Hogy történetünk főszereplői hogyan jutottak ebbe a roppant fagyos és életveszélyes helyzetbe? Nos, a felelősség jelentős részét valószínűleg jogosan tulajdoníthatjuk Richard Evelyn Byrd ellentengernagynak.
Byrd a Virginia állambeli Winchesterben született 1888. október 25-én és felmenői között tudhatja Virginia állam első telepeseit – többek között azt a John Rolfe-ot is, akinek a nevéhez nemcsak a dohány első sikeres termesztése és exportja, de a szó szerint (rajz)filmbe illő párja is fűződik – a „civilizált vadlány”, Pocahontas. S bár nem mondanánk ítéletet Byrd admirális felett, nekünk valami azt súgja, hogy a család története okán némi nyomást érzett, hogy maga is a történelem részévé váljon.
A haditengerészet tisztjeként tanult meg repülni az első világháború során, és ez vált élete legnagyobb szenvedélyévé – számos újítást vezetett be a légi navigációban. Szakértelmének köszönhette azt is, hogy 1919-ben őt kérték fel a US Navy transzatlanti repülésének megtervezésével. Igaz, a három „repülő hajó” közül csak egy fejezte be az utat, de az Albert Read parancsnoksága alatt álló NC-4 volt az első repülő, ami sikeresen vette az Atlanti-óceánt.
Az admirális azonban valószínűleg unatkozott a tervezőasztal mögött és 1926-ban Floyd Bennett kíséretében majdnem elrepült az Északi-sarkig, 1927-ben pedig megállás nélkül repülte át az Atlanti-óceánt – június 29-én indult New York államból és július 1-én érkezett meg Franciaországba.
1928-ban Byrd két hajóval és három repülővel kezdte meg az Antarktisz felfedezését – az expedícióra a Paramount két operatőre is elkísérte a csapatot. A Little America névre keresztelt bázist a Ross-selfjégen építették ki, és a tél folyamán tudományos kutatásokat végeztek a környéken.
A nyár beköszöntével azonban folytatni tudták az expedíciót és 1929. november 28-án – az előző évben elhunyt Floyd Bennettről elnevezett – Ford Trimotor repülőgéppel elindultak a Déli-sark felé. Richard E. Byrd mellett a repülőn helyet kapott még Bernt Balchen (pilóta), Harold June (másodpilóta/rádiós) és Ashley McKinley (fényképész).
Az oda-vissza út összesen 18 óra 41 percig tartott, azonban a legénység a szükséges magasság megtartásával küzdött, ezért az út során nemcsak az üres üzemanyag-tartályokat kellett kidobniuk a fedélzetről, hanem vésztartalékokat is.
A felfedezők végül 1930. június 18-án tértek vissza az Egyesült Államokba, ahol az Amerikai Földrajzi Társaság (az északi-sarki repüléssel szemben) aranyéremmel honorálta az expedíciót, a Paramount pedig bemutatta With Byrd at the South Pole (vagyis Byrddel a Déli-sarkon) című filmét. Az IMDB-n 52-en összesen 7,3-ra értékelték az alkotást, vagyis valószínűleg érdemes megnézni:
