A nős, négygyermekes családapa Strauss Kahnt vasárnap tartóztatta le szexuális zaklatásnak, nemi erőszak kísérletének és személyi szabadság korlátozásának vádjával a New York-i rendőrség. A panaszos egy 32 éves szobalány, a New York-i Sofitel szállodába alkalmazottja.
A politikus-üzletembert – volt francia pénzügyminisztert, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) jelenlegi vezérigazgatóját – Nicolas Sarkozy francia államfő legesélyesebb kihívójaként tartották számon, bár még egyikük sem jelentette be hivatalosan, hogy indul a jövő évi elnökválasztáson. Minden közvélemény-kutatás azt mutatta eddig, a szocialista színekben politizáló Strauss-Kahn kiüti a nyeregből a népszerűtlen Sarkozyt. A politikusi reagálások azonban aligha hagynak kétséget az elismert gazdasági szakember és nagy nőcsábász hírében álló Strauss-Kahn politikai jövőjét illetően.
A jobboldali francia kormány álláspontjában az ártatlanság vélelméhez tartja magát.
“Rendkívül óvatosnak kell lennünk az elemzésekben, a kommentárokban és a következményeket illetően” – jelentette ki Francois Baroin kormányszóvivő a France 2 televíziónak vasárnap. Hozzátette, hogy a francia kormány tiszteletben tart két egyszerű elvet, az egyik az ártatlanság vélelme. A másik pedig az, hogy az amerikai hatóságok saját jogrendszerük keretében lefolytathatják az igazságügyi eljárást.
A francia baloldalt kiütötte a hír, bár hangsúlyozta, hogy ellenőrizni kell mindent, és tiszteletben kell tartani az ártatlanság vélelmét. A jobboldal, annak mérsékelt és szélső irányzata egyaránt, kijelentette, hogy ezzel Strauss-Kahn kiesett az elnökválasztási versenyből. Martine Aubry, a Szocialista Párt vezetője kijelentette, hogy villámcsapásként érte a hír. Az “elképedt” politikus egységre és felelős viselkedésre kérte pártját, hangsúlyozva, hogy meg kell győződni az állítások valódiságáról, és tiszteletben kell tartani az ártatlanság vélelmét. Pierre Moscovici képviselő a visszafogottság, az óvatosság és az illem fontosságát emlegette.
Jean-Marie Le Guen, az IMF-vezető egyik közeli munkatársa kételyeinek adott hangot. Kijelentette, hogy a hírekben elhangzottaknak nincs semmi köze az általa ismert Strauss-Kahnhoz, ő soha nem volt erőszakos a hozzá közelálló emberekhez.
Dominique Paille, Strauss-Kahn egyik baloldali riválisa nem tudja magát rávenni, hogy elhiggye a történet valódiságát. A BFM televíziónak kijelentette, hogy “ez teljes mértékben megtévesztő”. Ha azonban igaznak bizonyul, “történelmi pillanat lesz, de negatív értelemben, a francia politikai életben”. Jacques Attali, a néhai Francois Mitterand elnök tanácsadója már arról beszélt, hogy Strauss-Kahn kiesésével Martine Aubry vagy Francois Hollande lesz a szocialista párt államfőjelöltje.
A centrista Francois Bayrou – aki az utolsó elnökválasztáson harmadik helyen futott be – a “meghökkentő”, “siralmas” és “végtelenül zavarba ejtő” kifejezéseket használta a helyzet jellemzésére. A történteknek máris megvannak a következményei az érintett politikusra és pártjára nézve, de “Franciaország imázására is szerte a világban”.
Bernard Debré, a kormányzó Népi Mozgalom Uniójának (UMP) képviselője Franciaországra nézve “nagyon megalázónak” minősítette az ügyet, Strauss-Kahn pedig szerinte “gyanús egyén”, és “teljes mértékben rossz hírbe keveredett”. Marine Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front vezetője kijelentette, hogy az IMF vezetője végleg lejáratta magát.
Bár az IMF székhelye Washingtonban van, Strauss-Kahn ideje jelentős részét Franciaországban töltötte. A francia sajtó már április vége óta élesen bírálja életmódját: kipécézték luxusautói miatt, szemet szúrtak egy vagyonba kerülő öltönyei is. Strauss Kahn ügyvédjei azzal fenyegetőztek, hogy beperelik a France Soir című újságot és munkatársát is, aki a méregdrága öltönyöknek járt utána. Egyesek azt gyanítják, hogy mindez egy lejárató kampány része.
Az IMF nem akart állást foglalni az ügyben és közölte: valamennyi megkeresést Strauss-Kahn ügyvédjéhez, illetve a helyi hatóságokhoz irányít. A Dow Jones üzleti hírügynökség IMF-es forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy a Nemzetközi Valutaalap irányítását ideiglenesen John Lipsky vezérigazgató-helyettes vette át. A The Wall Street Journal értesülései szerint a szervezet kormányzótanácsának összehívását fontolja, keleti parti idő szerint vasárnap délután 5 órai kezdettel. A vezérigazgató hiányában ugyanakkor nem valószínű, hogy határozat születne a találkozón. Az ügyet jól ismerő forrás szerint a valutaalap vezetése most konferenciahívásokon és informális megbeszéléseken igyekszik kitalálni, milyen lépéseket tegyen. A forrás szerint az őrizetbe vétel és a jogi eljárások miatt Strauss-Kahn aligha lesz képes az IMF képviseletére az elkövetkező héten.
