Nagyvilág

A puccs megbukott, de Erdogannak lesznek még álmatlan éjszakái

Recep Tayyip Erdogan török államfő pontosan tudta, mi következik. Biztos volt, hogy a török hadsereg nem marad hű ahhoz az uralkodóhoz, aki az Oszmán Birodalom példáján épít hatalmat, aki szomszédait magára haragította és megcsúfolta saját országát.

Mátrix

Kicsoda Fethullah Gülen, aki szúrja Erdogan szemét?

Nagy hiba lenne azt feltételezni, hogy a puccskísérlet pillanatnyi megingás volt Törökországban és a hadsereg a jövőben csettintésre engedelmeskedik majd szultánjának. A 208 halálos áldozatot követelő harcok után többé nem állítható, hogy a közel-keleti nemzetállamokhoz elszigetelten működik az Erdogan-koordinálta terület.

A hétvégi események szorosan összefüggenek a tekintélyuralmi rendszerrel, amely Irakban, Szíriában, Egyiptomban és más arab országokban is előbb-utóbb erőszakba torkollt.

A régióban az instabilitás legalább olyan ragályos, mint a korrupció, különösen a felső vezetés körében. Erdogan alkotmánymódosításával diktátori hatalmat hozott létre és újraindította a véres harcot a kurdok ellen.

Az első világháború egyik nagy vesztese az Oszmán Birodalom volt, amelynek romjait a szövetségesek brutális királyok, ezredesek és diktátorok között osztották szét. Erdogan és a mellette – még – kiálló hadsereg tökéletesen illik a mátrixba.

Fotó: AFP / BULENT KILIC
Fotó: AFP / BULENT KILIC

Washington első reakciója tanúságos volt: a törököknek támogatniuk kell a demokratikusan megválasztott kormányt. A demokrácia szót nehéz ez esetben értelmezni. 2013-ban a Mohamed Murszi vezette egyiptomi kormány ellen indított puccsban – amely jóval véresebb volt a mostaninál – Washington a felkelők mellett állt ki. Kétségünk ne legyen afelől, hogyha Erdogan megbukott volna, ugyanolyan elutasítóan kezelték volna, mint annak idején egyiptomi kollégáját. Mert nyugatnak fontosabb a stabilitás a szabadságnál és a méltóságnál.

Puccskísérletek Törökországban

  • 1960. május 27-én Cemal Gürsel tábornok és az őt támogató – többnyire alacsonyabb rangú és fiatal – tisztek átvették a hatalmat a jobboldali Adnan Menderes kormányától, amelyet azzal vádoltak, hogy aláveti magát az Egyesült Államok akaratának, továbbá felelős az ország szegényedéséért. Létrehozták azt az alkotmányozó testületet, amely 1961-ben megalkotta az ország leghaladóbbnak tartott alaptörvényét. 1961. október 15-én a puccsisták befejezettnek nyilvánították tevékenységüket, és új választásokat írtak ki, de előtte még kivégezték Menderest és több miniszterét.
  • 1971. március 12-én lemondani kényszerült Süleyman Demirel miniszterelnök, miután – alacsonyabb rangú, de haladó felfogású tisztek szervezkedését követően – a hadsereg memorandumot intézett a kabinethez. Ezt követően a puccsisták reformot indítottak az állami hierarchia átalakítására, illetve a kommunista eszmék beszivárgásának megakadályozására.
  • 1980. szeptember 12-én Kenan Evren tábornok irányításával – az Egyesült Államok támogatásával – a hadsereg vezérkara hajtott végre puccsot, hogy pontot tegyen a radikális baloldali és a jobboldali szélsőséges mozgalmak közti évtizedes összetűzésekre, amelyek a polgárháború szélére sodorták az országot. A hatalomátvételt követően számos politikai vezetőt, aktivisták százait, szakszervezeti vezetőket és egyetemi tanárokat vetettek börtönbe. Az 1961-es alkotmányt eltörölték, és 1982-ben újat (konzervatívabbat) léptettek hatályba. 1983-ban választásokat is tartottak, de ebből a korábbi politikai elitet kizárták. Ez volt az eddigi legkegyetlenebb katonai puccs Törökországban: a hatalomátvétel heteiben és az azt követő hónapokban ötven embert végeztek ki, összesen 600 ezer embert vettek őrizetbe, és sokan meghaltak a kínzásokban is.
  • 1997. február 28-án a hadsereg 18 pontos memorandumot terjesztett Necmettin Erbakan kormánya elé, a miniszterelnök gyújtó hangú iszlamista beszédei miatt. A lépéssel sikeresen kiprovokálták Erbakan lemondását – ez június 18-án történt meg -, így a hatalomátvétel vértelenül folyt le. Ezt az esetet azóta is virtuális vagy posztmodern puccsként emlegetik.

