Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász szerint a tőzsdei zuhanás bebizonyította, hogy az Egyesült Államok még egyáltalán nem lábalt ki a gazdasági válságból, hiába állították ezt vezető politikusok. Amint a New York Times online kiadásában írta, az Obama-adminisztráció, a jegybank (FED) és nemzetközi szervezetek is azt hangsúlyozták, hogy megkezdődött a gazdasági fellendülés. Ha visszaesés következett be, azt a görögök vagy a japán cunami hatásaira fogták, és a munkahelyteremtés helyett az adósságcsökkentést helyezték a középpontba.
A közgazdász emlékeztet arra, hogy az amerikaiak 63 százalékának volt munkája 2007 júniusában. Két évvel később – a recesszió hivatalos végekor – ez a szám 59 százalékra csökkent, idén júniusban pedig további egy százalékkal esett. Ez nemcsak a puszta számok miatt ijesztő, hanem azért is, mert az 1929-es válság óta először fordul elő, hogy amerikaiak nagy tömegeinek kell arra készülniük, hogy hosszú távon sem lesz állásuk. Ezáltal az állam bevételei is csökkennek. Ez nem csupán fiskális probléma, hanem emberi katasztrófa – írja Paul Krugman.
Miért lennénk meglepődve a katasztrófa láttán? Honnan származhatna a növekedés? – teszi föl a kérdést a közgazdász. A fogyasztók, akik megszenvedték az ingatlanpiaci hitelválságot, nem tudnak többet költeni. A befektetők nem akarják növelni a termelést, mert nincs elég kereslet. Az állam pedig, amely ilyen helyzetben segíthetne, visszavonulót fúj.
Paul Krugman szerint ahhoz, hogy a helyzet javuljon mindenkinek változtatnia kell a politikáján, (például a FED-nek és az ellenzéki republikánusoknak is), de a legfontosabb az, hogy az Obama-kormány igazi munkahelyteremtő javaslatokkal álljon elő.
A Nobel-díjas közgazdász néhány napja élesen bírálta az adósságplafon megemeléséről létrejött megállapodás miatt Obama elnököt. Szerinte a megtakarítási program csak tovább mélyíti a gazdasági válságot, és hosszabb távon növeli az amerikai költségvetési hiányt. Krugman a kiadáscsökkentést, mint gazdasági gyógymódot, a középkori orvosláshoz hasonlítja, amikor érvágással “gyógyították” a betegeket, és ezzel csak még jobban legyengítették őket.
