Az infláció, az egészségügy és a gazdaság helyzete – ezeket a témákat említette annak az ezer megkérdezettnek a zöme, akiket arra kértek, hogy sorolják fel azt a három kérdéskört, ami a leginkább foglalkoztatja őket. A 60, 55, illetve 29 százalékos említettségben nincsen semmi meglepő, legfeljebb akkor, ha hozzátesszük, a médiából visszatükröződő témák között ennél kisebb arányban említették ugyanezeket: a kórházreformot százból 52-en, az áremelkedéseket 39-en, míg a gazdaság helyzetét „nagy vonalakban” 25-en látták hangsúlyosan megjelenni.
Becsúszó szeretés
Kakukktojásként viszont belépett a képbe a pártpolitika, amely 46 százalék szerint téma a médiában, miközben az érdeklődési lista első tucatjába annak ellenére nem sikerült bekerülnie, hogy ehhez ötszázaléknyi említés is elegendő lett volna. Hogy ez nem lesz mindig így, azt valószínűsíti, hogy az eredmények összegzése szerint a tizenévesek kiemelkedő érdeklődést mutatnak a közélet iránt. Az már más kérdés, hogy ők majd nem az újságosnál állnak sorba, hanem inkább klikkelgetnek a hírekért.
Az adatsor érdekessége az a tény, hogy a televízióból tájékozódás az Észak-Alföld, a Közép-Dunántúl és Budapest lakosaira a legjellemzőbb, ahogy kimutatható egy politikai irányultság szerinti különbség is. Egy Fidesz-szavazónak nagyobb valószínűséggel lesz nyomdafestékes az ujjbegye, míg a kormánypártiak körében felülreprezentált a televízió mint adatforrás.
Ennél jóval szerényebb az elérés az Európai Unió ügyeivel kapcsolatban. Miközben minden tizedik válaszadó számolt be arról, hogy foglalkoztatják a szenzációk és a sztársztorik, ezeket hangsúlyosan megjelenni nyolcból egy látta, ahogy „túlnyerték” magukat a katasztrófák is: a nyolcszázalékos érdeklődésnél kétszer nagyobb volt azok aránya, akik szerint záporoznak a szerencsétlenséganyagok a médiából.
Rossz lapra tesz ugyanakkor a kutatók szerint, aki olyan témával próbál betörni a piacra, mint a határon túli magyarok, a privatizáció, az uniós támogatások, a média függetlensége, az egyházak és vallás, a termőföldtulajdon, a civil szféra vagy a nemzetiségek ügye – ezeknek ugyanis se tere, se közönsége nincs ma Magyarországon. Ugyanakkor lukak is vannak a témakínálatban, például a járványokkal, a környezet állapotával és a munkanélküliséggel foglalkozó anyagok terén.
Bulvárszivattyú
Elkeserítő a helyi tévék helyzete, hiszen piacukat szinte „tarra vágták a nagyok”: míg az RTL-re százból 64-en, a Tv 2-re 59-en, az MTV egyes csatornájára pedig 35-en kapcsolnak naponta, a kicsikre alig minden ötvenedik néző kíváncsi ilyen gyakorisággal. Bánatukat még az sem csökkenteti, hogy háromszor ekkora azok tábora, akik hetente többször kíváncsiak rájuk.
Más a helyzet az uniós témákkal: azokra nem ráuntak a magyarok, hanem érthetetlenek számukra – állítják a megkérdezettek. Az eurokraták legtöbbje egy szűk szakterületre specializálódik, és nem lát ki abból. Nem utolsósorban az asztalán álló aktahalom miatt – ad egy másik szempontot egy nemrégiben csatlakozott tagállam egyik brüsszeli képviselőjének közvetlen munkatársa. Mint mondja, nincs általános recept arra, hogyan lehetne ezt a témát közel vinni az emberekhez, a tapasztalatok – köztük a GfK-felmérés – szerint az eddigi kísérletek rendre kudarcot vallottak.
Mivel a Magyar Terjesztés-ellenőrzési Szövetség (Matesz) várhatóan lapzártánk után, május elején hozza nyilvánosságra első negyedéves gyorsjelentését, kénytelenek vagyunk 2006 utolsó három hónapjának eredményeiből kiindulni, amelyek szerint, ha leheletnyit is, de erősödött a hazai tabloidszektor. Az előző év azonos időszakához képest néhány ezres emelkedés csak fuvallat a mintegy háromszázezres szegmensben, ám szép eredmény, ha a szeriőzök esésével hasonlítjuk össze.
Blikkre első
A Blikkből átlagosan 239 ezer kelt el tavaly októbertől decemberig, s ez ugyan még mindig 15 ezerrel kevesebb a 2004-es adatnál, ám – lélegezhet fel a jelek szerint a Pallagi Ferenc távozása után második nekifutásra emberére találó kiadó – már kétezerrel több, mint 2005 azonos időszakában. A Ringier-t az is vigasztalhatja, hogy a Vasárnapi Blikk 210 ezres eladása ismét emelkedést mutat, ha szerényet is. (A víkendmezőnyben a második – 157 ezres eladással – a Vasárnap Reggel; őket követi a Vasárnapi Hírek a maga 45 ezres átlagával, míg a Napi Ászból pár száz híján átlagosan 24 ezer fogy a hét utolsó napján.)
A képzeletbeli dobogó második helyén a Színes Bulvár Lap áll, amelynek 66 ezres eladása nyolc és fél ezres növekedésre volt elegendő, míg a bronzérmes Napi Ász, amely – másfél ezres példányszámcsökkenés után – a 21 ezret valamivel meghaladó átlagos eladást könyvelhetett el a tavalyi év utolsó negyedében.
Komoly gondok
Irigykedve tekinthetnek a „könnyed” versenytársakra a politika napilapok, amelyek egyre kisebb példányszámban fogynak Magyarországon. A Népszabadságból tavaly október eleje és december vége között naponta átlagosan 144 és fél ezer példány kelt el, ez egy év alatt négy-, kettő alatt tizenkilenckilencezres csökkenést jelent. E csökkenésnél kisebb veszteséget kellett elszenvednie a Magyar Nemzetnek, amely 2003 végén még 79, tavaly pedig 70 és fél ezer példányban fogyott.
A kis példányszámú lapnak megvan az az előnye, hogy csak kicsit zuhanhat – mondhatnánk kajánul a Népszava példájára. A lap 2003. végi 28 ezres átlageladásából egy esztendő alatt 1300-at vesztett, a következő esztendőben szinten tartotta magát, majd a tavalyi utolsó negyedév kétszáz példányos csökkenésével állította be a Matesz adatai szerint 26 és fél ezres eladását. Hogy miként néz ki mindez a negyedik országos politikai napilapnál, azt nehéz volna pontosan megmondani: a Magyar Hírlap utolsó negyedik negyedévi adatsora ugyanis 2003-ból származik. Akkor a Matesz kimutatása szerint 31 és fél ezer fogyott az újságból egy átlagos napon. Azóta a lap példányszámát nem auditálták, ám sajtópiaci pletykák szerint az átalakulás, a megszűnés és az újraindulás, a tulajdonos-, főszerkesztő- és a szinte teljes gárdaváltás finoman szólva is erőteljesen rajta hagyta nyomát a példányszámon.
A GfK-adatsort végignézve feltűnő a helyi újságok erőssége: a megyei napilapokról minden negyedik válaszadó nyilatkozott úgy, hogy naponta olvassa, ez másfélszerese az országos politikai és bulvárlapok törzstáborának.
