Már jó rég óta internetes cégekkel foglalkozik.
Igen, 1998-ban kezdtem, azaz 15 éve.
Így számszerűsítve nem is tűnik olyan soknak, 15 év…
Hát, ahogy vesszük: az internet 1995-ben indult.
Ez idő alatt érték nagy meglepetések?
A cégek, amelyet jóknak hittem, végül nem lettek azok. Amelyekről nem gondoltam volna, azok viszont sikeresek lettek.
Akkor ezen a ponton meg kell kérdeznem: látott bármit is előre?
Egy vállalkozás indításakor fontosabb az, hogy kikből áll a csapat, mint hogy mi a termék. Ugyanis a legelső termék a legritkább esetben jó. A jó termék azután alakul ki, hogy az ember hajlandó tanulni, elemezni, és van benne elég alázat ahhoz, hogy belássa: amit ő kitalált, nem működik, bár van valami más a környékén, ami mintha működne. Erről a rugalmasságról és kitartásról lehet megismerni a legjobb cégeket.
Lehet egyáltalán előre látni, hogy mely új technológiák fordíthatják feje tetejére a világot?
Lehet azzal próbálkozni, hogy – hokis hasonlattal élve – oda igyekszem korcsolyázni, ahol a korong majd lesz, mire odaérek. Tehát lehet mondjuk tudni, hogy hamarosan bevezetik a Google-szemüveget. „Aha, tuti lesz valami vagány program, amely felhasználja az illető helyszínét és ehhez kapcsolódóan vetít neki valamit a szemüvegre.” Hogy melyik konkrét program lesz a befutó, azt persze nem tudja senki. Ezzel együtt lehet előrenézve látni, hogy itt lesz valamiféle jelentős ugrás a technológiában, lesz kiugrási lehetőség.
Most milyen jelentős technológiai ugrásokat lát a közeljövőben?
Mindenképpen ilyennek tartom az internet of thingst (a világháló új korszakaként beharangozott „dolgok internetje”), amikor az okos kávéfőzőm megmondja az okos mosogatógépemnek, hogy mossa el a kávésbögrémet.
Szintén érdekes új ötleteket hoz a globális behálózottság, vagyis hogy mindenki be van kötve a hálózatba. Mint az Avatar című James Cameron filmben, ahol egyetlen számítógépet alkotott az egész bolygó. Mit jelent ez? Mit lehet kihozni ebből? Szerintem ezt ma még nem igazán használjuk ki.
Ha már scifiről van szó, milyen start-upnak minősítené a Mars-expedíciós valóságshow-t, ahol több milliárd dollárból embereket küldenének a Marsra?
Jó ötlet. Valahogy ki kell fizetni az út költségeit, és állami büdzsé egészen biztosan nem lesz rá. A szórakoztatóipar az egyik legnagyobb ipar, amivel kapcsolatban a Wikipedia történetét szoktam elmesélni.
Az alapítók számba vették, hogy mennyi időre lenne szükség ahhoz, hogy minden egyes szerkesztést elvégezzenek a Wikipedia tartalmán: 100 millió óra munkaidőre. „Ez rengeteg, ennyi munkakapacitás a világon nincs, pláne nem ingyen” – sóhajtoztak. Egészen addig, amíg meg nem nézték, hogy az amerikaik mennyi időt töltenek tévénézéssel: 200 MILLIÁRD órát egy évben. Ha a tévénézők egy részét feltüzelik, az jó sok munkaerő.
Szép dolog a lelkesedés, de a válság óta ismét egyre inkább kérdés, hogy egy üzleti ötletből hogyan lesz pénz. Lát kasszasikerre jelölt ötleteket?
Bármilyen olyan szolgáltatást tud kiépíteni valaki, ami 100 millió fogyasztót vonz, abban előbb vagy utóbb lesz pénz. Nekem ez bombabiztos fogadásnak tűnik. Itt Európában sokszor teszik fel a kérdést, hogy jó, jó, de hogy lesz belőle pénz? Azt szoktam mondani: mindegy. Ha ennyi felhasználó figyelmét tudod megragadni, akkor valaki lesz, aki fizetni akar, hogy hozzájuk férjen.
Az üzleti szolgáltatások terén ez nehezebb ügy, mert a cégeknek konkrét ok kell, hogy megvegyenek valamit. Az USA-ban egyre népszerűbb üzleti modell a freemium, amikor ingyen adnak egy alapszolgáltatást, és kiegészítő szolgáltatásokat adnak pénzért. Szeretném látni, hogy ingyen hardvert adnak, és másért kellene csak fizetni. Az iPhone-t Amerikában ma szinte ingyen adják a mobilinternetes előfizetés mellé. De mi lenne, ha a hardver mellett az internet is szinte ingyen lenne? Miért lennének akkor hajlandók fizetni az emberek?
Sokat beszélt arról, hogy egy start-up számára a befektetőkeresés olyan, mint a randizás, vagyis meg kell találni a megfelelő módját annak, hogy az ember bevonzza a jó partnereket. Ám a magyar vállalkozók néha úgy érzik: itt az Északi-sarkon az embernek nem túl jók az esélyei arra, hogy megtalálja az igazit. Mit tud tanácsolni nekik?
A legegyszerűbb, ha keresnek hasonló cégeket, amelyek sikeres lettek. Van ugyanis egy mélyen emberi mechanizmus: ha sikeres lettél, akkor szívesen osztasz tanácsokat. Hízeleg a hiúságodnak, ha felkeresnek tanácsért, jól esik, ha interjút készítenek veled. Tehát szívesen válaszolnak a kérdésekre. És idővel bevonódnak, akkor segíteni akarnak. Aztán rádöbbennek, hogy de hát nekik van pénzük, és lehet, hogy be is fektetik. Így lehet bekerülni.
