1. tévhit: Amelyik munkáltató nem hajtja végre az elvárt béremelést, az automatikusan kizárja magát a közbeszerzésekből
A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény értelmében az idei évben indult eljárások mindegyikében köteles lesz a munkaügyi felügyelő megvizsgálni az alacsony keresetű munkavállalók elvárt béremelését. Ha az adott telephelyen foglalkoztatott munkavállalók kétharmadának nem emelkedett a bére, a munkaügyi ellenőrzés során határozatot hoznak a szabálytalanságról. Ennek alapján a jogsértést elkövető munkaadó a határozat jogerőre emelkedésétől számított 2 évig közbeszerzési eljáráson ajánlattevőként nem indulhat és a központi költségvetésből, valamint az elkülönített állami pénzalapokból származó támogatásokból nem részesülhet.
Ám az ellenőrzési törvény kimondja: a munkaadó a közbeszerzési eljárás során vagy a támogatást nyújtó szerv felé utólagosan igazolhatja, hogy az érintett munkavállalók kétharmadánál végrehajtotta az elvárt béremelést. Ez a határozat meghozatala után is lehetséges. Ha az utólagos igazolási kötelezettségének a munkáltató eleget tesz, akkor nem zárhatják ki a közbeszerzési eljárásokból és a központi költségvetésből, valamint az elkülönített állami pénzalapokból származó támogatásokból – írja munkaügyi blogjában Máriás Attila, a BDO Magyarország munkaügyi szaktanácsadója.
Mindez tehát azt jelenti, hogy aki nem hajtja végre az elvárt béremelést, az automatikusan nem zárja ki magát a közbeszerzésekből, hiszen ennek előfeltétele egy olyan munkaügyi ellenőrzés, melynek eredménye a kizárást megalapozó jogerős I. vagy II. fokú munkaügyi határozat.
2. tévhit: Az elvárt béremelés teljesíthető a személyi alapbérek módosítása nélkül is
Az elvárt béremelést csak az érintett munkavállalók személyi alapbérének módosításával lehet végrehajtani, így tehát az olyan egyoldalúan megvonható bérelemek – mint a prémium, a jutalom, a jelenléti bónusz, esetleg a mozgóbér – emelése nem egyenértékű a személyi alapbér emelésével.
3. tévhit: Részmunkaidős munkavállalóknál arányosítani kell az elvárt béremelést
A részmunkaidős munkavállalók bérkompenzációja kapcsán külön kell választani a havibérben foglalkoztatott munkavállalókat az órabérben foglalkoztatott munkavállalóktól.
Amennyiben a dolgozó 2011.évi bruttó bére nem haladja meg az 59.600 forint/hó összeget, az elvárt emelés mértéke 26 százalék függetlenül attól, hogy a munkavállaló foglalkoztatása heti 10, 20 vagy éppen 25 óra alapulvételével került meghatározásra. Ha meghaladja a fent említett összeget, akkor ugyanaz vonatkozik rá, mint a teljes munkaidős dolgozókra: az elvárt béremelést a vonatkozó kormányrendelet 1. sz. mellékletének második oszlopában szereplő összeggel kell megemelni.
Ha viszont órabérben határozták meg a fizetését, akkor – a Munka törvénykönyve 144/A. paragrafusa alapján – a havi személyi alapbért a nyolc órára megállapított 174-es szorzószám arányosításával kell meghatározni. Az órabérben foglalkoztatott részmunkaidős munkavállaló így meghatározott havi személyi alapbéréhez tartozó – a 299/2011. (XII.22.) Korm. rendelet 1.sz. mellékletének második oszlopában szereplő – elvárt emelés összegét kell a korábban meghatározott szorzószámmal osztani ahhoz, hogy az egy órára jutó emelés összegét megkapjuk.
4. tévhit: Kötelező a bérkompenzáció azoknál a munkavállalóknál, akik az előző évben akár csak egy napot is munkaviszonyban töltöttek a foglalkoztatónál
Az elvárt béremelés teljesítése a munkáltatóra és a vele a 2011. november 1. és december 31. közötti időszak bármely napján munkaviszonyban álló munkavállalóra terjed ki. Vagyis azon munkavállalók kapcsán, akik a tavalyi évben ugyan rendelkeztek munkaviszonnyal az érintett foglalkoztatónál vagy kapcsolt vállalkozásainál, ugyanakkor jogviszonyuk még 2011. november 1. előtt véget ért, a foglalkoztató nem köteles a 2012-es foglalkoztatásuk kapcsán a bérkompenzációval növelt személyi alapbért alkalmazni.
5. tévhit: Munkaidőkeret alkalmazása esetén eleve kizárt a szociális hozzájárulási adó kedvezményének igénybevétele
Az órabérben több havi munkaidőkeret alkalmazásával foglalkoztatott munkavállalók esetében – a téves vélekedés alapján – nem fog minden egyes hónapban teljesülni az elvárt béremelés az egyenlőtlen beosztásból eredő egyenlőtlen összegű havi bérfizetés miatt. Ezen tévhit figyelmen kívül hagyja, hogy az elvárt béremelés és a szociális hozzájárulási adó kedvezményének igénybevétele mind a teljesítés, mind az érvényesítés tekintetében elválik egymástól.
Az alacsony keresetű munkavállalók elvárt béremelését munkavállalónként egy alkalommal tudja a foglalkoztató teljesíteni. Ez történhet a januári bérek számfejtését megelőzően év elején, vagy visszamenőlegesen egy későbbi időpontban. Mindenesetre tény, hogy ezt a foglalkoztató egy alkalommal tudja teljesíteni és a teljesítés tényét megfelelő okirattal (pl. munkaszerződés módosításával) kell tudni igazolni.
A szociális hozzájárulási adó kedvezményét a foglalkoztató hónapról hónapra tudja érvényesíteni és az igénybe vehető kedvezmény munkavállalónkénti összege hónapról hónapra változó összegű lehet figyelemmel az adott havi bruttó bér egyéb elemeire.
Munkaidőkeret alkalmazása esetén az órabérben foglalkoztatott munkavállalók hónapról hónapra más összegű bruttó bérben részesülnek, mely az adott havi beosztott és teljesített órák számától függ. Ugyanakkor ezen tény nincs befolyással az elvárt béremelés teljesítésére, melynek a foglalkoztató általi teljesítése esetén az adókedvezmény igénybe vehető.