Erdogan megtanulhatta volna a leckét

Pakisztánban a városokat az amerikaiak által pénzelt korrupt állami hadsereg és titkosszolgálat bombázta szét Oroszország ellenlábasainak a segítségével, beleértve a tálibokat és a beszivárgott iszlamistákat, akik az országra is veszéllyel voltak.

Szintén az államhatalom bukását nézhette végig Erdogan, amikor Törökország felkelőket fegyverekkel támogatva elkezdett az USA kezére játszani Szíriában. Miközben a törökök ezzel egy időben támadást indítottak a kurdok ellen az ország dél-keleti részén.

Diyabakir mostanra semmivel nem különb, mint a romhalmaz Aleppó.

Erdogan túl későn jött rá, hogy milyen szerepet választott az országának. Elnézést lehet kérni Putyintól és lehet küzdeni Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök kegyeiért, de amikor nem bízhatsz többé a hadseregben, akkor sokkal fontosabb dolgokra kell koncentrálnod.

Fotó: AFP / Dimitar Dilkoff
Fotó: AFP / Dimitar Dilkoff

Valószínűtlen az újabb puccskísérlet

Egeresi Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa a 24.hu megkeresésére úgy fogalmazott, nem volt teljesen átgondolatlan a kísérlet, inkább a szűkös erőforrások miatt buktak el.

Későbbre, a hajnali órákra szervezték, de a vezérkari főnök tudomást szerzett a tervről és gyorsan kellett lépniük. Nem tudták elkapni a vezető politikusokat, és nem tudták maguk mellé állítani a hadsereg másik részét és a kommunikációt sem sikerült átvenniük. Erdogan elérte támogatóit, ők nem hívták utcára saját híveiket. A török államfő most hasznot húzhat belőle, hogy a nép megvédte a demokráciát.

A szakértő hozzátette, a rengeteg őrizetbevétel miatt szerinte aligha elképzelhető újabb puccskísérlet a közeljövőben.

Jelenlegi információk szerint kilencezer embert tartóztattak le, amelynek csak egy része katona. A hadseregen belül most akkora a kontroll, hogy a kormányelleneseket teljesen ellehetetlenítik. Aligha mernek újabb akciót indítani a következő hónapokban, de lehetetlen megjósolni, mi lesz néhány év múlva.

Mentené a menthetőt

Az elnök szervezte volna a puccsot maga ellen?

Erdogan nagyon jól tudja, magas rangú tisztviselők ezrei lázadnak csendben ellene. Az igazi kérdés most az, hogy az elnök – pillanatnyi sikere hevében – milyen mértékben börtönözi be újságíróit, ellenlábasait és öli tovább a kurd harcosokat.

Fotó: AFP / Ilyas Akengin
Fotó: AFP / Ilyas Akengin

A kívülállók számára gyakran nehéz megérteni, milyen rasszizmussal és undorral állnak a törökök a kurdokkal szemben. Az Egyesült Államok, Oroszország, Európa és általánosságban véve a nyugat terroristái a szemükben a kurdok, akik veszélyt jelentenek az államra. Úgy tekintenek rájuk, mint az örményekre az első világháború során. De akkor az Adolf Hitler által is csodált Mustafa Kemal Ataturknek a nyugati hatalmak befolyása miatt nem sikerült egységet teremteni az országban. Most ugyanez a helyzet.

A hétvégén történtek sokkal súlyosabbak, mint elsőre tűntek. Törökország egy lapra került Szíriával, Irakkal, Egyiptommal és Tunéziával. Olyan államokkal, melyek az anarchia nyomvonalán járnak.

A puccs pedig lélekben nem csak Ankarában zajlott. Lesz következő próbálkozás, csak azt nem tudni, mikor.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik