Ő volt az egyik legtehetségesebb újságíró, akivel valaha találkoztam, képes volt generációkon átívelő, bonyolult problémákat elmesélni emberi történeteken keresztül.
Ezt mondta Kim Wallról, a Koppenhágában furcsa körülmények között meghalt svéd újságíróról egy barátja, Colleen Jose, aki az amerikai CBC Radio egyik műsorában beszélt.
Ahogy arról a 24.hu-n is beszámoltunk, Kim Wall augusztus 10-én tűnt el Koppenhágában, miután egy találkozón vett részt Peter Madsen dán feltalálóval. A találkozó a férfi által épített tengeralattjárón zajlott, Wall egy portrét akart írni a férfiról. A tengeralattjáró másnap, pénteken elsüllyedt, Wall pedig eltűnt. Megcsonkított holttestét bő egy héttel később találták meg a tengerparton. Madsen előbb azt vallotta, hogy Wall még csütörtök este kiszállt a partra és azóta nem látta, később már azt, hogy a nő egy baleset során meghalt a tengeralattjárón, ő pedig a testet a tengerbe temette.
A rendőrségi vizsgálat megállapította, hogy Wall testét a halál beállta után csonkították meg, és egy nehezéket is kötöttek rá, hogy lesüllyedjen a tengerfenékre. A vízből kiemelt tengeralattjárón az újságírótól származó vérnyomokat is találtak.
Madsent előbb kihallgatták, majd augusztus 11-én letartóztatták és gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolták meg, ám augusztus 24-én a dán ügyészség bejelentette, hogy
Jakob Buch-Jepsen, az ügyben eljáró ügyész azt mondta újságíróknak, hogy a nyomozás eddigi eredményei alapján Wall nem balesetben halt meg, hanem megölték. Amennyiben a bíróság is megalapozottnak látja a változtatást, Madsennek komolyabb büntetéssel kell számolnia.
Pénteken megszólalt Peter Madsen is, aki nem csak azt tagadta, hogy megölte volna Kim Wallt, hanem azt is, hogy megcsonkította volna a holttestet. Kitart azon állítása mellett, miszerint miután a nő egy balesetben elhunyt a Nautiluson, a testét a “tengerbe temette”.
A rendőrség közlése szerint 656 darab bejelentést kaptak az üggyel kapcsolatban, de továbbra is várják azok jelentkezését, akik bármilyen információval rendelkeznek.
Magával ragadó lány volt
Kim Wall 1987. március 23-án született, és a svédországi Malmöben nőtt fel, néhány kilométerre onnan, ahol meghalt. Felnőtt életének nagyobb részét külföldön töltötte. A London School of Economics nemzetközi kapcsolatok szakán szerzett diplomát, ez idő alatt egy ideig a párizsi Sorbonne-on is tanult. Ezt követően több helyen is dolgozott riporterként: Ausztráliában a svéd nagykövetség megbízásából, Indiában egy európai uniós delegáció tagjaként, a South China Morning Post gyakornokaként pedig Hongkongban.
2012-ben New Yorkba költözött, hogy a Columbia Egyetemen két szakon is mesterfokozatot szerezzen, újságírásból és nemzetközi kapcsolatokból. 2016 márciusa óta felváltva élt New Yorkban és Pekingben, és azt tervezte, hogy utóbbi városban telepszik le a barátjával, hogy a térségből tudósítson. Wall számos újságnak készített riportokat, emiatt állandóan utazott. Az elmúlt másfél évben járt Kubában, Srí Lankán és Ugandában is.
A médiában sok a pózer, és sokan felfújják a sztorikat, amelyeket fotelből írnak meg. Kim ennek az ellentéte volt. Ő megélte a sztorikat, és sosem reklámozta magát,
mondta a Buzzfeednek Christopher Harress, az AL.com tényfeltáró újságírója, aki ugyanakkor kezdte el a Columbia újságíró iskoláját, mint Wall.
Az újságíró hamar komoly szakmai sikereket ért el. Olyan ismert lapok közölték cikkeit, mint a New York Times, Harper’s Magazine, Guardian, Atlantic, BBC, Vice, Foreign Policy, Time, Al Jazeera. Írt cikkeket vámpírokról, a még mindig létező haiti vudukultuszról, egy férfiról, aki Moammer Al Kaddafinak tervezett rakétát, Srí Lanka-i polgárháborús turizmusról, indiai vadorzókról, az egykori ugandai diktátor, Idi Amin kínzókamráiról, és elutazott Észak-Koreába is. Az egyik legutóbbi riportja arról szólt, hogy a kubaiak hogyan férnek hozzá a nyugati világban felkapott popkulturális javakhoz: filmsorozatokhoz, valóságshow-khoz, mémekhez.
