A palesztinok várakozással, az izraeliek aggodalmakkal tele várják a pénteki napot, amikor valami történik, amirõl pontosan még egyikük sem tudja mi az, de mindkettõjük határozott elképzelésekkel rendelkezik arról, mi lesz a következménye. Hónapok óta tele a nemzetközi sajtó hírekkel állammá válásról, közgyûlési szavazásról, BT-vétóról, harmadik intifádáról és egy kiszélesedõ közel-keleti konfliktusról. Mi is történik pontosan a nagy napon és miért kell egyáltalán ekkora cirkuszt csapni egy nép önrendelkezési jogának érvényesítése körül? Miért sikerült Koszovónak alig egy évtized alatt az, ami a palesztinoknak lassan 44 éve nem jön össze?
Miért nem dõl el pénteken semmi?
A jelenlegi állás szerint szeptember 23-án Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke odalép Ban Ki-Mún ENSZ-fõtitkárhoz és közli vele, hogy a palesztin nép szeretne önálló államisággal felvételt nyerni az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, ezzel szám szerint a 194. tagállammá válva. A fõtitkár arcán a meglepetés nyomát sem lehet majd felfedezni valószínûleg, ám a döntés nem az õ kezében lesz.
Galéria a palesztin területekrõl és izraeli telepekrõl
Valki László nemzetközi jogász lapunknak röviden vázolta a döntés mechanizmusát és eredményét. A fõtitkárhoz benyújtott felvételi kérelem a Biztonsági Tanács elé kerül, melynek 5 állandó és 10 nem állandó tagja dönt majd arról, felvételt nyerhet-e államként Palesztina az ENSZ-be. Ehhez szüksége lenne az 5 állandó tag mindegyikének igen szavazatára és még 4 további igenre a nem állandó tagok részérõl. Ez minden valószínûség szerint meghiúsul, mert az Egyesült Államok már korábban bejelentette, hogy megvétózza a döntést. Ha nem így tenne, akkor a BT valószínûleg megszavazná a felvételt, amely így a közgyûlés elé kerülne. A 193 tagú közgyûlés aztán kétharmados többséggel véglegesen döntene a felvételi kérelem elfogadásáról. Ezzel hivatalosan is ENSZ-tagállammá válhatna Palesztina.
Arról, hogy ez nem fog megtörténni, az USA legmagasabb szintû tisztviselõinek nyilatkozatai (legutóbb éppen Ben Rhodes, az amerikai elnök nemzetbiztonsági fõtanácsadója) biztosították a világot. Az Egyesült Államok elõre leszögezte, meg fogja vétózni a felvételi kérelmet, a palesztinok ne próbáljanak különutakon járni, az izraeliek hagyják abba a telepbõvítéseket, és egyébként is, mindkét fél üljön vissza a tárgyalóasztalhoz. Mindenesetre a felvételi kérelem a BT elõtt feltehetõen elbukik, és nem is most, hanem valószínûleg több hét múlva – addig ugyanis egy bizottság fogja tanulmányozni a kérdést.
A palesztinok már jelenleg is részt vesznek az ENSZ közgyûlésének munkájában, de nem államként, hanem csak “entitásként”, megfigyelõi státusban. A felvételi kérelem BT általi elutasítása után viszont marad még egy lehetõségük. A közgyûléshez fordulhatnak abból a célból, hogy a tagországok hívják meg úgynevezett “nem tagállam” államként, szintén megfigyelõi státusba. Ez Palesztina állami létének politikai elismerését jelentené, de az ország továbbra is csupán megfigyelõként vehetne részt a közgyûlés munkájában, tehát ezentúl is felszólalhatna, de nem szavazhatna – magyarázza a szakértõ. Az “entitás” helyett tehát az “állam” megjelölés lenne az egyetlen változás, amit Abbász a lassan egy éve folyó, a békefolyamatot zárójelbe tevõ kampánnyal képes lehet elérni.
