Az elnök
Október 9-én elnököt is választ Lengyelország, ahol sokáig úgy tűnt, hogy a lengyel elnökválasztás legfőbb esélyese Varsó eddig főpolgármestere, Lech Kaczynski. A szókimondó, egyes elemzők szerint már-már populista Lech, így ikertestvérével együtt irányíthatta volna Lengyelországot. Lech Kaczynskit egyébként inkább a szavak emberének tartják, míg ikertestvére, Jaroslaw játssza az agy szerepét a jelenlegi munkamegosztásban.
Az ikertestvér
Egyes varsói pletykák szerint Walesa egykori kebelbarátai nem tűnnek túl konzekvensnek: míg Lech meleg-felvonulásokat tiltat be, addig Jaroslawról azt a hírt terjesztik, hogy ő maga is a melegek táborát gazdagítaná. Kétségkívül igaz, hogy Jaroslaw Lech-el ellentétben még mindig édesanyjuknál lakik, és nem házasodott meg, ám a választók szemében minden bizonnyal nem ezért lett olyan megnyerő.
Euroszkeptikus megnyilatkozásaik, a II. János Pál halálát követő spirituális megújulás, halálbüntetés-párti megnyilvánulásaik, korrumpált környezetben morális megújulást, sőt a negyedik lengyel köztársaság „eljövetelét” hirdető választási programjuk sokak számára valódi alternatívaként jelent meg. Hogy mire lesz elég az egyelőre kérdés.
A halk szavú polgári liberális
Amikor a Demokratikus Baloldali Szövetség pártjának egyik oszlopos tagja, Wlodzimierz Cimoszewicz, a Szejm elnöke a ringbe szállt, úgy tűnt, hogy elszáll Lech Kaczynski esélye. Cimoszewicz ugyan korántsem tiszta lappal indult, de róla mindig úgy tartották az emberek, hogy a politika és a gazdaság szürkezónáját messzire elkerüli. Ennek is köszönhette átmeneti népszerűségét, de gyakorlatilag – végül önként vállalt – bukását is. Cimnoszewicz-ről ugyanis ellenzékiek azt állítják, hogy vagyonbevallásában nem tüntetett fel egy komoly tételt: a PKN Orlen olajvállalat részvényeit.
Cimnoszewicz a támadások hatására, két hete bejelentette, mégsem indul az elnöki pozícióért. Ezzel viszont egy csapásra megnyitotta az utat a Polgári Platform halk szavú és szerény jelöltjének, Donald Tusk-nak. A legutóbbi adatok szerint az október 9-i elnökválasztás legfőbb esélyesévé előlépett Tusk immáron a szavazatok 40 százalékára számíthat. Hirtelen sikerében kétségkívül szerepet játszott Cimoszewicz visszalépése, ám önmagában ez még nem lett volna elég: a lengyelek benne is a civakodó és egyformán korrupt pártok felett álló személyiséget látják. Retorikailag nem áll ugyan a helyzet magaslatán, de sokak szemében talán csendes beszéde és higgadtsága is megnyerő lehet. Elkötelezettsége Európa irányába ma már megkérdőjelez-hetetlen, még akkor is, ha nem volt ez mindig így.
Bár eredetileg három szavazásra is sor került volna az ősszel Lengyelországban, végül az uniós alkotmány elfogadásáról tartandó népszavazást a francia és holland fiaskó után egyelőre jegelték Közép-Európa legnagyobb országában. Ennek ellenére a varsói ősz politikai szempontból nem mondható eseménytelennek: vasárnap parlamenti választásokat tartanak, október 9-én a második mandátuma lejártával leköszönő államelnök, Alexander Kwasniewski helyére is új ember kerül.
Vándormadarak
Az utóbbi nyolc évben stabilizálódó magyar pártrendszerrel ellentétben a lengyelek igen könnyen válnak meg „szeretett” pártjuktól. Jól mutatják ezt a legutóbbi választások eredményei, ahol az inga ugyancsak komolyan kilengett: míg 1997-ben a jobboldal nyerte meg fölényesen a választásokat, addig 2001-ben a Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) az egykori kommunista szürke eminenciás, Leszek Miller vezetésével önmagában is 41 százalékot ért el, a darabjaira hullott jobboldali kormánypártok pedig éppenhogy teljesítették a 20 százalékot.
Jelen esetben az inga minden valószínűség szerint a másik irányba lendül ki, méghozzá elég erőteljesen: az előrejelzések szerint a mérsékelten jobboldali-liberális Polgári Platform (PO) a szavazatok 35 százalékával a legerősebb párt lesz, a konzervatív Jog és Igazság Pártja (PiS) pedig a maga 29 százalékával a második legnagyobb frakciója lehet a lengyel alsóháznak. Ha a két jobboldali pártból összeálló koalíciós kormány adott esetben eléri a kétharmados többséget, akkor valóban komolyan átrajzolhatják Lengyelország politikai térképét, hiszen mindeközben a négy éve még a szavazatok majdnem felét begyűjtő Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) a parlamentbe jutásért küzd, és örülhet, ha eléri a 7 százalékot.
