választási ígéreteket hol hüledezve, hol dühöngve az osztrák és német kommentátorok. A Spiegel Online durva hangvételű cikkben az olasz választások két legnagyobb esélyesét bohócozta le, vagyis a humorista Beppe Grillót, aki azt az 5 Csillag Mozgalmat alapította, amely a népszerűségi lista élén áll 28 százalékkal (de kormányra kerülésének minimális az esélye), s amely az utolsó pillanatban mintha még növelni is látszana népszerűségét. A másik „lebohócozott” politikai vezető az adócsalás miatt elítélt Berlusconi, aki éppen a napokban vetette fel, hogy szívesen állna a kormány élére, ha az általa vezetett pártszövetség nyerne – de csak 2019-től, amikor lejár a közügyektől való jogerős eltiltása.
Fotó: Filippo Pruccoli / EPA / AFP
Berlusconi a Forza Italia párt erős embere. Ők egy jobboldali választási szövetséggel együtt meg tudnák megelőzni az 5 Csillag Mozgalmat, és 36 százalékig juthatnának. Ám ez sem elég valószínűleg a kormányalakításhoz önmagában. Ezért egyes elemzők a baloldali Demokratákkal, Matteo Renzi korábbi miniszterelnök pártjával való összefogást tartják valószínűnek. Egy sokkal merészebb (és Európa számára ténylegesen veszélyesebb) konstelláció lenne ugyanakkor, ha a populista 5 Csillag Mozgalom az Északi Ligával állna össze, amely ma még Berlusconit támogatja. Az Északi Liga vezetője, Matteo Salvini még az utolsó pillanatokban is, Berlusconi mellett ülve egy választási gyűlés pulpitusán, a „több Európa” helyett a „több Olaszországot” jelszót hangoztatta.
Az újonnan átalakított olasz választási rendszer egyébként preferálja a pártszövetségeket, így jelenleg a jobbközép szövetség, a Forza Italia és az Északi Liga vezette, két kisebb párttal kiegészült koalíció a legesélyesebb a választások megnyerésére. A legfrissebb fejlemény a jobboldalon az, hogy a Forza Italiának végre megvan a miniszterelnök-jelöltje, Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke. Ez csütörtök éjjel derült ki, azaz pár nappal a választások előtt. Korábban Tajani húzódozott ettől a várhatóan nem túl kényelmes pozíciótól, miközben „nyugdíjas állása” van az EU vezetésében.
Fotó: Fabio Frustaci / EPA / MTI
Az 5 Csillag Mozgalom viszont egy egész kormánynévsort jelentett be, pedig kabinet alakítására valószínűleg nem lesz lehetősége. A névsorban egy olyan közgazdászt is találunk, Andrea Roventinit, aki az eddigi megszorító gazdaságpolitika helyett az expanzióra helyezné a hangsúlyt – a Spiegel cikkszerzője erről még nem is tudott, amikor az olaszokat bírálta. Roventini írt egyébként már tanulmányt a Nobel-díjas tudóssal, Joseph Stiglitz-cel is közösen.
A professzionalitás látszatára, úgy tűnik, nagy szüksége van az 5 Csillagnak, hiszen kormányfő-jelöltjének, Luigi Di Maiónak még diplomája sincs.
A németeket – de legalábbis a Spiegel cikkszerzőjét, Jan Fleischhauert – az zavarja, hogy az ő pénzükből ígérgetnek az olaszok, miközben eladósodottságukat csak a görögök hasonló mutatója múlja felül Európában. Jelenleg a GDP 132 százalékát teszi ki az olasz államadósság, miközben ez az érték például Németországban 45 százalék körül alakul.
A német spórolásból az olaszok költekeznek – így lehetne a Spiegel cikkét összegezni. A szerző korábbi munkásságára már a berlini olasz nagykövet is felfigyelt, a Spiegel kiadóját is levélben kereste meg egyébként, ezért állítólag most óvatosabban fogalmaz. Ugyanakkor Fleischhauer szerint, ha nem lenne közös pénzük az olaszokkal, akkor a németek nem foglalkoznának a „bohócokkal”. De így felhívta a figyelmet rá, hogy az Európai Központi Bank, amelyet az olasz Mario Draghi irányít, 300 milliárd eurónyi olasz államadósságot vett át (azaz ennyi államkötvényt vásárolt), ami 45 milliárdos megtakarítást jelentett Rómának 2015 és 2017 között.
Fotó: Armando Babani / EPA / MTI
Vagyis az olaszok az eurózóna más országaival finanszíroztatják magukat – derül ki a Spiegelből, amely szerint az Európai Központi Bank jelenleg olasz irányítás alatt egyszerűen olasz pénzpolitikát folytat. A frankfurti DZ Bank számításaira hivatkozva Fleischhauer azt állítja, hogy a spórolós német megtakarítóknak mindez eddig 344 milliárd eurójukba került, ha a kamatjövedelmek kiesését nézzük 2010 és 2016 között. A most lefutó évben ehhez még 90 milliárdot csapnak hozzá az olaszok. Ennyit azonban lassan már a németek sem tudnak megtakarítani, jegyzi meg a Spiegel, és ehhez jönnek még a mostani olasz választási ígéretek, amelyeket az osztrák Der Standard üzleti lap összegzett.
Salvini és Berlusconi ígéretei a Der Standard szerint több mint százmilliárd eurós lyukat hagynának az egyébként sem túl jól álló olasz államháztartásban, amelynek adósságterhe jelenleg 2200 milliárd euró. Ennél egyetlen EU-tagállam adósságállománya sem magasabb.
De miért szavaznának mégis Berlusconira az olaszok? Miért választanának egy bohócot, ha tényleg bohóc lenne? A német Spiegel nem veszi figyelembe azt, amit éppen Berlusconi idézett fel pár napja egy olasz tévében.
Fotó: Alberto Pizzoli / AFP
A volt kormányfő arra emlékeztetett, hogy amikor utoljára volt hatalmon, 2011-ben, még jobban állt az ország. Azóta
3 millió szegénnyel több van, 3 millió munkanélkülivel több van, 3 millióval több fiatal munkanélküli van és 630 ezer illegális bevándorlóval több van
– mondta. Körülbelül ezzel a mondattal el is intézte az azóta kormányzó, illetve ügyvezető kormányt adó balközép Demokrata Pártot. Az utóbbiaknak, Matteo Renzi pártjának így valószínűleg csak akkor van esélye kormányra kerülésre, ha éppen Berlusconi pártja, a Forza Italia kínálná fel nekik a koalícióalakítást. Így akár egy sajátos – de aligha stabil – nagykoalíció alakulhat Rómában a vasárnapi választás után, feltéve, hogy – amint az nagy valószínűséggel várható – nem sikerül egyik nagy választási tömbnek sem abszolút többséget szereznie a törvényhozásban.
Kiemelt kép: Flavio Lo Scalzo / EPA / MTI
