– Milyen lépéseket kellene tennünk gázfüggőségünk mérséklésének érdekében?
– Mindenekelőtt szeretném leszögezni: Magyarország óriási lehetőség előtt áll. Szakértői becslések szerint a jelenlegi gázfogyasztás fele vész kárba a nem hatékony épületek és a pazarlás miatt. Ugyanezt az életminőséget a vásárolt gázmennyiség feléből is meg tudnánk oldani. Lehet ugyanis olyan épületet, úgynevezett passzív házat építeni, amely a jelenleg átlagosnak számító házakhoz képest csupán az energia 10-20 százalékát használja fel. Ez a megoldás nem csak új épületek, hanem a felújítások esetén is alkalmazható. Például Dunaújvárosban egy tipikus panelházat újítottak fel úgy, hogy a korábbi energiafelhasználás kb. a tizedére csökkent. Egy ilyen beruházás természetesen nem olcsó mulatság, és tíz-húsz éves megtérüléssel kell számolni. Mindez azonban nem kell, hogy terhet jelentsen a lakosság vagy a kivitelező számára. Olyan pénzügyi konstrukciókat lehetne kialakítani, amelyekkel az épület átalakításának költségét a megtakarított energia árából lehet fedezni.
– Az energiahatékony ingatlanok megvalósításában milyen szerepet kellene játszania a kormányzatnak?
– Egyrészről megvannak az eszközei ahhoz, hogy akár saját maga, akár a bankokkal összefogva az ilyen beruházások pénzügyi konstrukciós hátterét kialakítsa. A legnagyobb gondot mégis a gázártámogatás jelenlegi rendszerében látom. Meggyőződésem, hogy az államnak a jelenlegi formájában nem kellene támogatnia a gázárat, mivel ez nem megtakarításra, hanem gázfogyasztásra ösztönzi a lakosságot. Így gazdaságossági szempontból az embereknek nem érdemes az energiahatékonyságra költeniük. Ha az elmúlt évtizedben a gázártámogatásra költött összegek csupán töredékét épületfelújításra fordítottuk volna, mára a hazai épületállomány túlnyomó része gazdaságos, energiahatékony lehetne.
– Mely területeken van a legtöbb tennivaló ahhoz, hogy hazánk foszszilisenergia-függőségét csökkenthessük?
– Egyértelműen a lakossági és a középületek terén. Itt ez utóbbiaknak kulcsszerepük van, hiszen ez magával húzza a lakosságot és az üzleti szférát is. A hazai építőiparban még nincs kialakult gyakorlat a passzív házak építésére. Ezt az állami beruházások indíthatják el, amely majd továbbgyűrűzik a lakossági és üzleti építkezések, felújítások során. Emellett a közlekedés is nagy probléma. 1989-ben viszonylag jól álltunk e téren, magas volt a tömegközlekedést használók aránya, népszerű volt a vasúti közlekedés. Mostanra ez sajnos épp az ellenkezőjére fordult, az autós közlekedés került előtérbe, a tömegközlekedés hátrányára.
– A vállalatok egyre komolyabban foglalkoznak a felelősségvállalással. A klímaváltozás elleni küzdelemben mi lehet a cégek legfőbb küldetése?
– Habár Magyarországon még nem látom olyan erősnek a vállalatok részvételét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, szerepük határoktól függetlenül kiemelkedően fontos. A kormányok ugyanis ezt a globális problémát nem tudják maguk megoldani. A kutatás-fejlesztésre, amely a klímaváltozás problémájának legközvetlenebb megoldását jelentheti, nemzetközi szinten nagyobb összegeket fordítanak a cégek, mint az államok, és a programok végrehajtói is a vállalatok lesznek. Hogy egy jó példát említsek, Kaliforniában volt egy olyan időszak, amikor a helyi kormányzat nem fordított figyelmet a környezettudatosságra, ezért a cégek gyakoroltak nyomást a politikai vezetésre, hogy szeretnének emissziókibocsátási kvótákat.
– A magyar lakosság hajlamos az energiatakarékosságra és a zöldmegoldások alkalmazására?
– Sajnos a magyarok egyelőre nem tudatosak, nem érzik fontosnak a környezetvédelmet. Elsősorban azért, mert nincsenek tisztában a lehetőségekkel, holott számos olyan megoldás van, amely nemcsak költségcsökkentő, de környezetbarát is. A tudatosítás, a lehetőségek megmutatása napjaink legnagyobb feladata.
