Senkinek sincs bérelt helye a tömegközlekedés járatain, de kis odafigyeléssel megkönnyíthetjük azon utastársaink utazását, akik valamiért nehezebben mozognak. Ez a “nehézség” lehet egy babakocsi, egy kerekesszék vagy csak egyszerűen a kor. Az elsőbbségi helyeket nem véletlenül találták ki, figyeljünk oda – erre hívta fel a figyelmet Nikolett.
Két kisgyermek édesanyja vagyok. Szeretném megosztani a babakocsival való közlekedés tapasztalatait a BKK járatain. Én csak és kizárólag alacsony padlós járaton utazok. Elsősorban azért, mert a nagyobb gyerek babakocsival, a kisebb pedig kenguruban utazik. Tehát lehetetlen egyedül felszállni egy régebbi járműre.
Nekem a problémám utastársaimmal van. Az egy dolog, hogy a XXI. században nem tudnak olvasni egyesek, de hogy még a képes jelzéseket sem ismerik… Itt a mozgássérült és babakocsis ajtóra gondolok. Teljesen üres járaton is csak ezt az ajtót használják. Ráállnak a babakocsira. Van aki rá is ül.
A másik bosszantó dolog a következő: az alacsonyan lévő ülések nem a fiatal, hanem az idősebb utasoknak jár. Jó lenne, ha erre is figyelmeztetnének kedves ellenőrjeink. És ami a legáltalánosabb, hogy mindig állnak a babakocsis részen, és nem állnának arrébb, mert akkor hol támasszák a seggüket… (csak úgy lehet kényelmesen nyomkodni a telefont).
Seggtámasztásra és telefonnyomkodásra egyébként a csuklós buszok csuklói is kiválóan alkalmasak; a fényviszonyok ugyan rosszabbak, de legalább nem vagyunk útban. A szóló buszok esetében fokozott figyelem indokolt.
