A nagyhercegség parlamentje hatalmas többséggel döntött a referendum mellett. A voksolás megtartása mellett 55-en szavaztak, ellenszavazat nem volt, s mindössze 5 tartózkodás mellett született a döntés.
Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök a szavazás előtt arról beszélt, hogy szerinte országa ismét csak jól fog dönteni, jóváhagyva az alkotmányt. Juncker szerint nem lehet száz százalékig biztosra mondani, hogy az alkotmány életbe lép majd, de ha újratárgyalás lesz – amit valószínűtlennek tart – akkor azok lesznek az erő helyzetében, akik igent mondtak.
A július 10-i voksolás elodázására a hét végi brüsszeli EU-csúcs határozata adott volna lehetőséget: eszerint az állam- és kormányfők időt adnak a vitára, a közvélemény meggyőzésére minden tagországban, s beleegyeznek, hogy az alkotmány ratifikálási folyamatát nem lehet az eredeti terveknek megfelelően, 2006. novemberére lezárni. E döntés nyomán az eredetileg népszavazásra készülő országok többsége rögtön be is jelentette a halasztást, tartva attól, hogy – mint a közvélemény-kutatások mutatják – ha nem ezt teszik, az alkotmány náluk is elbukik.
A jelek szerint egyedül a luxemburgi vezetés érez magában elég meggyőző erőt, hogy a tervezett időben (ráadásul alig több mint egy hónappal a francia és a holland elutasítás után) kikérje a lakosság véleményét az ügyben. Igaz, a hazájában rendkívül népszerű Juncker a mérleg serpenyőjébe beletette saját tisztségét is: már jó előre közölte, hogy ha a luxemburgiak elutasítják az alkotmányt, lemond kormányfői posztjáról.
