Az iraki szunniták új követeléseik elfogadásától tették függővé, megszavazzák-e az állam új – amerikai hatástól nem mentes – alaptörvényét. A szunniták és a síiták (illetve a kurdok) közötti megegyezés hiányának fő oka a föderalizmus kérdésében elfoglalt eltérő álláspont.
A szunniták most kinyilatkoztatott legfőbb követelése, hogy – az ország északi részén lévő, a hetvenes évek óta autonóm státust élvező kurd területektől eltekintve – a dokumentum még utalásszinten se említsen “független területeket”. A síiták viszont azt szeretnék elérni, ha az általuk lakott déli és középső területek is autonóm státuszba kerülnének.
A szunniták szerint ezen kívül a kurd nyelvet csak a kurdok lakta körzetekben szabad hivatalossá tenni, és az alkotmányban az arab világ részévé kell nyilvánítani Irakot. Az elfogadásra váró szöveg szerint ugyanis az ország az iszlám világ része, de csak arab lakói tartoznak az arab nemzethez.
A szunniták utolsó követelése, hogy az iszlám vallás a tervezetben szereplőnél nagyobb hangsúlyt kapjon az alkotmány szövegében: a törvények fő forrásának, és ne csupán “egyik fő forrásának” nevezzék azt.
A síiták és a kurdok egyébként már korábban világossá tették, nem hajlandók több, a szunnitáknak szóló engedményt tenni, és az egyeztetések befejeztével szavazni fognak az alkotmányról. Mivel a 275 tagú parlamentben 210 fős, kényelmes többségük van, az alaptörvény elfogadása nem ütközik nehézségbe.
Ugyanakkor az alkotmányt októberben még egy népszavazáson is jóvá kell hagyatni, ahol az könnyedén megbukhat, ha három tartományban a lakosság kétharmada ellene foglal állást. Az elutasítás esélye pedig nagy, mivel a szunniták jelenleg a lakosság mintegy húsz százalékát jelentik.
