Wes Anderson filmjeinek jó ideje semmi közük a valósághoz, csak más Wes Anderson-filmekhez. Most Tom Hanks, Scarlett Johansson és még húsz másik sztár bazsalyog az ötvenes évek mesebeli Amerikájában. Kritika.

Afféle „lám, Ámerikában mindenféle őrült kiélheti magát”-élményre számítottam, látókör-szélesítő és tüneményes sportfilmet kaptunk a Hivatásos sellők című Netflix-dokutól.

Végül aztán kisütötte az agyunkat a sok képi ötlet, de a Pókember: A pókverzumon át így is az egyik legjobb film, amit a szuperhősről készítettek. Ilyen animációs filmet a Pixar sem tud. Kritika.

Sorozatadaptáció készült a nyolcvanas évekbeli, nagy hatású erotikus thrillerből. Az erotika elveszett, és a thriller feszültsége is oda, de biztos, hogy baj ez? Ezúttal tényleg újragondolták a Végzetes vonzerőt. Kritika.

Ötvenévesen úgy kell élvezni az életet, ahogy Juliette Binoche teszi új filmjében. A Szerelemmel, szenvedéllyel hősnőjeként ki van szolgáltatva a saját érzelmeinek. Kritika a tavalyi Berlinale Ezüst Medve-díjas filmjéről.

Az erről készített sorozat pedig ugyancsak nem a legjobb, hiába kapott ígéretes hátszelet. A kézbesítőben eljött az idő, amikor az oxigén a legfontosabb kincs, a kézfejekre nyomott QR-kódok osztják társadalmi rendekbe az embereket. Kritika.

Négy évad után véget ért Jesse Armstrong váratlanul sikeressé vált sorozata, a fiktív médiakonglomerátumon belüli családi harcokat bemutató Utódlás. Mitől lett ennyire népszerű, és megállja-e a helyét a műfaj legnagyobbjaival való összehasonlításban? Létrejöhetett volna tíz vagy húsz évvel ezelőtt is?

Nagyon próbálkozott, de nem ringatott el a víz eléggé ahhoz, hogy ne zavarjanak A kis hableány élőszereplős újrafeldolgozásában sorakozó sutaságok. Kritika.

Újabb élő szereplős Disney-remake készült, amitől nem sok jóra számítanánk, a Pán Péter és Wendy azonban váratlanul komor hangvételt üt meg. Lehet, hogy Angliában felnőni rémes, de Sohaországban gyereknek maradni sem jó. Kritika.

A Halálos iramban tizedik része valójában a Halálos irambant befejező trilógia első része. Ennyit a számokról, a filmben maradhatunk Vin Diesel tarkójánál és a világörökség elpusztításánál. Kritika.

Új, nagyszerű dokumentumfilm készült Michael J. Fox karrierjéről és betegségéről. Eredeti címe, a Still azt a nyugalmat jelöli, amire a színész fizikailag képtelen, de a film tanúsága szerint magában megtalálta. Kritika.

A Fehér Ház vízsszerelői nem az elnök, a nagykutyák és a hősies újságírók, hanem a betörők szemszögéből meséli újra a Watergate-botrányt. Woody Harrelson és Justin Theroux párosa jól működik, csak a készítők néha nem tudtak dönteni a vitriolos szatíra és a dráma között. Kritika.

A gyilkos nővér karaktere már-már klisének is tűnhet – kivéve, ha kiderül, nem csupán egy közepesen fantáziadús forgatókönyv szüleménye, hanem a valóság ihlette. Nővérruhába bújt önjelölt halálosztóból a dánoknak is kijutott, erről szól Az ápoló.

Milyen lehetett felnőni és élni az NDK-ban, majd a fal leomlása után, ha az ember bőre fekete? A Sam – egy szász című német sorozat többek között erre a kérdésre is választ ad. Az igaz történet alapján készült sorozat elbeszéli, ki volt az első fekete rendőr Kelet-Németországban, és hogyan lett médiasztárból körözött bűnöző rövid idő alatt. Kritika.

Sorozatadaptáció készült David Cronenberg 1988-as pszichothrilleréből. Az új Két test, egy lélek nem férfi, hanem női ikerpárról szól, de a felcserélt nemeken túl mit tesz hozzá az eredetihez? Kritika.

Shonda Rhimes a Bridgerton első spinoffjával újra megmutatta, hogy bármiből tud érzelmes, emberi és okos romantikus történetet írni. Sarolta királyné, sorozatkritika.

Bemutatták a sokak által régóta vált Radics-filmet: a Radics Béla, a megátkozott gitáros azonban se nem életrajzi játékfilm, se nem dokumentumfilm, és nem is a műfaja a legnagyobb kérdés. Kritika.

A Mások gyerekei című nagyon francia, nagyon okos, nagyon szép film új utat mutat a romantikus filmeknek. Kritika.

A diplomata című sorozat a világpolitika frontvonalába viszi a nézőt, sőt, ez az egyik első mainstream sorozat, melyben már az orosz–ukrán háború is valóság. Frissíti-e a megszokott politikai sorozatok receptjét? Jut-e idő a csúcsdiplomatáknak magánéletre? Vagy épp túl sokat is foglalkoznak az érzelmeikkel? Kritika.

Az Anne Frank bújtatója messze a legjobb fikciós sorozat, amit a Nat Geo valaha is tető alá hozott, de nem csak ebben a mezőnyben erős. Sorozatkritika.

A fojtogató hangulatú The Good Mothers új nézőpontból mutatja be a kíméletlen calabriai alvilágot: a lányok, feleségek és anyák szemén keresztül. A hatrészes dráma megérdemelten kapta meg a Berlinale először kiosztott sorozatdíját.

„Egész nap szexelnünk kellene” – hangzik el Az első kettő című szerelmesfilm egy korai pontján, és mi, nézők is egyetértünk, máshogy ugyanis nem lehet elviselni, ha két ennyire szerelmes ember elválni kényszerül. Kritika.