Emmanuel Macron sikere a francia elnökválasztáson a Brexit és Donald Trump megválasztásának árnyékában kulcsfontosságú volt. A centrista jelölt a nyitottság gesztusaként a Marseillaise helyett az Európai Unió himnuszára, Beethoven Örömódájára vonult színpadra éjjel a Louvre-nál, ahol tízezres tömeg előtt mondta el győzelmi beszédét.
Korábban egyetlen más EU-országbeli politikusnak sem sikerült hatalomra jutnia egy euróövezeti reformmal a programjában. Nincs rá garancia, hogy Macron sikerrel jár, sőt, több az olyan lehetséges forgatókönyv, ami szerint elbukik. De egy optimista európai jövőképnek így kell kezdődnie: egy nagy ország vezetőjével, aki politikai változásokra késztet. Az időzítés Macron kezére játszik. A németek szeptemberben választanak, az olaszok 2018 elején szavaznak, ez pedig egy évet ad neki, hogy belpolitikájával bizonyítsa, eltökélt az EU-reformokat illetően.
Tiszta lappal, új gondolatokkal
Kampányában francia és EU-zászlók sűrűjében ígéretet tett az uniós országok mélyebb integrálására és többször hangsúlyozta, hogy Franciaország csak Európa segítségével találhat megoldást a problémáira a migrációtól a biztonságig, a technológiától a kereskedelemig. Nem véletlen, hogy a külföldi vezetők közül Angela Merkel gratulált először Macronnak szóvivőjén keresztül, mondván egy erős és egységes Európa győzelme született.
Ez viszont változást igényel. Európa elvesztette uniós jellegét, Macron pedig felismerte ezt. Kijelentette, újra meg szeretné alkotni a polgárok és Európa közt húzódó köteléket. Ehhez pedig nagyobb átláthatóságra, elszámoltathatóságra és kreativitásra van szükség.
Macron kiállt a menekültek, a közös európai valuta, az euró mellett, és közölte a franciákkal, hogy nem állíthatják meg a modernitást és a fellendülést. Racionális érvelésének köszönheti, hogy végül harminc százalékpontot vert Le Penre. A hamis hírek világában pedig ez bizonyítékként szolgál, hogy a politikában még mindig fontos szerepet játszik a koherencia.
Most kezdődik a neheze
Franciaország történetében először a szélsőjobboldal kapta a szavazatok egyharmadát, ami tükrözi az emberek haragját és félelmét, hogy nincs munkahely, a gazdaság gyenge lábakon áll. Ha Macron a közhangulaton nem tud változtatni, Le Pen támogatottsága nőni fog, és öt év múlva már esélyesként indulhat a választáson.
Kínkeserves küzdelem lesz ez, pláne úgy, hogy Franciaországban nehéz divatba hozni a változást. A franciák erősen kötődnek a vívmányaikhoz, a megszerzett jogaikhoz. Sokan próbálkoztak reformmal és sokan el is buktak. Macron hamar kudarcot is vallhat, ha a júniusi parlamenti választásokon nem sikerül többséget szereznie. Márpedig a mostanában hitelesnek tűnő közvélemény-kutatások szerint erre nem sok esélye van, és akkor csak egy béna kacsa lesz az állam élén.
Hard Brexit
Bár sok akadályt áll előtte elnökké, felemelkedése lendületet adhat az uniós országok vezetői között kialakult vákuum feloldásában. A legjobb példa erre, hogy a görög adósság- és euróválság miatt évek óta hadban álló Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter és a Yanis Varoufakis volt görög pénzügyminiszter egyaránt őt támogatta. Ha Macron segít a két viaskodó félnek megoldást találni a dilemmára, az csodákat tehetne az EU moráljával és lavinát indíthatna be a megállapodásokban.
Nem Orbán lesz a legjobb barátja
Orbán Viktor levélben gratulált a tegnap megválasztott elnöknek és várakozással tekint az együttműködés elé. Ha egyáltalán lesz ilyen. Macron korábban Le Pent Putyinhoz és Orbánhoz hasonlította. Mint fogalmazott, ezekben a rezsimekben nincsen nyílt és szabad demokrácia.
Az Európa-párti Macronban inkább ellenséget, mint szövetségest lát majd Orbán, függetlenül attól, hogy jellemzően ritkán találkoznak a két ország vezetői. Ugyanakkor az uniós testületi üléseken még visszaüthet, hogy a kontinens egyik vezető nagyhatalma – ahogy Orbán Viktor fogalmaz – a brüsszeli bürokraták oldalán áll és a rendszer megerősítésén dolgozik, miközben Magyarország maga alatt ássa a gödröt az EU-ban.
