Gyárfás Tamás őrizetbe vételének apropóján blogbejegyzést írt Kereszty András, aki a kilencvenes években négy évig volt a Népszava főszerkesztője.
Fenyő János hívott oda, mert úgy ítélte meg (korábbi népszabadságos felelős szerkesztői munkám alapján), hogy én vagyok a legalkalmasabb ember arra, hogy frissen vásárolt napilapját sikerre vigyem.
Fenyő havi félmillió forintos fizetést ajánlott és tökéletesen szabad kezet a munkában. Kereszty szerint éveken át jól megvoltak, jóllehet
János erőszakos, kőkemény ember volt. Szakmailag azonban jól megértettük egymást, néha egy kicsit ordibáltunk, de sose éreztette azt, hogy ő a góré. Elfogadta azt, hogy a lapból olyan orgánum készül, amely egyszerre megfelel Kuncze Gábornak és Habsburg Ottónak. Vagyis egy normális, kiegyensúlyozott napilap.
A dolog akkor kezdett megváltozni, amikor az olyan jövedelmező magazinok, mint a Nők Lapja és a jól működő Népszava után Fenyő a televíziós piacra is be akart törni.
Megvásárolta a Stáb Rt. nevezetű társaságot, amelynek résztulajdona volt a Nap TV-ben. Abban a Gyárfás gründolta vállalkozásban, amely többórás reggeli műsorsávot kapott a közszolgálati televízióban. Gyárfásnak sokévi munkája feküdt ebben a vállalkozásban. De végső soron ő is, és Fenyő is azért küzdött a kis Nap tévéért, hogy ott legyenek, amikor a nagy falat kerül szétosztásra, amikor privatizálják a közszolgálati médiumot.
Kereszty szerint Fenyő ekkor kezdett el beleavatkozni a Népszava munkájába: „Folyamatosan hozott „füleseket”, ezt csinálta Gyárfás, azt csinálta Gyárfás. Ilyen per van ellene. Olyan botrány van körülötte.” Ez a lapon nem látszott, mert sikerült meggyőzni az üzletembert, hogy meg nem alapozott információkat rendes lap nem közöl.
Így aztán az lett a szólása. „Akkor beteszem az asztalfiókba. De azért szólok a barátaimnak.”
A barátait sosem nevezte meg, de Kereszty azt írja, hogy nyilvánvalóan feljelentgette vetélytársát fontos embereknél.
János hozott olyan dokumentumot, amely szerint Zemplényi György ez a fura, gyanús figura Gyárfással együtt akar pályázni tévécsatornára. Megállapodtam vele, hogy csak rövid hírként szólunk az ügyről, nem kavarunk belőle komolyabb kázust.
A Népszava sportrovata 1997-ben ásott elő egy a Mai Nap által megszellőztetett korábbi ügyet, amely szerint az úszószövetség olyan versenyt rendezett, amely csak papíron létezett, és több úszó az ott „szerzett” idővel kvalifikálta magát az 1996-os nyári olimpiára. Emiatt Gyárfás lemondott a szövetség elnöki tisztéről. Akkor azt nyilatkozta, hogy lejáratókampány folyik ellene a Magyar Televízióban való érdekeltségei miatt.
Abban az évben mielőtt Kereszty és felesége elutaztak volna nyaralni, Fenyő János mutatott neki egy cikktervezetet, miszerint a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság egy közel háromszázmillió forintos áfacsalási bűnügyben gyanúsítottként ki akarja hallgatni Gyárfást. Kereszty felhívott egy kaposvári újságírót, aki elmondta, hogy a rendőrség megszüntette az eljárást, bár az nem volt tiszta, hogy bűncselekmény hiányában vagy bizonyítottság hiányában.
Beszéltem Fenyővel, mondtam neki, két hét múlva, amikor visszajövök Széplakról, újra ellenőrizzük a hírt. Ordított egy nagyot, mit kell egy rendőrségi közlést ellenőrizni? Gyárfás egy csaló. Ki kell nyírni. (Pontosan ezt a kifejezést használta). De látszatra belenyugodott a dologba.
A cikk ennek ellenére megjelent, és Fenyő szerint nagy sikere volt, Gyárfás őrjöngött és televíziós vitára hívta ki Fenyőt, aki azonban a főszerkesztőt küldte el.
Gyárfás megszervezte, hogy a műsor közben Kaposvárról bejelentkezzen egy rendőrségi szóvivő, és cáfolja a Népszava információját.
Kimentünk a stúdióból a Szabadság térre. Gyárfás hozzám fordult: „Sokkal jobban tennéd, ha velem tartanál. Fenyőnek nincs jövője. Ahogy most viselkedik, kinyírja magát.” Ő is ezt a szót használta.
Kereszty a vitát követően lemondott, mert nem tudta vállalni a felelősséget, hogy a háta mögött beerőszakol cikket a lapba.
János mosolygott:
– Rendben. A terepjáródat megtarthatod.
Barátságos volt, mint mindig.
Kiemelt kép: Rózsahegyi Tibor/MTI