Államok álmodói
Az állammá válás egy egészen más történet, amit külön kell választani az ENSZ-tagságtól – mondta Valki László. Az államiság elismeréséhez szükséges a saját terület, népesség, a központi kormányzat, amely tényleges ellenõrzést gyakorol a terület felett, továbbá képesség nemzetközi kapcsolatok fenntartására. Egy állam kikiálthatja ugyan önálló államiságát – amint ezt 1988-ban Palesztina is megtette -, az viszont már nem rajta múlik, hogy ki fogja elismerni. Koszovó például 2008-ban állammá vált, azonban Oroszország,Szerbia, Szlovákia és néhány másik állam a mai napig nem ismeri el ebben a minõségében. Palesztina esetében több vonatkozásban is problémás lehet az államiság elismerése, hiszen eleve nem beszélhetünk központi kormányzatról. A jövõ palesztin állama Ciszjordánia és Gáza területét foglalná magába.
Elõbbiben azonban a Palesztin Hatóság az úr, míg utóbbit teljes mértékben az a Hamasz uralja, melyet az EU-tagállamok és az Egyesült Államok is terrorszervezetként tart számon, és amely nem mellesleg Izrael megsemmisítését tûzte ki célul. A tényleges fõhatalom szintén ebbõl következõen megint hiányzik, a népesség esetében pedig felmerül a kérdés, hogy mi lesz a területeken élõ több százezer zsidó telepessel? Vajon õk is palesztin állampolgárrá válnának majd? Ki garantálná a biztonságukat és jogaikat? Hová térnének vissza a palesztin menekültek? Izraelbe vagy az új palesztin államba?
Palesztina és Izrael között emiatt nyilván terület- és népességcserére lenne szükség, de ebben csak a két fél tudna megállapodni, egyben rögzítve a köztük húzódó végleges határvonalakat is. Meg kellene állapodniuk abban is, hogy milyen szárazföldi összeköttetés létesüljön Ciszjordánia és Gáza között, továbbá, hogy Palesztina a rendõri erõkön kívül más fegyveres alakulatokat nem hozhat létre. Izrael ugyanis kis alapterületû ország, némely ponton alig 20-30 kilométer széles, tehát nehezen védhetõ, hiszen nincs – ahogyan a katonák mondják – “stratégiai mélysége” – mondta Valki László. Palesztina államiságának ENSZ-közgyûlési elismerése tehát sok tekintetben korai lépés lenne. Valki szerint csak akkor lenne azt érdemes megtenni, ha a felek között már létrejött valamilyen kivitelezhetõ kompromisszum.
Csalódottság és félelem a szomszédok között
A nemzetközi jogi konklúzió tehát, hogy Palesztina államisága nem az ENSZ-tagságon fog múlni, hanem a közvetlen tárgyalások eredményén, ahol kijelölik a leendõ állam határait, valamint döntenek a zsidó telepesek és a visszatérõ menekültek sorsáról. Mindkét fél érdekelt hosszú távon a palesztin állam létrejöttében. Palesztina megvalósíthatná önrendelkezéssel kapcsolatos ambícióit és megszabadulhatna a megszálló erõktõl, szuverén szereplõként, szabadon képviselve érdekeit. Izrael pedig végre egy felelõsségteljes vagy legalábbis felelõsségre vonható szomszéddal állhatna szemben, akit nemzetközi egyezmények kötnének.
A politikai hozadéka azonban már most sokkal jelentékenyebb a jelenlegi kampánynak. A palesztinokban már most hatalmas elvárások és ambiciózus remények élnek a szavazással kapcsolatban.
Ez a várakozás gyorsan átcsaphat a csalódottságtól fûtött frusztrációba, miután kiderül, hogy a mindennapi életükben tulajdonképpen nem változik semmi, ennek pedig komoly következményei lehetnek. Izraeli oldalon ugyanakkor már hónapok óta komoly készülõdés folyik a telepek és az izraeli átkelõk biztonságának megerõsítése céljából. Az izraeliek attól tartanak ugyanis, hogy hiába nem lesz jogi szempontból különösebb jelentõsége a pénteki beadványnak, az utca embere ezt a palesztin állam elismerésének fogja elkönyvelni és azonnal “bekopogtat” a területén élõ zsidó szomszéd ajtaján.
