Luxusautó és villa – sokan ezt a két dolgot szereznék be leghamarabb, ha a pénz nem számítana; a hazai elit számára legalábbis egyelőre a lakás és az autó a státusszimbólum. Nemzetközi összehasonlításban ugyanakkor az az igazi luxus, ha valakinek nemcsak az öltönye, hanem a bútora is Armani, ha a garázsban a Ferrari mellett egy Ducati is parkol, és ha a szekrényből Louis Vuitton bőrönd kerül elő, valahányszor egy Dassault-ra kell felszállni a reptéren. Ezt azonban nem sokan engedhetik meg maguknak.
Luxus a köbön
Álmodozni viszont lehet, s a Nielsen éppen erre kérte fel a Global Luxury Brands elnevezésű kutatásában részt vevő 25 ezer embert, akik a világ 48 országában szórták a pénzt luxusmárkákra – igaz, leginkább csak fejben. Legtöbben valamilyen Gucci-darab után áhítoznak, a megkérdezettek egyötöde gyarapítaná gardróbját egy-egy ilyen példánnyal. A fogyasztóknak a márkához való pozitív hozzáállása a tartozó társaság eredményein is meglátszik, hiszen 2004 óta a Gucci forgalma folyamatosan növekszik. Tavaly – elsősorban az újonnan nyílt kelet-európai és ázsiai üzleteknek köszönhetően – a forgalom 11 százalékkal nőtt 2006-hoz viszonyítva, amikor 17 százalékkal lettek jobbak az eredményei, mint egy évvel korábban. A Gucci 425 üzletével a legkeresettebb olasz márka világszerte. A BusinessWeek Top 100 Brands listáján az előkelő 46. helyet szerezte meg magának, s a kiadvány szerint a Louis Vuitton Moet Hennessey (LVMH) termékei után a Gucci luxuscikkeiből fogy a legtöbb a világon. A Nielsen hasonló, két évvel korábbi kutatásában még a Giorgio Armanival osztozott az első helyen, mostanra azonban ez utóbbi visszacsúszott az ötödik helyre.
Tudta-e?
A fogyasztók lojálisak nemzetük híres divattervezőihez, sokszor ezek kreációit választják a világhírű márkákkal szemben.
A Gucci után a Chanel és a Calvin Klein a megkérdezettek második számú kedvence. Előbbit Coco Chanel alapította közel egy évszázada, stílusát ma leginkább Karl Lagerfeld divattervező fantáziája határozza meg. Utóbbi sorsa 2003-ban fordult egy nagyot, amikor a márka Phillips van Heusen nyakkendőgyáros kezébe került, akinek alig három év leforgása alatt 50 százalékkal sikerült növelnie a márka kiskereskedelmi forgalmát, amely így 2006-ra elérte a 4,5 milliárd dollárt.
Megosztó gazdagság
Az észak-amerikaiakat érdeklik a világon legkevésbé a luxusmárkák: a megkérdezettek 35 százaléka állította azt, hogy akkor sem költene ilyen exkluzív darabokra, ha a pénz nem számítana. Európában a hollandok és a norvégok viszonyulnak hasonlóképpen ezekhez a brandekhez. Nem így az Egyesült Arab Emirátusok és Hongkong lakói, akik szinte bármit megtennének azért, hogy egy-egy márkás termék tulajdonosai lehessenek.
A kínaiak körében a Chanel jelenti a luxus csúcsát, öt megkérdezettből kettő e cég valamely termékét szerezné be, ha tehetné. Az oroszok inkább Christian Dior-pártiak, 38 százalékuknál ez áll a képzeletbeli bevásárlólista élén, de Versace-ra és Pradára is sokan költenének. A hongkongi és Fülöp-szigeteki fogyasztók Louis Vuitton-rajongók, a japánok pedig a Hermes-termékekért vannak oda.