Kim nagyon emberien ábrázolta az interjúalanyait, és egy-egy ember történetét nagyobb társadalmi és történelmi kontextusba tudta helyezni – mondta róla Yan Cong pekingi fotós, akivel az utóbbi másfél évben sokat dolgoztak együtt, és már azt is megtervezték, hogy mit csinálnának a jövőben: egy dokumentumfilmet Észak-Koreáról és egy riportot olyan hétköznapi kínai nőkről, akik öntudatlanul sodródnak a feminizmus felé.
Coleen Jose-val 2015-ben találkoztak, amikor egy harmadik társukkal Pulitzer-ösztöndíjat nyertek egy riport elkészítésére a Marshall-szigeteken található veszélyeshulladék-temetőről. Hat hetet töltöttek itt. Jose szerint nem volt könnyű munka, de mindenképpen be akarták mutatni, hogy a sziget lakosságát mennyire komolyan érinti a klímaváltozás, és hogy hogyan hatottak életükre az Egyesült Államok nukleáris kísérletei.
Amikor a brooklyni lakásában házibulikat tartott, mindig pálmafákat és trópusi állatokat vetített ki a falakra. (…) Neki voltak a világon legjobb kötött pulcsijai, és már azelőtt a feje búbján kontyban hordta a haját, hogy az divatba jött volna. Magával ragadó lány volt.
Nagyon furcsa ember
Egyelőre kevesebb információ derült ki a feltaláló Peter Madsenról, az elsüllyedt tengeralattjáró tulajdonosáról. A Local nevű oldal svéd kiadása azt írja, hogy Madsen Koppenhágától 100 km-re nyugatra egy Sæby nevű tóparti kisvárosban nőtt fel. Amikor Madsen hatéves volt, elváltak a szülei, és ő az apjával maradt, akit erőszakos diktátorként írt le. Sőt, Madsen egyenesen párhuzamba állította magát azokkal a német gyerekekkel, akiknek az apja őrként dolgozott valamelyik koncentrációs táborban.
Volt azonban egy közös dolog apában és fiában: a hadtörténet és a harci repülőgépek szeretete. Madsen az első cégét 15 évesen alapította Dán Űrakadémia néven, és maradék alkatrészekből próbált rakétát gyártani. Három évvel később, apja halála után mérnöknek tanult, de amint eleget tudott a rakétákról és a tengeralattjárókról, otthagyta az egyetemet. 2008-ban nagyjából egy időben építette meg a Nautilus tengeralattjárót és fogant meg az ötlet a fejében a magánűrutazásról. 2011-ben aztán sikeresen lőtt fel rakétát egy balti-tengeri szigetéről.
Egy 2014-es életrajzi könyv azt írja, hogy Madsen nem erőszakos, nem iszik alkoholt és nem fogyaszt kábítószert sem. A barátai szerint nem szeret kompromisszumokat kötni, nem szereti, ha ellentmondanak neki, és hangulatingadozásai vannak. A könyvet író Thomas Djursing azt nyilatkozta a Jyllands-Posten dán lapnak, hogy Madsen
dühös Istenre, dühös mindenkire. Egész életét végigkísérték a konfliktusok. Nehezen jön ki az emberekkel, nagyon ambiciózus, és mindent a maga módján akar elintézni.
A féltestvére úgy jellemezte, hogy Madsen „nagyon furcsa, és most a saját maga legnagyobb ellenségévé vált”. Egy barátja és a tengeralattjárón dolgozó kollégája úgy jellemezte, hogy
egyedülálló személyiség, de nem társasági ember.
A sajtóinformációk szerint Madsennek nem nagyon voltak ingóságai, és időnként a tengeralattjárón élt. A közösségi adományok mellett beszédeket is tartott, ebből tudott megélni.
Az első rakétákat Kristian Bergsonnal készítették, aki korábban a NASA mérnöke volt. Ám Bergsonnal 2014-ben összevesztek, és Madsen elkezdte a saját űrprogramját RML Space Lab néven.
A feltaláló azzal a 25 önkéntessel is vitába keveredett, akik három éven keresztül segítettek neki megépíteni a Nautilust. Végül 2015-ben a Madsené lett a jármű tulajdonjoga. Akkoriban a férfi furcsa hangvételű sms-t küldött két önkéntesnek is:
átok van a Nautiluson, és ez az átok én vagyok. Ameddig élek, nem lesz béke a Nautiluson. Sosem fogjátok jól érezni magatokat a Nautiluson… ne áldozzatok több vért és verejtéket a hajóra.
(CBC, Buzzfeed, The Local, kiemelt kép: Europress / AFP / TOM WALL)