Dominique Strauss-Kahn botránya azonnal felveti a Nemzetközi Valutaalap (IMF) élén álló francia vezérigazgató utódlásának kérdését, és ez különösen érdekelheti Gordon Brown volt brit miniszterelnököt, ugyanis – ha hinni lehet az utóbbi hetek brit sajtóértesüléseinek – ő tekinthető a tisztség egyik fő várományosának. Az egykori munkáspárti brit kormányfő esetleges IMF-vezérigazgatói jövőjével kapcsolatos brit sajtótalálgatások már jóval a vasárnapi incidens előtt felmerültek, bár a jelenlegi konzervatív-liberális brit kormány már értésre adta, hogy nem támogatná Brown jelölését a posztra.
A szexuális zaklatás és a nemi erőszak kísérlete egyaránt súlyos bűncselekmény, amelyért akár 15-20 év börtönbüntetést is kiszabhat a bíróság. A személyi szabadság korlátozásának büntetési tétele háromtól öt évig terjedő szabadságvesztés.
Benjamin Brafman, Strauss-Kahn egyik ügyvédje közölte, hogy ügyfele ártatlannak vallja magát.
Dominique Strauss-Kahn
Az 1949-ben született Strauss-Kahn (vagy ahogy a francia sajtóban emlegetik, DSK) a közgazdaságtan professzora és üzleti témákkal foglalkozó ügyvéd volt. 1977-ben lett a francia Szocialista Párt tagja, s első ízben 1986-tól 1993-ig volt parlamenti képviselő. 1991-től töltött be kormánytisztségeket, 1995-től a Párizs közeli Sarcelles polgármestere volt. 1997-ben visszanyerte parlamenti mandátumát, s Lionel Jospin kormányában gazdasági- és pénzügyminiszterré nevezték ki. Jelentős szerepe volt a francia gazdaság megerősítésében: lecsökkentette a deficitet, lehetővé téve az euró bevezetését és több állami vállalat privatizációját indította meg. Tisztségéről 1999 novemberében köszönt le, közvetlenül azelőtt, hogy vádat emeltek ellene egy korrupciós ügyben – két évvel később azonban tisztázták a vád alól. 2006-ban jelölt volt a szocialisták pártelnöki posztjára, de alulmaradt Ségolene Royallal szemben. Szocialista győzelem esetén potenciális miniszterelnökként emlegették, de Royal asszony végül veszített Nicolas Sarkozyvel szemben az elnökválasztáson.
2007-ben jelölték a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatói tisztségére, a hivatalt megválasztása után 2007. november 1-jén vette át öt évre. Az ambiciózus Strauss-Kahn szakmai tevékenységével elismerést vívott ki magának és az IMF-nek, igyekezve feledtetni azt a képet, amely szerint az IMF hajthatatlan iskolamesterként viselkedik; ehelyett a nemzetközi szervezetek beruházási bankjaként lépett fel, amely mindent megtesz, hogy tető alá hozza a bajba jutott országokat kisegítő megállapodásokat. Ilyen segélycsomagban részesült 2008-ban Magyarország, az elmúlt időszakban pedig az eurózóna tagjai közül Görögország, Írország és Portugália. Strauss-Kahnnak sikerült elérnie, hogy növeljék az IMF rendelkezésére bocsátott eszközöket, reformokat vezetett be az intézményben, amelyek jelentős javulást eredményezhetnek az előrejelzési tevékenység nyíltságában és pontosságában. Tavaly a nemzetközi pénzintézet történetének legnagyobb reformját hajtották végre, a kvótákat és a velük járó nagyobb szavazatarányt a felzárkózó és fejlődő országok javára csoportosították át, elismervén növekvő szerepüket a világgazdaságban.
Közéleti tevékenységét és magánéletét annál több ellentmondás övezi. Helyzetét három évvel ezelőtt már megingatta egy szexügy, a vizsgálat során azonban kiderült, hogy a viszony kölcsönös beleegyezésen alapult. Strauss-Kahnt felmentették a hivatali befolyással való visszaélés, szexuális zaklatás és kivételezés gyanúja alól, de bocsánatkérésre kényszerült. Bár az IMF székhelye Washingtonban van, Strauss-Kahn sok időt töltött Franciaországban, tápot adva a szóbeszédnek, hogy mandátumának lejárta után vissza akar térni a francia politikai életbe, s a szocialisták jelöltjeként akar indulni a 2012-es elnökválasztáson.
A több nyelven beszélő politikus könnyed és elegáns viselkedéséről ismeretes, ezért sokan ragasztják rá a “dilettáns” címkét, amit saját környezete persze elutasít. Oktatói múltja meghatározza stílusát, szívesen bocsátkozik bonyolult kérdések magyarázatába. Dominique Strauss-Kahn több könyvnek is a szerzője.
