II. János Pál óta nem volt politikailag annyira aktív pápája a katolikus egyháznak, mint Ferenc. XVI. Benedek inkább visszahúzódó politikus volt, a külvilág felé a Vatikán ügyeit Tarcisio Bertone külügyi kardinális képviselte.
Ferenc szakított ezzel, és meg is látszik a hatása. Bertonét leváltotta, a volt hivatalát pedig egyszerű diplomáciai testületté csökkentette vissza. A nagydiplomáciát pedig ő maga intézi.
Az elmúlt hetekben nem nagyon volt olyan, hogy Ferenc ne került volna be a sajtóba valamilyen komoly politikai hírrel.
Ferenc ugyanis közölte, hogy
az az ember, aki falakat épít hidak helyett, nem keresztény.
Ezzel arra utalt, hogy Donald Trump egy ideje bevándorlás- és muszlimellenes indulatokon lovagolva szeretne népszerűbb lenni, miközben azt javasolta, húzzanak falat az Egyesült Államok déli határán, hogy Mexikóból ne tudjanak átjönni a bevándorlók a jobb élet reményében. Sőt, még korábban azt is mondta, hogy Mexikó nemi erőszaktevőket küld az Egyesült Államokba.
Büszke keresztények
Ferenc pápa szavaira Trump csak annyit reagált, hogy ő egy büszke keresztény, és Mexikót hibáztatta Ferenc “ízléstelen” szavaiért.
Közvetlenül ezután azt is elmondta, hogy a Zika-vírussal fertőzött dél-amerikai területeketn igenis jó megoldás lehet a védekezésre a fogamzásgátló. Ha belegondolunk, hogy a szegényebb brazil területeken gyakran pont azért van ennyire sok mikrokefáliás eset, mert a konzervatív helyi katolikus egyház nem támogatja a szexuális védekezést, akkor megértjük, hogy mekkora dolog ezt pápaként kimondani.
De Ferenc sosem félt igazán sarkos, és sokakat – legfőképp az egyházat – felháborító dolgokat kimondani. Nemrég például Törökországban járt, ahol kevés dologra érzékenyebbek, mint az örményekkel szembeni múlt felemlegetésére. Ferenc mégis következetesen népirtásnak nevezte azt, amit Törökország a korai XX. században az örményekkel szemben elkövetett.
Pápa-Haladás
Ráadásul a Vatikán külügyi szolgálata hivatalos szerződést kötött Palesztina államával, amivel jogilag is megerősítették, amit eddig a Vatikán a gyakorlatban már megtett: elismerték Palesztinát államként, aminek Izrael természetesen nem örült.
De a pápa legnagyobb konfliktusai mellett a legkomolyabb sikerei is a külpolitikában voltak. Ferenc együttműködésével sikerült helyreállítani a diplomáciai kapcsolatot az Egyesült Államok és Kuba között. Ezzel a Vatikán legalább részben bezsebelheti az érdemeket azért, hogy egy több évtizedes rossz viszonyt sikerült elsimítani.
Persze ezért is sokan kritizálták a pápát. Marco Rubio például, aki ugyan konzervatívabb republikánus, de kubai származású. Ezért megpróbálta összeegyeztetni a két identitását, és nem elküldeni a pápát a francba, amiért szerinte lefeküdt a kommunista kubai vezetésnek. Annyit mondott csak, hogy inkább az elnyomott, szegény kubaiakért állt volna ki.
Déli nyitás
Pedig valószínűleg pont az elnyomott, szegény kubaiaknak lesz jobb, ha megnyílik előttük az Egyesült Államok piaca. Ráadásul Kuba annyira közel van, hogy elkerülhetetlennek tűnik, hogy a gazdasági fejlődés előbb vagy utóbb politikai fejlődéssé válik.
A szintén politikailag aktív II. János Pállal és XVI. Benedekkel szemben Ferenc nem európai, ezért a külpolitikája sem annyira Európa-központú, mint elődeinek. A Vatikán bevallottan délre, a szegényekhez és az elnyomottakhoz fordult.
Rengeteg cikk és tanulmány született már a Ferenc-hatásról, és hogy a megközelíthető, globalizációkritikus, a keményvonalnál liberálisabb, szegényekkel törődő pápa mennyi embert nyert meg az elöregedő, saját magát nem találó egyháznak.
Egyház, két vélemény
De az egyházon belül nem feltétlenül reagáltak jól Ferenc diplomáciájára. Amíg a korábbi pápák betartották a szervezet szigorú hierarchiáját, addig Ferenc átlépi a döntési és kommunikációs szinteket. De ha nem is lépi át, akkor is lecseréli őket.
Nem azokkal az emberekkel és szervezetekkel egyeztet, akik megszokták, hogy egyeztetnek velük. Inkább a saját feje után megy, kevésbé tűrve a diplomácia megkötéseit és a politikai korrektséget.
Ez a kétélűség írja le a legjobban a Vatikán külpolitikájának változásait. Mexikói útja felé átszállva Ferenc találkozott az épp Kubába látogató Kirill pátriárkával. Ezzel egy ezeréves folyamatot szakított meg, és többet tett a keleti és nyugati kereszténység viszonyáért, mint korábban bárki mást. Az egyházszakadás óta nem történt olyan, hogy a két keresztény egyház vezetője hivatalosan találkozott volna.
De ennek is volt egy árnyoldala. A közeledéssel Ferenc egy elég komoly diplomáciai győzelmet adott Vlagyimir Putyin kezébe is.
