Ha a Nokia magyarországi szervezetén belül a vállalati üzletágat nézzük, számomra működése sokkal inkább függetlennek látszik a globális multicégtől, inkább egy kezdő kisvállalatéhoz hasonlít, mely egy új innovációval tör a piacra.
A magyar piacon az Enterprise Solutionnel jelenleg az ismerkedési szakaszban vagyunk. Mi ismerkedünk a piaccal, a piac is velünk. Ez korántsem jelenti azt, hogy a nulláról indulnánk, hiszen sok fontos feladat előzte meg ezt a szakaszt: a fogyasztói igények felmérése, a szükséges készülékek és eszközök kifejlesztése, a kapcsolódó üzleti modell kialakítása. Ezek nélkül nem lehetne ezt a szolgáltatást kínálni.
Mennyiben tér el a magyar piac és azon belül a magyarországi kkv-szektor a Nokia más piacaitól?
Greig Williams
Kanadában született. Több mint tíz éve dolgozik a Nokia kötelékében, és immár több mint egy éve irányítja a vállalat magyarországi (és egyben romániai) tevékenységét. Mérnöki és marketingdiplomája van, így közel áll hozzá a technológia és annak üzleti alkalmazása is. 35 éves, nejével és három gyermekével érkezett Budapestre, ahol elmondása szerint a változatos lehetőségek révén sikerült újra felfedeznie a kulturális és művészeti értékek élvezetét.
Szükséges a Nokia részéről különleges hozzáállás a magyar piachoz?
Nemigen. A Nokia szervezete hagyományosan önmagában hordozza a rugalmasságot.
Miként kezelhető az a probléma, hogy a Nokia többnyire nem áll közvetlenül kapcsolatban a végfelhasználóval, hanem arra van utalva, hogy az operátor, a hálózatüzemeltető telekomcég milyen szolgáltatást nyújt?
Valóban, hiba esetén a cella adótornyának üzemeltetőjére persze soha senki nem haragszik, a telefon testesíti meg a szolgáltatást. Ezért törekszünk folyamatosan jó kapcsolatot fenntartani az operátorokkal, hogy ily módon javítsuk az ő ügyfélkiszolgálásukat. A vállalati ügyfélkörnek szóló megoldásaink esetében pedig mi magunk is fordulunk közvetlenül a cégekhez. Ne felejtsük el, a Nokia nem csupán készülékgyártó, számos egyéb olyan szoftver és hardver is található a termékpalettánkon, mely egyéni bánásmódot, helyi implementálást kíván.
A magyar operátorok felkészültsége miként viszonyul a nemzetközi átlaghoz?
Jobb az átlagnál, mert az itteni vállalatméretek nagyobb rugalmasságot biztosítanak az operátorok helyi munkatársainak. Az európai vállalati kultúrából adódó megszokott segítőkészség rövidebb reakcióidővel párosul. Nemcsak ügyfélszinten. A velünk, beszállítókkal fenntartott viszony is nagyon jó.
Nem fél attól, hogy ez a viszony akár már középtávon is megromolhat? Egyre több olyan fejlesztés lát napvilágot a készülékekben, ami közvetlenül rontja a hálózatüzemeltetők bevételeit. Ha a wifin keresztül lebonyolított beszélgetések a mobilhálózati percdíjbevételek rovására mennek, azt egyik operátor sem fogja jó szemmel nézni.
Senkinek sem lehet célja, hogy lelassítsa az innovátorokat. Az internetalapú telefonálás nem fenyegetés, hanem olyasmi, amitől „a torta tovább nő”. Új szolgáltatásokkal, azokra kialakított új üzleti modellekkel kell megőrizni és növelni a bevételeket, ezt az operátorok is felismerik. A drót nélküli rendszereken kínált VoIP révén ugyanis az eredeti küldetés teljesedik ki; mobilitást és kommunikációs lehetőséget teremtünk az embereknek. Ugyanazon megy át a telekomszektor, mint más iparágak: új kihívók érkeznek, és ez mindig is így volt. Ezt nem elfogadni óriási hiba lenne, a helyes taktika az alkalmazkodás. Én kooperatív hozzáállást tapasztalok az operátorok részéről.
Miként reagál az iparági kooperáció olyan külső kihívásokra, amelyek nem hagyományosan e területen működő cégek részéről érkeznek? Idén debütált az Apple iPhone, jön a Google Phone…
Nem szeretnék spekulálni arról, ami még csak pletykaként terjed. Az Apple iPhone-jában és a Google internetes megoldásaiban, például a Gmail-ben az a közös, hogy olyasmire adtak új megoldást, amire csak körülményes alternatívák álltak rendelkezésre a piacon. De minden fejlesztés fölött eljár az idő. Mindig jön valami még újabb, és lépést kell tartani, elöl kell járni, erre éppen a folyton megújuló Nokia a legjobb példa: gumicsizmáktól jutottunk el a legkifinomultabb kommunikációs eszközökig. És hol van még a vége! A 100 százalékos penetráció ellenére is az élet számos területén létezik olyan potenciál, amire egy jó készülék lehet a megoldás. Évekkel ezelőtt ki gondolta volna, hogy éppen a telefonunk lesz az a legszemélyesebb eszköz, amit utoljára látunk lefekvés előtt, mielőtt élesítjük rajta az ébresztőórát?
Az Apple ugyebár nemrégiben bejelentette, hogy drasztikusan csökkenti az iPhone árát, amire az elemzők egy része a bevételi várakozások csökkentésével reagált, míg a másik része üdvözölte, hogy nagyobb mennyiség fogyhat így el. Mi a Nokia tapasztalata az árcsökkentésről?
Egyre fejlettebbek, ugyanakkor egyre olcsóbbak a készülékek, és egyre több fogy belőlük. Amit az Apple-nek köszönhet a piac, az az, hogy a felhasználók kezében még jobban egybemossa az okostelefon és a kéziszámítógép kategóriáját, ráadásul nagy hírveréssel.
A magyar gazdaságról nyilatkozók körében is tetten érhető hasonló gondolkodásmód: miszerint alacsonyabb adókkal nagyobb lehetne az adóbevétel. Mit gondol erről? Nem rontja magyarországi kilátásaikat az, hogy megtorpant a gazdasági növekedés, és esik az életszínvonal?
Nehéz döntéseken van túl a magyar kormányzat, amelyeket jobb előbb, mint utóbb meghozni. Egy évtizeddel ezelőtti finn példák alapján azt kell mondanom, hogy a megszorítás kifizetődik, és eredményeire már lehet alapozni. Mi még nem érzékeltük a megszorítások hatását a keresleten, talán az kompenzálhatja a csökkenő keresletet, hogy maga a telefonálás is folyamatosan olcsóbb lesz, immár a vonalas előfizetéssel vetekszik az árfekvése, miközben messze több az előnye. Alapvető szükségletté vált a kommunikáció, és mint olyan, már nem függ az életszínvonaltól, az emberek nem hajlandóak lemondani róla.
