Ahogy arról beszámoltunk, a legújabb elszánt elítélt, aki szökésre adta a fejét, már egy ideje a Márianosztrai Fegyház és Börtön vendégszeretetét élvezte. A fegyintézet falai, szó mi szó, nem éppen „szökésállók”, 2010-ben két rab egy villa segítségével váltotta meg kis híján az útlevelét, fogták az evőeszközt, és egyszerűen kibontották a zárka falát. Tervük a belső folyosóig juttatta őket, az őrök pillanatok alatt véget vetettek az átgondolatlan kalandnak.
A villa által leigázható falak ellenére az említett rab mégsem onnan szökött meg: hétfő este külső helyszínen, a dorogi üzemben dolgozott, amikor nyoma veszett. A férfiról annyit tudni, hogy rablás miatt ítélték el, és korábban sohasem ült börtönben. Az intézmény parancsnoka fogolyszökés miatt azonnal megtette a feljelentést, az elítéltet egyelőre keresik a rendőrök.
Az dönt, ki milyen „rossz”
Azt, hogy kit milyen hosszú gyeplőre engednek, vagyis hogy az elítéltek hol és milyen feltételek mellett végezhetnek munkát, a büntetés-végrehajtási fokozatok alapján döntik el. Hazánkban ugyebár a szabadságvesztésnek három meghatározott fokozata van: fogház, börtön és fegyház. Az utolsó mind közül a legsúlyosabb.
Azt, hogy kit milyen fronton vetnek be, a befogadási és foglalkoztatási bizottság dönti el. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) a Hír24-et arról tájékoztatta, hogy az elbírálásnál figyelembe veszik, hogy az adott elítélt egészségi állapota lehetővé teszi-e, hogy dolgozzon, és ha igen, milyen munkát képes ellátni. Mérlegelik egyebek mellett azt is, ki az, akit külső munkahelyre engedhetnek. Sokat nyom a latban, hogy az érintett rabok milyen magatartást tanúsítanak a börtönben.
Az említett elítélt is a „megbízhatóbbak” közé tartozott. Április 21-e óta, vagyis több mint fél éve dolgozott Dorogon. Korábban sohasem kapott fenyítést, jó munkavégzésért viszont annál többször, összesen nyolc ízben járt neki jutalom.
Dolgozni kell, nincs mese
Azokra, akik arra a bizonyos bűvös nyolc órára a börtön falain kívül tudhatják magukat, őrök vigyáznak. Mint ismert, az elítélteknek 2012. január elsejétől tették kötelezővé a munkát, erről tavaly novemberben határozott az Országgyűlés. A változtatások értelmében nincs mese – a munkaképteleneket, a tanköteles korúakat, a nyugdíjkorhatárt betöltőket, a terhességük hatodik hónapját elérő nőket és a gyermeküket gondozókat leszámítva – minden, szabadságvesztését töltő elítéltnek dolgoznia kell.
A BVOP sajtóirodájának osztályvezetője emlékeztetett, az elítéltek a fizetésükből egyrészt hozzájárulnak tartási költségeikhez, másfelől lehetőségük van arra, hogy pénzzel segítsék az otthoniakat, kielégítsék saját szükségleteiket, esetleg tartalékoljanak a majdani szabad időkre. Szalai Tímea elmondta, a többség számára ismeretlen volt a klasszikus nyolcórás kötöttség:a rabok itt találkoznak először folyamatos munkavégzéssel. És ez nem csak a pénzről szól. Az osztályvezető szerint a munka segít nekik abban, hogy visszailleszkedjenek a társadalomba, megtalálják helyüket a kinti életben.
Nem szokás szökni
A paletta igen színes, a rabok sokféle munkát végezhetnek, sokan dolgoznak például mosodákban, különféle ipari üzemekben, mezőgazdasági területeken. Szinte elenyésző azoknak a száma, akik szökésre adják a fejüket. Szalai Tímea szerint évente átlagosan egy elítélt dönt így a több mint 12 ezerből. A márianosztrai „szökevényen” kívül mást jelenleg nem is keresnek a hatóságok. Aki mégis enged a csábításnak, elsősorban akkor lép a tettek mezejére, ha mezőgazdasági területen lát el munkát, nem véletlen, hiszen még egy „ajtónyi akadály” sem áll az útjukban.
Bár a rablás miatt elítélt férfi nem hozta a papírformát, volt, aki még szokatlanabb lépésre szánta el magát nemrégiben: eltávozással jutalmazták, amelyet ő eltűnéssel hálált meg. A szegedi Csillag börtön lakója sokadmagával – köztük egy kísérővel – egy egyházi rendezvényen vett részt, amikor úgy döntött, kukába vágja eddigi eredményeit. A gyilkosságért elítélt férfi ugyanis börtönévei alatt folyamatosan, szorgalmasan dolgozott, bizonyítva, nyugodtan el lehet őt engedni néhány órácskára.
Mind előkerülnek
A szegedi rab, bár átjutott a határon, nem élvezhette sokáig a „lopott levegőt”, a rendőrök másnap elfogták barátnője topolyai lakásán. A BVOP szerint ez a sors vár minden elítéltre, aki önkényesen véget vet büntetésének, őket előbb vagy utóbb megtalálják az egyenruhások. Erre számíthat a márianosztrai börtön köddé vált rablója is. Ha pedig visszakerül a börtön falai mögé, valószínűleg búcsút inthet korábbi lehetőségeinek, nem dolgozhat majd külső munkahelyen, hiszen eljátszotta a bizalmat.
A BVOP tájékoztatása szerint az utolsó elítélt, akinek siker koronázta próbálkozását, 1995-ben szökött meg.
