Tavaly, egy verőfényes június végi napon a szegedi rádió azt tanácsolta az autósoknak, hogy kerüljék el a Magyarbánhegyes és Nagybánhegyes közötti útszakaszt. Ott ugyanis tiltakozó gazdák félpályás útlezárást tartottak. „Előző este az ottani telephelyünk előtt azért kezdtek felsorakozni a termelők, hogy már a nyolcórai nyitáskor átvegyük tőlük a görögdinnyéket. Reggelre így már 500 méter hosszúra duzzadt a sor” – meséli el a valódi helyzetet Péter László, a Frucht Melonen Kft. ügyvezetője, akinek cége főként a 370–380 termelő által beszállított görögdinnyék, kisebb arányban pedig egyéb gyümölcs- és zöldségfélék termeltetésével és nagykereskedelmével foglalkozik.
Együtt a família
Péter László
59 éves. A Kertészeti Egyetemet munka mellett, 33 évesen végezte el. Ugyanott másfél évtized múlva marketing-szakmérnöki diplomát szerzett. A családi vállalkozásban dolgozó fia és lánya egyúttal tulajdonosai a Frucht Melonen Kft.-nek, amelynek ő az ügyvezetője, míg felesége a gazdasági ügyekkel foglalkozik. Négyüknek összesen hét diplomája és hat nyelvvizsgája van. Hobbija a kertészkedés.
A kisparaszti származású Péter László egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei faluban nőtt fel. A zöldség- és gyümölcsexporttal foglalkozó Hungarofruct Külkereskedelmi Vállalat Bács-Kiskun megyei leányvállalatától 21 év után igazgatóhelyettesként távozott. A rendszerváltást követően egy német tulajdonú, szintén gyümölcsexporttal foglalkozó cég munkatársa lett. Az hamarosan megszűnt, ezért ő élelmiszer-ellenőrnek állt, közben őstermelőként dolgozott. Azért döntött a görögdinnye mellett, mert óvónő felesége és gyerekeik is segíteni tudtak neki a nyári szezonban.
A Frucht Melonen Kft.-t 2001-ben alapította. A vállalkozáshoz csatlakozott a felesége, majd mezőgazdasági végzettségű fia is. Moszkvában diplomataként végzett lányának nem sikerült elnyernie a vágyott külügyi állást, így a szülők hívására ő is a családi vállalkozáshoz szegődött.
Magyarországon csak ipari fűszerpaprikát értékesít a cég. A finom és édes görögdinnyéből egykilónyit se tudtak eladni. A hazai áruházláncok ugyanis nem hajlandók a nyuszi logós, tisztított, csomagolt gyümölcsökkel foglalkozni. Áruk a védjegy miatt magasabb, és tárolásukkal, gusztusos kihelyezésükkel se szívesen bajlódnak.
Irány a külföld
Így aztán külföldre szállít a családi vállalkozás. Kezdetben nagykereskedőknek adták át árujukat, de őket kiszorították az áruházláncok. Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban, Litvániában, Észtországban, Lettországban, Ausztriában és Németországban találnak vevőre. Ezekben az országokban szabadföldön már nem terem meg a dinnye, így nincsenek helyi versenytársaik. „Tavaly óta azon kevesek közé tartozunk, akik a londoni Tescónak is beszállíthatnak” – mondja büszkén Péter László. Ennek jelentőségét csak akkor érthetjük meg, ha tudjuk, hogy az ottani Tesco egész Európában a legszigorúbb követelményeket támasztja.
Idén a skandináv országok piacát is megcélozzák. Nem lesz könnyű dolguk, mert a vevők a mag nélküli görögdinnyét kedvelik. Ennek termesztési technológiája bonyolult, mert ha hideg éri, a mag nélküliből magvas dinnye lesz.
Igaz, az utóbbi években nem a hideggel, hanem a melegre fordult időjárással kellett megküzdeniük. Tavaly például a közel egy hétig tartó, 43 fokos hőségben a termés közel fele odalett. Ezért a 2006-ban kiszállított 816 kamionnyi áruval szemben tavaly csak 540 kamionnyit tudtak kiszállítani az ország három pontján található saját, és 11 pontján lévő bérelt telephelyeikről.
Az áruházláncokhoz beérkező spanyol dinnye már lefutóban, az olaszoknál pedig érési csúcsszezon van, amikor a Péter família Magyarországról elkezdi a beszállítást. A mediterrán országok termékei nem konkurensek számukra, mert alacsonyabb a cukortartalmuk. A nagyobb távolság miatt ugyanis ott már 80–85 százalékos érettségi foknál kénytelenek leszedni a termést. Itthon a dinnyét a szállítás előtti napon takarítják be, s az már másnap reggel például a szlovák üzletekben kelleti magát. Éretten szedhető, ezért édes és zamatos. Ha pedig valamelyik balti országba szállítják, akkor sem kell 90–92 százalékosnál alacsonyabb érettségi foknál betakarítani.
Bővülni, fejleszteni
Péter Lászlóéknak nem könnyű megtartaniuk helyüket a kínálati piacon. Azért képesek rá, mert magas minőségű áruikkal gyorsan kielégítik a rövid idő alatt keletkező óriási keresletet. Bérelt kamionjaikon a görögdinnyék óramű pontossággal érkeznek az áruházakhoz. A családi vállalkozás rugalmasságának jutalma a dinamikusan növekvő árbevétel: 2002-ben 181 millió, 2006-ban 614 millió forint.
Erőiket tavaly a fejlesztésre fordították. A kereskedelmi tevékenységgel kevesebbet tudtak foglalkozni, a mostoha időjárás miatt kevesebb volt az árujuk. Árbevételük emiatt 457 millióra csökkent.
Minősített kereskedelmi vállalkozás
Az Üzlet & Siker Minősített Vállalkozása pályázaton tavaly első alkalommal vett részt a Frucht Melonen Kft., de elismerésben már máshol is részesült. Az egykori HVB (ma UniCredit) Bank első alkalommal meghirdetett, 10 ezer euróval járó Üzleti Díját vehette át 2005-ben. „A mostani minősítés újabb elismerése annak, hogy családi vállalkozásunk jó munkát végez – fogalmaz Péter László. – Azt jelzi, hogy a magyar mezőgazdasági exportban is lehet eredményeket felmutatni. Nem utolsósorban pedig a velünk kapcsolatban álló termelők igazolva láthatják azt, hogy megbízható partnerrel dolgoznak.”
2004-ben megvettek egy korábbi tsz-majort. A következő évben hűtőházat építettek. 2006-ban és 2007-ben fűthető fóliasátrakat alakítottak ki, amelyek alatt ugyancsak exportra szánt primőr paprikát, továbbá kínai kelt termesztenek. Így kínálatuk is bővül. Tavaly gépeket vásároltak, többek között paprikaválogatót, paprikacsomagolót, kínaikel-csomagolót, kistraktort. Idén az alkalmazotti létszám a korábbi duplájára, úgy negyvenre nő, hiszen nemcsak a termesztésben, hanem a gépek mellé is szükség van emberekre.
Péter László szerint olyan szakma az övé, ahonnan nem lehet nyugdíjba vonulni. „Ismertem egy német nagykereskedőt, aki 1928 óta importált Magyarországról zöldségeket, gyümölcsöket – meséli. –Még 90 esztendősen is bement az irodájába. Igaz, akkor már csak két órát dolgozott, de tudott mindenről. Amíg bírom, addig én sem szeretnék megválni a feladataimtól. Természetesen egyre többet átadok belőlük a gyerekeimnek, két évtized múlva pedig az unokáimnak.”
