Gábor és felesége, Anita Bécsújhelyen dolgoznak. A helyi kórház altatóorvosai. Nemrég vettek egy házat Sopronban, és most innen autóznak alig 45 percet naponta ketten.
Sokkal alacsonyabbak a költségeink így, mint ha kint laknánk. Igaz, nem csak ezért költöztünk haza.
Gáborék 2008-ban mentek el először. Akkor Kölnig szaladtak a magyar egészségügy elől, frissen végzett orvosként. Mindkettejüknek elege lett a munkakörülményekből. Két évig éltek egy Köln melletti kisvárosban és altatták a német betegeket jó pénzért. Aztán átköltöztek Bajorországba egy jobb ajánlatért.
Amikor az első gyerekünk született, rájöttünk, hogy egyszerűen nem tudjuk megoldani a nagyszülők nélkül az életünket. Ezért kezdtünk el Ausztriában állást keresni. Itt talán még egy kicsivel a bérek is jobbak, mint Németországban.
Persze a költségek is magasabbak – teszi hozzá Anita. Ausztriában ugyanis drágábbak a lakások és egy kicsit az élet is, legalábbis a saját tapasztalatuk ezt mutatja. Hogy akkor miért nem itthon dolgoznak, ha Magyarországon laknak, arra Gábor elég kemény választ ad:
Technológiailag 10-15 évvel le van maradva a magyar egészségügy a német vagy az osztrák kórházakhoz képest. Itt nem azon kell gondolkodnom, hogy a nincsből miként tudnám megoldani, hogy a beteg életben is maradjon. Csak arra kell koncentrálnom, hogy amit csinálok, az a lehető legmagasabb színvonalon történjen. Tudom, hogy némileg emelkedtek a pénzek, igaz csak az újságokban látom, mert akikkel én Magyarországon együtt dolgoztam 8 éve, azok közül mindenki elment.
A számok
Gábor és Anita benne vannak abban a 8600 főben, akik csak az elmúlt egy évben vállaltak munkát Ausztriában. Igaz, nincsenek benne abban a 63500-ban, akik ott is élnek egy ideje. Így egyébként az ötödikek vagyunk abban a listában, ami azt mutatja, hogy az elmúlt egy évben milyen országból érkeztek a legtöbben a sógorékhoz dolgozni. Előz minket Németország, Románia is, és persze a szírek, afgánok, irakiak is. De ez az osztrák gazdaságnak jó. Az elmúlt egy évben ugyanis jelentősen csökkent a munkaerőhiány Ausztriában.
Nincs munkás
A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége szerint 100-200 ezer ember hiányzik a magyar munkaerőpiacról, de tavaly alig több, mint 16 ezer külföldi vállalt nálunk munkát. És ha hozzászámoljuk, hogy tavaly összesen 5245 munkavállalási engedélyt adtak ki külföldieknek, akkor azért ijedhet meg jobban mindenki, mert ezzel párhuzamosan csak Ausztriába 8600 magyar ment dolgozni a magasabb fizetés reményében.
Minden napra 100 állás
Mérnök, segédápoló, cukrász, felszolgáló, szakács, gyári munka, mechatronikus, sofőr, villanyszerelő, bolti eladó, asztalos. Ha csak egy pillanatra megnézünk egy osztrák munkákat hirdető oldalt, akkor szinte nincs olyan szakma, amire ne keresnének valakit. Bácsfalvi Judit, a Manpower toborzási vezetője azt mondja, hogy nem csak a magasabb fizetés vonzó Ausztriában. A szociális juttatások is sokkal magasabbak, és ez hosszabb távon is nagyon kifizetődővé teszi az ottani munkavállalást. És nem csak egyedileg keresnek a magyarok osztrák munkát. Bácsfalvi azt mondja, hogy az utóbbi néhány évben a Magyarországon is jelenlévő multik, bankok már a saját itthoni munkatársaikat is viszik magukkal.
Rengeteg nemzetközi cég küzd kisebb-nagyobb munkaerőhiánnyal Ausztriában, szinte mindegy, hogy hol oltják a tüzet, ha cégen belül marad a munkavállaló, akkor akár mindenki jól járhat, ha a munka mondjuk a budapesti központ helyett a bécsi kirendeltségen folytatódik.
Nem mozdulunk
A munkaerőhiány persze sokkal komolyabb probléma nálunk, mint a szomszédban. Bácsfalvi Judit azt mondja, van olyan kontroller pozíciójuk, ahova 12 hónapja nem találnak munkavállalót. És nem csak azért, mert magasak az elvárások.
Persze kevesebb munkavállalót tudunk elérni, hiszen magas az elvándorlás, de furcsamód a váltási kedv is sokkal alacsonyabb, mint néhány éve.
Vagyis a magyar munkavállaló mostanában ragaszkodik a székéhez és nem akar új helyen dolgozni, még ha van is rá lehetősége. Bácsfalvi azt mondja, ők arra következtetnek, hogy a 2008-10-es válság után mostanra nyugodtak meg az emberek, és a személyes interjúkból az derül ki, hogy tartanak a próbaidőtől és nem akarnak mozdulni, ha nem elég jó az ajánlat. Márpedig a magyar cégek – hiába mondta korábban Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke – nem tudnak komolyabb bérversenybe beszállni.
Van egy cégünk, amelyik nem tud magasabb bért adni, de most ott tart, hogy hajlandó arra, hogy az adott területre nem 8 órában foglalkoztat valakit, csak 7-ben, ugyanannyi pénzért. Igaz, ez a cég is 7 hónapja keres munkavállalót.
Kelet felé kell tekinteni
A megoldás csak a külföldi munkavállalók becserkészése lenne. A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége legutóbbi javaslatában negyedmillió munkást saccolt, akikre a magyar gazdaságnak égető szüksége lenne. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter pedig támogatja is a javaslatot. Sőt, a miniszter fontos feladatnak nevezte, hogy megoldják az érkező munkaerő elhelyezését is. Jövőre ezért adókedvezményekkel támogatja a kormány a cégek lakhatásra fordított kiadásait.
Csak az a kérdés, hogy honnan jöhet ide bárki, hogy „elvegye a magyarok munkáját”. Szíriából, Afganisztánból, vagy éppen Irakból, azokból az országokból, akiknek munkásaiból például Ausztria profitál, biztosan nem, hiszen a kormány pont most kampányol a menekültek ellen. A szlovák és a cseh bérek már most magasabbak, mint a magyarországiak, vagyis onnan biztos nem jöhet sok munkás. Ráadásul a 10,5 milliós Csehországban több, mint 400 ezer külföldi rendelkezik munkavállalási engedéllyel.
Bácsfalvi Judit a Manpower toborzási vezetője szerint azonban
Ukrajna vagy a volt szovjet tagköztársaságok, esetleg a Baltikum jöhet szóba. Vagyis olyan helyek, ahol alacsonyabb az életszínvonal, mint Magyarországon. Ilyen helyből azonban egyre kevesebb van Európában.