Üstökösök és hulló csillagok
A darabjaira hullott baloldalnak egyetlen reménye a sokáig vaciláló Wlodzimierz Cimoszewicz egykori miniszterelnök és külügyminiszter volt, aki előbb tavasszal a parlamenti elnöki székéből kívánt visszavonulni a politikától, majd júniusban meggondolta magát, és Kwasnewski államelnök (titkos) unszolására mégis ringbe szállt az elnöki pozícióért. A közevélemény-kutatásokban bejelentése után nem sokkal máris az élre tört, ám bizonytalankodásai és a lengyel politikai elitet átható korrupciógyanús ügyek miatt hamar kiábrándultak belőle is az emberek. Jó két hete pedig maga Cimoszewicz jelentett be: mégsem jelölteti magát az elnöki posztra.
Amilyen gyorsan fellobbant, olyan gyorsan el is lobbant tehát a Cimoszewicz körüli tűz a baloldalon: miközben ugyanis a Baloldali Demokratikus Szövetség egymás után produkálta a nagyobbnál nagyobb korrupciós ügyeket, a legutóbbi botrány szele, a PKN Orlen körüli botrányok közvetetten Cimoszewiczet is elérték. Bár a mostani zavaros ügyletek kapcsán a neve nem került szóba, egykori személyi titkára mégis szóvá tette: Cimoszewicz eltitkolta vagyonbevallásában, hogy jelentős összegű részvénye van a lengyel olajcégben.
Botrányok és munkanélküliség
Az Orlen-botrány csak a betetőzését jelentette egy kenő- és csúszópénzek világában élő posztkommunista elit ténykedésének: az Unipetrol megvásárlásában ugyanis nagy segítségére volt a lengyel vállalatnak az Agrofert nevű vállalat milliárdos cseh vezére, Andrej Babis, aki még a PKN Orlen előző vezetésével egy titkos záradékot íratott alá, mely szerint a PKN által megvásárolt Unipetrol egy részét a lengyel olajvállalat eladja a Babis vállalatának. Babis a hírek szerint komoly segítséget nyújtott, elsősorban a lengyel Baloldali Demokratikus Szövetség politikusaitól származó kenőpénzek megfelelő helyre – cseh politikusokhoz – juttatásában. Babis a cseh vezető politikusokkal ápolt kiváló kapcsolatának köszönhető így, hogy a lengyel olajcégnek sikerül megvennie a cseh Unipetrolt.
Elemzők szerint tehát a korrupcióba bukik bele a lengyel baloldal, pedig alapvetően más oka is lehetne a bukásnak: Lengyelország legfőbb problémája ugyanis az európai átlagot messze meghaladó hatalmas munkanélküliség. A ráta júniusban ismét elérte a 18 százalékot. A lengyel gazdaság ugyan az előrejelzések szerint jelentős mértékben növekszik – és a növekmény elérheti akár a GDP 5 százalékát is –, ám a munkanélküliség mindezek ellenére immár több mint tíz éve Lengyelország legnagyobb problémája. Elemzők a problémával megküzdeni képtelen, egymást váltó különböző oldali kormányok bukását eddig mindig abban látták, hogy egyiknek sem sikerült jelentős mértékben csökkentenie a munkanélküliséget. A lengyel választók pedig a kormányzó pártokat eddig mindig megbüntették tehetetlenségük miatt.
Nagy többség, nagy „egyet nem értés”?
A nagy kérdés persze az lesz, hogy mennyiben sikerül a miden előjel szerint vasárnap győztesen kikerülő pártoknak valódi változást hozni. Antikommunista irányultságukon kívül ugyanis gazdasági, de még kulturális kérdésekben sem ért egyet a Polgári Platform (PO) és a Jog és Igazság Pártja (PiS). Míg ugyanis Kelet-Európában egyedülálló módon a mérsékelt jobboldali Polgári Platformnak sikerülhet egy színtiszta liberális gazdaságpolitikával a választásokat megnyernie, és legnagyobb pártként a koalícióban részt venni, addig a Jog és Igazság Pártjának ikerpárja, Varsó főpolgármestere, és egyben az elnökválasztási harcban sokáig esélyesként nyilvántartott Lech Kaczynski valamint a párt elnöke, Jaroslaw Kaczynski többek között az állam nagyobb szerepvállalását propagálja.
Adókérdésben is eltérnek a nézetek: amíg a Polgári Platform egy egységes 15 százalékos adókulcs bevezetését tervezi, addig a Kaczynski-ikerpár az általános forgalmi adót egyáltalán nem csökkentené, a személyi jövedelemadót pedig kétkulcsossá alakítaná (18 és 28 százaléknál meghúzva a határokat). A liberális felfogású Polgári Platform kulturális téren is elétérő nézeteke vall, hiszen a Kaczynski testvérek nem éppen toleranciájukról híresek. Lech Kaczynski nemrégiben egy melegfelvonulást tiltott be Varsóban, ikerpárja pedig kiáll a halálbüntetés visszaállítása mellett, de az abortuszkérdésben is a keményvonalas katolikusok közé tartoznak. A lengyel Kereskedelmi Kamara felmérése szerint a gazdaság szereplői annak örülnének így leginkább, ha a Polgári Platform egymaga képes lenne kormányt alakítani, ám erre úgy tűnik elég kevés esély van.
