Azt mondta, hogy a 2018-as választás meglepetéspártja lesz az LMP. Milyen meglepetés?
Szerintem nagyon nagy igény van egy olyan pártra, amely egyszerre három feltételt is teljesít. Egyrészt az LMP egy létező, megbízható és választható párt, másrészt nem kompromittálódott az elmúlt évtizedekben, és sajnos azt kell mondanom, hogy évtizedekben, harmadrészt pedig az LMP nem megy bele abba a csapdába, hogy elhiszi, úgy lehet nyerni ha hergeli, hecceli az embereket és démonizálja az ellenfeleit. És még egy: több ellenzéki párt is arról beszélt a mostani tisztújításokon, hogy szeretnék a szellemi holdudvarukat megerősíteni. Szerintem erre az LMP-nek van a legnagyobb esélye.
A nagy igényt nem látom a közvélemény-kutatási adatokban. Hol 4, hol 5 százalékot mérnek önöknek. Ezek a számok hol igazolják vissza a nagy igényt?
A közvélemény-kutatási adatok, azt igazolják vissza, hogy az LMP-nek egy stabil támogatottsága van.
De alacsony.
Két évvel a választások előtt azt számolgatni, hogy hány mandátum, meg hogyan, ez engem nem érdekel. A mi módszereink nem hoznak gyors emelkedést, így nehezebb. Ha én is piszkos pénzeket használnék, meg titkosszolgálati módszereket az ellenfél lejáratására, akkor lehetséges, hogy gyorsabban előrejutnánk, de meggyőződésem, hogy ezt a mostani utat kell folytatni és minden rendben lesz.
Akkor az, hogy ön lett a társelnök, nem változtat sokat az LMP-n.
A mostani kongresszus abban mindenképpen előremutató volt, hogy konkrét stratégiákat tettünk össze. Nyilvánvaló, hogy az embereket az érdekli, van-e elég erő az ellenzékben, és itt nem csakaz LMP százalékai a legfontosabbak, hanem az egész ellenzék eredménye. Azt hiszem, hogy olyan politikát kell csinálni, ami nem arról szól, hogy egymástól hogyan veszünk el szavazókat, hanem arról, hogyan győzzük le a Fideszt. És ebben elég sok tartalékot látok.
Értem, de ha az egész ellenzékben mindenkinek van mondjuk 4 százaléka, az hiába 20, senki nem jut be a parlamentbe.
Nem öt darab négyszázalékos pártunk van, és azt sem tudjuk, mi lesz két év múlva. Állítom, hogy az a tény, ha az ellenzéki pártok beszélni tudnak egymással – és ezt kezdeményezni is fogom -, sokat segíthet, mert erre szerintem komoly igény van. Ahogy arra is, hogy ez a beszélgetés ne arról szóljon, hogyan osztogatják el ezek a pártok a mandátumokat.
Azért ha a szocik meg Gyurcsányék elindulnak valahol, ott nem nagyon néz ki LMP-s győzelem.
Még egyszer mondom, hogy a mateknak nincs itt az ideje.
Mi csak azt szeretnénk, hogy a választóktól kellő felhatalmazást kapjunk arra, hogy ne tudja ugyanazt a politikát folytatni az ország, mint az elmúlt évtizedekben. Nem az most a feladat, hogy erről beszélgessünk, hanem azt kell megmutatni, mit csinálnánk másként, mint az eddigiek, mert ez vesz el a Fidesztől szavazatokat és nem más. Nem kérdés, hogy ezt a kormányt le kell váltani 2018-ban. Ezt pedig csak úgy lehet, ha teljesen új dolgot csinálunk.
Mondjuk teljesen új dolog nem indulni a választáson?
Én ilyet biztosan nem mondtam.
Akkor idézem: “A választás annyira igazságtalan, hogy már 2014-ben is meg kellett volna fontolni a szavazáson való részvételt, hiszen a külföldön dolgozó magyarok százezreit gyakorlatilag kizárja a választásból, és rengeteg lehetőséget biztosít a csalásra.”
Ez nem azt jelenti, hogy visszalépünk itt-ott egy másik ellenzéki párt javára, hanem csak annyit, hogy már 2014-ben is el kellett volna gondolkodni azon, hogy induljunk-e.
De ha marad ez a választási rendszer, márpedig miért ne maradna, akkor mi van?
Én nem tudom elképzelni, hogy ez a választási rendszer így maradjon, most ennyit tudok erről mondani.
Én simán.
Ezt a kongresszuson persze nem vetettük fel, és jelen pillanatban erre nincs az LMP-nek hivatalos álláspontja. Én magánszemélyként mindent meg fogok azért tenni, hogy ezt a törvényt megismerje az összes magyar választó, a súlyos hibáival együtt. Most kell erről beszélni és nem a választás előtt néhány hónappal, hogy mi van, ha a Fidesz csal.