A Nielsen kutatásából az is kiderül, hogy világszinten minden negyedik ember megengedheti magának, hogy tényleg költsön a luxusmárkákra. Az Egyesült Arab Emirátusokban és Hongkongban a legmagasabb a vásárlók aránya, körülbelül 31 százalék. A hongkongiak közül legtöbben a Gucci, a Burberry és a Louis Vuitton márkára költenek, míg az Egyesült Arab Emirátusokban a Christian Dior, a Versace, az Yves Saint Laurent, a Givenchy és a Calvin Klein termékei a legkelendőbbek.
Hazai pálya
Magyarországon egyelőre a yuppie-k és a negyvenen felüli korosztály jelenti a luxusmárkák legfőbb célcsoportját. A vevők általában az informatikai és divatszférából kerülnek ki, ők azok, akiknek nem megterhelő kifizetni harmincmillió forint körüli összeget egy Maseratiért vagy 60–70 millióért megvásárolni egy Ferrarit. Luxusmárkájú ruhára ugyanakkor igen kevesen költenek hazánkban, inkább csak a különféle kiegészítők megvásárlása jellemző.
Élre törő kínaiak
Előrejelzések szerint 2014-re Kína luxusfogyasztásban a második lesz az USA után, részesedése ugyanis megközelítheti a 25 százalékot. 2006-ban a kínai lakosság alig egy százaléka, mintegy 13 millió ember keresett annyit, hogy a világ vezető luxuscikkgyártóinak termékeiből vásárolhasson, ám számuk az Ernst & Young tanácsadó cég elemzése szerint hat év múlva akár 250 millióra is felugorhat. Nem lebecsülendő India sem, bár Oroszország lényegesen előbbre tart. A dollármilliomosok számát tekintve – a Merrill Lynch tanácsadó cég becsült adatai szerint – 2006-ban a három ország közül 300 ezerrel Kína állt az élen, Oroszországban a 25 milliárdos mellett 88 ezer milliomos van, Indiában pedig 70 ezren tartoznak a gazdagok táborába.
(Tudta-e?) A megkérdezettek mindössze 25 százaléka vélekedik úgy, hogy a luxusmárkák logóját viselő termékek jelentősen jobb minőségűek, mint a hétköznapi áruk. Hatvan százalék szerint a luxusmárka nem egyéb, mint státusszimbólum.
Ennek ellenére az utóbbi években akadt néhány olyan vállalkozó szellemű luxusbrand, amely vállalta a kockázatot, és akár százmilliós nagyságrendű beruházással márkaboltot nyitott Budapesten. Az első ilyen üzletnek a Gresham-palota adott helyet, ide költözött be 2004-ben a többek közt Gerhard Schrödert, Jasszer Arafatot vagy James Bondot is öltöztető Brioni, amelyet 2005-ben az Ermenegildo Zegna, majd egy évvel később a Louis Vuitton követett, immár a főváros potenciális luxusutcájában, az Andrássy úton.
És ha a hír igaz, lassan tömegessé válik a ruházati luxusmárkák budapesti betelepülése. Pár napja az Emporio Armaniról derült ki, hogy az Andrássy út elejére költözik. Egyesek azt is tudni vélik, hogy a márka nemcsak üzlettel, hanem kávézóval is megjelenik a sugárúton. Az üzlet mindenesetre már rajta van az olasz divatház honlapján.
Ezenkívül az Andrássyra hamarosan olyan márkák is megérkeznek, mint a Burberry és a Nielsen listáján első helyen végző Gucci. Ez azért érdekes, mert a cégnek a kelet-közép-európai régióban egyedül Ukrajnában van üzlete. De érdeklődik budapesti helyszín iránt a The Body Shop, a Shephora, a Lafayette áruház, a Dior és a Chanel is.
A várható luxusmárkadömping sokak szerint annak tulajdonítható, hogy a piac most érett meg az arisztokrata brandek fogadtatására. Az ingatlanpiaci szakértők viszont azzal magyarázzák a jelenséget, hogy a patinás ingatlanok tulajdoni jogviszonya mostanra rendeződött; a nagy márkák pedig a jogtiszta, kevés adminisztrációt igénylő, exkluzivitást biztosító üzlethelyiségeket kedvelik.
