Jó régóta nem volt ennyire megjósolhatatlan egy választás kimenetele Nagy-Britanniában, mint most. A két nagy párt, az Ed Miliband vezette Munkáspárt és a jelenleg kormányon lévő Toryk gyakorlatilag fej-fej mellett haladnak – legalábbis a közvéleménykutatások szerint.
A legnagyobb kérdés, hogy bármelyikük képes lesz-e olyan többséget szerezni, hogy önállóan alakítson kormányt – nos, az eddigi előrejelzések szerint ez nem valószínű. És máris ott van a következő kérdés, ha koalícióra kényszerülnek, vajon ki lehet a politikai partner, amellyel a következő választásokig szövetkeznek – és vajon marad-e a jelenlegi konzervatív-libdem koalíció. Vagy ha nem sikerül egyezségre jutni senkinek senkivel, pár hónap múlva meg kell-e ismételni a választásokat?
De ebben a pillanatban mindez csak találgatás.
Mindenesetre mi arra voltunk kíváncsiak, mit gondolnak a kinn élő magyarok a kampányról és a pártok programjairól – nem utolsósorban azért, mert a bevándorlás és annak visszaszorítása egyik fő tematikája volt az idei politikai csatározásnak.
Balogh Edina, az emergencytalent.com Business Partnereként dolgozik, és mivel 2011 óta kettős állampolgár, szavazhat a mai választásokon. Ő a Munkáspárt mellett érvel.
Ed Millband,a Labour Party vezetője. Fotó: Europress/Oli Scarff
“Szerintem ez egy érdekes választás, mivel még egyik politikai párt sem egyértelmű vezető. Én a Labour manifesztum (nyilatkozat) ígérete mellett állok, amik a következők: extra 2.5 milliárd fontot költenek az NHS-re (angol állami egészségügy – a szerk.), amelynek a nagy részét az úgynevezett Mansion Tax, vagyis kastélyadóból fizetnék, tehát a 2 millió fontot meghaladó ingatlanok utáni adóból. Nem emelnék az áfát, a társadalombiztosítási járulékot, emellett azoknak a szülőknek, akiknek általános iskolás gyermekük van, gyermekgondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosítanak, 8-18-ig. Továbbá garantálják a 3 évre szabott lakásbérleti szerződést, és egy felső határt tesznek az állandóan emelkedő bérleti díjra.”
Ezzel szemben Margit, aki egy ideje szintén brit állampolgár, és ezért szintén szavazhat, a konzervatívok mellett teszi le a voksát.
„Elolvastam a pártok kiáltványát, és bár a konzervatívok komolyan korlátozni akarják a támogatásokra/segélyekre való jogosultságot (bár nem annyira, mint a UKIP), én mégis őket támogatom. Tetszik, hogy meg akarják duplázni a 3-4 éveseknek járó ingyenes gyermekfelügyeletet (heti 30 óra ingyenes lenne), 500 új iskolát terveznek nyitni, a 12.500 fontnál kevesebbet fizetők, valamint a legálabb 30 órát dolgozók, akik minimálbért keresnek, azok mentesek lennének a személyi jövedelemadó alól. Teljes foglalkoztatást akarnak elérni, s ezért támogatnák a vállalkozásokat, hogy kétmillió új munkahelyet teremtsenek, az egészségügy pedig 8 milliard fontot kapna 2020-ig.”
Bár a konzervatívok az elmúlt hónapokban egyértelműen kiálltak a bevándorlás visszaszorítása és a segélyezési rendszer szigorítása mellett, nem Margit az egyetlen, aki velük ért egyet.
A Basingstoke-ban élő Laura ugyan nem szavazhat, mert nem állampolgár, de azt mondja, ha tehetné, ő is a Toryk mellett ikszelne.
„Napi híreket olvasok, de a politikát nem követem, mert kiráz tőlük a hideg, mármint a politikusoktól. Ha mégis szavaznék, akkor Cameronra tenném, mert végre a benefitesek kora lassan véget ér. Javul a helyzet, és amit a segélyből élő bevándorlókról mond, azzal is egyetértek!”
David Cameron. Fotó: Europress/ AFP / Toby Melville
Orsi Londonban él, és egy befutott étteremben menedzser. Nem szavazhat, de követte a kampányt, mert szerinte fontos, hogy tisztában legyen annak az országnak a közéleti történéseivel, amelyben él. Ő a jelenlegi konzervatív-libdem koalícióban hisz.
