A Nemzeti Választási Bizottság (NVB) nyilvántartása szerint még három országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtése van folyamatban, ezek egyikének határideje jár le. A kérdés, amelyben még szombaton 16 óráig lehet az aláírásokat gyűjteni, úgy szól:
Egyetért-e Ön azzal, hogy az öregségi nyugdíj folyósítása az országgyűlési képviselői megbízatás idején szüneteljen – a jelen kérdésben tartott népszavazást követő évtől?
A kérdés egyike azoknak a rendszerbontó népszavazási kezdeményezéseknek, amelyeket civilek március 15-én indítottak el. A közelmúltban három népszavazási kérdés aláírásgyűjtésének határideje járt le: a tankötelezettség kiterjesztéséről és a kamarai tagdíjról szóló ugyancsak a “rendszerbontó” népszavazás része volt, de ezekben végül nem nyújtották be az összegyűjtött aláírásokat a határidő lejártáig.
Néhány napja a Magyar Narancsban az Új Magyar Köztársaság (ÚMK) Egyesület ügyvivője arról írt, a korábbi kérdésekhez, miért nem sikerült elég aláírást összegyűjteni.
Az ellenfél persze alattomosan játszott, a bíró ellenünk fújt és a pálya is lejtett, de 87 ezer aláírást szerezni ott, ahol a célcsoport száma (vagyis azok a választók, akik elégedetlenek a kormánnyal) 6 millió körül lehet, édeskevés.
Az akció röviden így értékelhető: aláírásokban szegény, tanulságokban gazdag – értékelt Kozák Márton, aki szerint egy képviseleti demokráciában a népszavazás utálatos és veszélyes eszköz, amit szerinte a korábbi vizitdíjas referendum is igazolt, hisz azzal a Fidesznek nem is volt más célja, mint a “képviseleti demokrácia megbuktatása”, aminek a helyébe a NER-t állította.
Az Új Magyar Köztársaság Egyesület ügyvivője szerint az aláírásgyűjtés lesújtó képet fest az ellenzék cselekvőképességéről, elszántságáról, társadalmi beágyazottságáról, aktivista hálózata nagyságáról, az lényegében azt jelzi, hogy
mozgósítható szervezettel rendelkező ellenzék lényegében nem létezik.Ez azért különösen lesújtó, mert az aláírásgyűjtés kitelepülő pultjainál szerzett legfontosabb tapasztalat szerint az emberek hajszálpontosan tisztában vannak az Orbán-rezsim lényegével.Azok is, akik aláírták, azok is, akik nem merték aláírni, azok is, akik csak vitatkozni álltak meg, tudják, hogy a rendszer két tartópillére a lopás és a hazudozás. Az élvonalbeli értelmiségiek többségével szemben azt is világosan látták, hogy a népszavazási kezdeményezés nemcsak a négy kérdésről, hanem és főként az Orbán-rendszer elutasításáról, a szembeszegülésről szól.
Az Új Magyar Köztársaság Egyesület ügyvivője korábban szociológusként egy írásában a Demokratikus Koalíciót bírálva idézte a Tárki nemzetközi értékkutatását, amely szerint a magyar társadalom értékszerkezetének keleties jellege éppen abból fakad, hogy az emberek nem készek az együttműködésre.
A nyugatias, vagy nevezzük így, antiautokratikus változást elérni igyekvőknek tehát nemcsak a politikai matematika – együttműködés vagy lúzerélet – miatt kell kooperációra törekedniük, hanem mert meg kell győzniük közönségüket, hogy nem lukas a suszter cipője: ők igenis birtokában vannak ennek a legfontosabb nyugati civilizációs elemnek.
Az ÚMK ügyvivője kijózanítónak nevezi, hogy a nyugati elkötelezettségét unos-untalan hangsúlyozó DK elutasította a közreműködést egy ténylegesen is működő projektben, mondván “a kérdések ki lettek herélve”. Szerinte azonban a négy kérdés valójában erről szólt.
Egyetért-e Ön azzal, hogy a közönséges tolvaj transzmissziós szíjaként működő törvényhozás sarcot fizettessen a fent nevezett cimborájának, s ezért semmilyen ellenszolgáltatás nem jár? Hát azzal, hogy az oktatás helye ne a futottak még kategóriájában legyen a nemzet preferencialistáján?
És azzal, hogy a szépkorú Harrach honatya ne essen kedvezőbb elbírálás alá, mint a szintén nyugalmazott, de még dolgozni akaró Kiss tanárnő?
És azzal egyetért-e, hogy minden magyar felelős minden magyarért – akkor is, ha az a magyar történetesen nem tehetős Fidesz-káder, hanem szegény gyermek?”
Az ÚMK ügyvivője már akkor is úgy vélte, “nem a Nagy Mozgósító Erejű Kérdést kell Messiásként várni”, mert az emberek értik, miről szólnak a kérdések, az elegendő aláírás csak a befektetett munkán, a megfelelő szervezeti háttéren múlik – emlékeztetett.
