Kitört az információs háború Magyarországon

Nem gondoltam volna, hogy valaha leírom a Magyarország és az információs háború szavakat egy mondaton belül, de csak kénytelen vagyok. Információs háborúval legutóbb az orosz propaganda térhódítása kapcsán foglalkoztam. Erről a videóról van szó. Összefoglalva arról szól, hogy az Oroszországot lassan gazdasági káoszba kormányzó Putyin egy darabokra hullott Európát akar, és emiatt elővette a hidegháború alatt csúcsra járatott propagandagépezet maradékát, újraformálta és hadba küldte. A Szovjetunió saját narratívájának terjesztése helyett a cél most inkább az összezavarás, a megtévesztés.

Nagyjából hasonló történik most Magyarországon.

Húsvét vasárnap délután volt, épp a legnagyobb lányomat próbáltam alvásra bírni. Nemrég születtek meg a kistestvérei, úgyhogy elég nehéz időszakot él át, sok könyörgés, meggyőzés, kedveskedés kell ahhoz, hogy a hiszti átalakuljon csendespihenővé. Már pár perce béke volt, egyenletes szuszogás, amikor megzörrent a telefonom. E-mail. Ránéztem és megláttam az egyik TV2-s riporter levelét, amelyben leírta, hogy egy CÖF-közlemény alapján anyagot készítenek a Tényekben, és emiatt érdeklődik, miként befolyásolja a 24.hu szerkesztőségét Soros György, és valóban politikai szándékot szolgálunk-e ki újságírás helyett.

Először elkezdtem nevetni (persze halkan), hogy tényleg, TÉNYLEG a TV2 kérdezi tőlünk, hogy újságírás helyett politikai szándékok alapján készítjük a tartalmainkat? PONT ŐK?! Akik karaktergyilkolnak, lejáratnak, buziznak, megsértik az emberi méltóságot, végtelenül szakmaiatlanok és, valljuk be, bénák?

Ahogy próbáltam pumaként kisurranni a gyerekszobából (ez egy jó pár perces művelet), már nem találtam viccesnek a levelet. Ugyanis, ami az elmúlt hónapokban történik a magyar médiában, és ami az elmúlt másfél-két hétben kicsúcsosodott, inkább aggasztó. Pártállástól függetlenül. Mert ez már nem arról szól, hogy informáljuk, ellássuk hírekkel az embereket, szórakoztassunk, bemutassunk fontos társadalmi folyamatokat, elmagyarázzunk történéseket vagy vérmérsékletünkhöz és világlátásunkhoz mérten véleményt formáljunk. Hanem az emberek összezavarásáról, megtévesztéséről. A butításáról.

A putyini meg úgy általában mindenféle propaganda módszerei tetten érhetők a kormányközeli médiabirodalom mindennapos tevékenységében, kezdve az óriási Fidesz-médiumoktól (TV2, Origo, a Mediaworks regionális lapjai, közmédia) a kis- és közepes szereplőkön keresztül (Magyar Idők, Ripost, Lokál) a korcs vadhajtásokig (EchoTV, PestiSrácok, 888).

Konteó

Az alapot az összeesküvés-elméletek adják. Henri Tajfel és John Turner szociális identitás elmélete szerint a csoporthoz tartozás pozitív önértékeléshez vezet és ellenérzéseket generál más csoportokkal szemben. Ezt a csoportösztönt használják ki konteógyártó agytrösztök (úgynevezett Habony Árpádok), akik megadják, ami a közvéleményt legkönnyebben tudja befolyásolni: az ellenségképet.

Az ellenség jelenleg a Nyugat, Brüsszel, Soros György, de valójában bárki, aki rendszerkritikus, aki ellentmond a kormánynak. A lényeg, hogy ellenség mindig legyen; ellenség, aki alattomosan ellenünk dolgozik, a magyarság elveszejtésén, a nagyságunk, álmaink eltiprásán, aki oka annak, ha szarul élünk, ha leáll a metró, ha áprilisban havazik, meg ha valami a szokásosnál is jobban elcsesződik.

Dezinformáció

Amennyiben az alap, a konteó megvan (jelesül: a liberálisok, Brüsszel és Soros György Magyarországot támadják), ha eleget sulykoltuk, ha készítettünk róla áltudományos esszéket, ha már a legéletlenebb kés is beszélt róla, ha valóban beégett, és ha már senki sem kérdez olyan hülyeségeket, hogy “tessék mondani, honnan veszik, hogy Brüsszel Magyarországot támadja, amikor uniós pénzekből épül a fél ország”, akkor jöhet a dezinformálás.

Az általános ellenség helyett a célkeresztet ilyenkor már hatásosan oda lehet fordítani konkrét dolgok felé. Egy nem állami egyetem felé, ahol “Soros-ügynököket képeznek”, a kényes témákra rámutató civil szervezetek felé, amelyek “ügynökszervezetek”, a kormánykritikus médiumok felé, amiket “Soros irányít”.

Elhallgatás, elterelés

Persze lesznek, akik mégis kételkednek, felszólalnak és a kritikus tömeghez is eljut a hangjuk. Olyankor jön az elhallgatás, elterelés.

Az elhallgatásról már írtam a budapesti CEU-tüntetések apropóján, amikről a Mészáros Lőrinc kezébe került regionális lapok, meg a propagandista Origo és TV2 mínuszosan, hazudva vagy sehogyse számoltak be. De ott van a szombat esti, technopartivá fajult kormányellenes tüntetésről szóló Tények-anyag, amelyből megtudhatjuk, hogy 1.) a tüntetők megzavarták a “hagyományos nagyszombati elcsendesülést”, 2.) a tüntetésen voltak DJ-k, 3.) az egész tök felesleges volt, a Fidesz-közeli Alapjogokért Központ igazgatója el is magyarázza, miért. A tüntetésről egy árva lényegi információt nem tudunk meg, a szégyenlős operatőr kerüli a kormányellenes plakátokat és a tömeget, az pedig valódi szerkesztői bravúr, hogy Gulyás Márton aznap bejelentett új választási mozgalmát meg sem említik (nem mintha Gulyás vagy a vele együtt elítélt Varga Gergő megjelenne az anyagban egy másodpercre is).

Full elhallgatás és elterelés, mert hiába a konteóbázis, mi van, ha valaki mégsem hiszi el, hogy Soros György liberálzsidó mágiájával megvezette a fiatalokat, az akadémikusokat meg a Nobel-díjas tudósokat, akik a CEU mellé álltak? Ne is fárasszuk a kétség csíráival a magyarokat, inkább nézzék, milyen dögös, ahogy fürdőruhában vonaglik a Vajna Timi. Ha pedig netalántán néhány karakteresebb ellenfél feltűnik, azokat karaktergyilkoljuk le például azzal, hogy “hú, a gazdag libsi kölyök utálja a vidékieket“, vagy hogy “ez buzi“.

És ilyenkor az ember valóban elgondolkodik azon, hogy kell-e, jó-e válaszolni az olyan nevetséges, koncepciózus és manipulatív kérdésekre, mint hogy:

• Soros György tényleg befolyásolja-e a szerkesztőség munkáját?
• Igaz-e, hogy újságírás helyett politikai szándékot szolgálnak ki egy milliárdos kénye-kedve szerint?
• Igaz-e, hogy a tüntetések méretéhez képest azért kapnak eltúlzottan nagy felületet, mert erre vonatkozó kérést kapott a szerkesztőség?

Kell? Jó? Utólag sem tudom.