Januári kinevezésekor nem csinált titkot abból Varga Mihály pénzügyminiszter, hogy növelni szeretné a tárca súlyát a gazdasági előrejelzések elkészítésekor. Az addig politikai államtitkárként tevékenykedő Fidesz-politikus hitet tett ugyan a gazdaságirányítási “szentháromság” mellett, vagyis hogy a gazdaságpolitikát a Miniszterelnöki Hivatal, a Gazdasági Minisztérium (GM) és a PM hármasa irányítja, de a döntés-előkészítésben, a megelőző együttműködésben a PM előretörésére tett ígéretet.
Konkrétan ugyan egyik minisztertársát sem kritizálta a pénzügyminiszter, de már januári nyilatkozataiban is kifejtette, hogy a korábbi időszakban a PM “eleve fenntartással kezelte a többi tárca elképzeléseit”. Azt is célként jelölte meg, hogy a külső piaci hatásokat a prognózisok kialakításánál jobban vegyék figyelembe. Mindez Varga szerint a tárca előrejelző szerepének erősítése mellett szól.
ELŐREJELZŐ SZEREPBEN.Elődje nem sokat tett ezért; a Magyar Nemzeti Bank élére átnyergelő Járai Zsigmond – valamint a szintén odaigazoló Adamecz Péter volt helyettes államtitkár – azt a nézetet vallotta, hogy a kormányzati prognózisokat nem célszerű gyakran változtatni, még akkor sem, ha a gazdaságkutató intézetek a kormány előrejelzésein köszörülik a nyelvüket. A múlt héten elfogadott Középtávú Gazdaságpolitikai Program, amelyet a József nádor téren készítettek el, az első olyan prognózis, amely már az új szellem jegyében született – gondolhatnánk. “Pedig ez pontosan egy olyan dokumentum, amelyet mindenféleképpen a PM készített volna el” – mondja Budavári Péter, a tárca illetékes főosztályvezetője. Már csak azért is, mert nem ez az első ilyen jellegű összeállítás, 1997-ben és 2000-ben a tárca már készített előrejelzést az Európai Uniónak (EU).
Mindezek ellenére mégis újszerűnek lehet tekinteni a múlt hét végén az utolsó simításokkal elkészült dokumentumot, mert ez az első olyan középtávú prognózis, amelyet a magyar kormány önállóan alkothatott meg, nem kellett bevonnia a brüsszeli bizottságot. Ez az EU-ban szokásos konvergencia program főpróbájának is tekinthető.
Bár a program túl sok újdonságot nem tartalmaz, néhány kérdésben jelentős hangsúlyeltolódás figyelhető meg. A legmarkánsabb változtatást mindenképpen az inflációs pályában hajtották végre a PM szakértői. A 2004-ig tartó prognózis e téren is inkább a távolabbi időpontokban tér el a kormány korábban megfogalmazott várakozásaitól, s ennek oka éppen az uniós csatlakozásban keresendő. A program továbbra is azzal számol, hogy Magyarország 2003-ban csatlakozik az unióhoz, s a taggá válás néhány érzékeny területen kedvezőtlen tendenciákat okozhat. Így például az élelmiszerárak mintegy harmadánál jelentős, akár még 50 százalékos drágulás is várható. Olyan fontos termékekről van szó, mint a marhahús, a tej, a cukor, valamint a zöldség- és gyümölcsfélék. Arról ugyan már jelentek meg tanulmányok, hogy ezt a területet – a jelenleg fennálló komoly árszintkülönbség miatt – ilyen hatások érik majd, példa nélküli viszont, hogy egy ilyen programban az egyszeri fogyasztói áremelkedés mértékét az élelmiszerek összességére vetítve ennyire magasan, 10 százalékban határozza meg a kormány.
Az inflációs várakozásokat azonban csak a vizsgált időszak második felére módosította felfelé a program – akkorra tehát, amikor már a kincstári optimizmus szerint az EU tagja lesz az ország. Vagyis miközben a piac már most folyamatosan korrigálja várakozásait a 2001. évre vonatkozóan, az “előrejelző szerepére” súlyt helyező PM kitart a kétéves költségvetésben megfogalmazott irány mellett. Ezt az ellentmondást Budavári azzal magyarázza, hogy a szaktárcánál továbbra is beépítik előrejelzéseikbe a tervezett intézkedések hatásait. Komolyan kell venniük magukat, még akkor is, ha az elemzők többsége nem hisz a kormány intézkedéseiben.
Nemcsak a 2003-2004-es infláció kérdésében fogalmaz azonban szokatlan egyértelműséggel a középtávú program, hanem például a tőzsde szerepét is kritikusan szemléli. Jóllehet már hosszabb ideje elterjedt az a vélekedés a piacon, hogy nincs esélye a Budapesti Értéktőzsdének önállóan fennmaradni, a kormány eddig – verbális szinten legalább is – hitet tett a szuverén pesti parkett megőrzése mellett. És ez nemcsak a tőzsde-elnökből pénzügyminiszterré avanzsált Járai alatt volt így, hiszen alig néhány héttel ezelőtt ígért tőzsdeélénkítő programot a PM. Sőt, Terták Ele-mér, a múlt hónapban beiktatott helyettes államtitkár személyében felelőst is találtak erre a feladatra. Most azonban úgy fogalmaznak a középtávú gazdaságpolitikai programban, hogy a tőzsde nem vált a vállalatfinanszírozás érdemi csatornájává, számítani lehet arra, hogy valamely nagy uniós tőzsde leányaként fog tovább működni.
KERTELÉS NÉLKÜL.Általában kevésbé kertel a prognózis azokban a részeiben, amelyek a vélt (vagy valós) csatlakozás utáni időszakot elemzi, vagyis a dokumentum által vizsgált idő felének esetében őszintének tűnik a kormányzati anyag. Így például számol a nem elhanyagolható brüsszeli transzferpénzekkel, amelyek – fogalmaz Budavári – összehasonlíthatatlanul jelentősebb tételt tesznek ki, mint a ma is hozzáférhető EU-s források. Ugyanakkor befizetési kötelezettségei is lesznek az országnak, s ehhez különböző bevételek kiesése társul a PM által készített elemzés szerint. Így 2003-ban megközelítőleg feleannyit (az elképzelések szerint mintegy 120 milliárd forintot) emészt majd fel a magyar befizetési kötelezettség mint amennyit a brüsszeli forrásokból Magyarország megszerezhet (a program 270 milliárd forintot valószínűsít). A PM-ben 2004-re már kedvezőbb egyenleggel számolnak: a 150 milliárd körüli befizetési kötelezettséggel szemben 490 milliárd forintos forrás áll szemben.
Ez a számítás csak akkor állja meg a helyét, ha a forint nem értékelődik fel erőteljesen az euróval szemben. Ezt a kérdést azonban nagyon óvatosan kezeli a dokumentum, implicite azt állítja, hogy a jelentős, 15 százalékot meghaladó felértékelésnek nincs valószínűsége. Ám e kérdésben a kormány elemzői is csak tapogatóznak, mert nem született még döntés a monetáris politika megváltoztatásáról. A vártnál lassabban csökkenő infláció azonban segíthet a kérdés elodázásában, mert e tény kifogja a csúszó leértékelés felszámolását sürgetők vitorlájából a szelet.