„Az én életemet is befolyásolni fogja az eredmény, mert nem tervezek hazaköltözni. A számomra legfontosabb politikai témák a bevándorlás, a minimálbér kérdése, a housing és a közlekedés voltak. Utóbbi nemcsak az elképesztően magas árak miatt, hanem mert mindig minden késik – elképesztő nyomás van a tömegközlekedési rendszeren, szuper túlzsúfolt minden. Ha vonattal utazunk, tízből nyolcszor botrányosan sokat késnek…Ha szavaznék, vagy a liberális demokratákra szavaznék, vagy a konzervatívakra, hogy legyen esélyük végigvinni a programjaikat. Én kedveltem az eddigi koalíciós együttműködést, én bírom Cameront. Annak ellenére is, hogy a bevándorlási témát és az uniós népszavazást nagyon nyomták – ez az ő hazájuk, és érthető, hogy a saját érdekeiket nézik. Az ember alkalmazkodik. Sajnos nem követem majd a választási eredményeket, mert dolgozni fogok egész éjszaka, de ha hazaérek, az első dolgom az lesz, hogy megnézem őket.”
Ildikó informatikusként dolgozik, és szerinte a konzervatívok nyernek majd – bár ő inkább középen keresné a megoldást. Neki leginkább a „keleteurópaizás” nem teszik, szerinte ez felér a rasszizmussal.
„Amennyiben szavazhatnék, akárcsak Magyarországon, itt is inkább a középen álló pártok jöhetnek nálam számításba, tehát leginkább a libdemek vagy a zöldek. De ha választani kell, akkor a libdemek. Természetesen követtem a kampányt, bevándorlással kapcsolatos hozzáállásuk, ami leginkább érint. Szerintem a UKIP abszolút populista hangot üt meg, és megosztásra hajt, nem csodálkoznék, hogyha főleg a munkanélküli brit lakosságnál lennének favoritok, a konzervatívok nem vesznek tudomást a bevándorlás pozitív oldaláról, és van egy olyan érzésem, hogy a UKIP-től próbálnak ezzel elvenni szavazatokat. A Munkáspárt egy árnyalattal engedékenyebb, de még mindig korlátozna. Az SNP, a libdem és a zöld párt lehetne csak alternatíva. Tény és való, a bevándorláson változtatni kell, de nem tetszik a “keleteurópaizás”, amit némely párt megenged magának, ugyanúgy rasszizmus, amilyen kontextusban használják, mintha valakinek a bőrszínéről lenne szó. Változtatás kell, ez biztos, de akkor legyen fair a rendszer: mindenkire érvényes. Akár ázsiai, akár arab, akár európai, akár brit.”
Nigel Farage,az UKIP vezetője. Fotó: Europress/Ben Stansall
A Londonban tanárként dolgozó György szerint nincs sok esély arra, hogy egy erős kezű kormány alakuljon a mostani brit választások után. Ő elvből nem szavazna olyan pártra, amely egy kicsit is bevándorlásellenes.
„Szavazni a választásokon nem szavazhatok, pedig szívesen tenném. A kezdetektől fogva figyelem a választási küzdelmet. Hogy mi lesz holnap ilyenkor? Fogalmam sincs, de bármilyen kormány is alakul majd, rettentő kis többsége lesz és gyenge mandátuma. Az pedig nem tud jó lenni egy olyan világban, ahol iszonyú költségvetési hiányt kell lefaragni és népszerűtlen döntéseket kell hozni. Ha szavazhatnék, a Libdem pártra szavaznék, mert bár messze nem imádom őket, de még mindig ők állnak hozzám a legközelebb. Az egyre inkább jobbra tolódó angliai politikában én mint bevándorló aligha szavazhatok jó szívvel olyan pártra, amelyik az EU-ból való kilépést aktívan vagy hallgatólagosan támogatja (konzervatív párt). A munkáspárt gazdasági terveivel pedig szimplán nem értek egyet. Mindettől függetlenül a választási kampányt nevetségesnek találom, hetek óta egy véget nem érő licitfolyam tanúi vagyunk, minden párt ráígér a másikra, igazából források megjelölése nélkül. Az ígéretek lényege pedig, hogy “szavazz ránk, és becsszóra minden jobb lesz – ellenkező esetben pedig minden rosszabb”.”
Nóra Bristolban csak felületesen követte a kampányt.
„Nem vagyok citizen, úgyhogy csak a helyi kampányt követtem valamennyire, mert állampolgárság hiányában én most csak helyben szavazhatok – a zöldekre tettem le a voksomat. Postai úton szavaztam rájuk, azért, mert vigyáznak a bolygóra és az elesettekre – magyarul a szociális politika mellett figyelmet fordítanak a környezetvédelemre is.”
Anna számára, aki már több éve gondozó ápolóként dolgozik Nagy-Britanniában az volt a legmeglepőbb, hogy a britek postán is szavazhatnak egy egyszerű előzetes regisztráció után.
„Felületesen követem a választási kampányt, mert érdekes látni más országok hogyan csinálják. Például döbbenten láttam, hogy előzetes regisztráció után lehet LEVÉLBEN, POSTÁN FELADVA, ÚGY, HOGY BÉLYEG SEM KELL RÁ szavazni. Én személy szerint nem érzem, hogy a választások eredménye rám hatással lenne – beszélem a nyelvet és hiányszakmában dolgozom.”
A szavazóhelyiségeket Nagy-Britanniában ma este tízkor zárják be, és az első eredmények késő éjszaka várhatók.
