Péter és Kati diplomások, négy gyermeket nevelnek, közülük a legnagyobb nemsokára érettségizik, a legkisebb pedig még óvodás. Van egy szép házuk, viszonylag jól keresnek, mégis erősen kell sakkozniuk, hogy egyik hónapról a másikra kijöjjenek. Mert van egy saját kis gömböcük, ami mindent elnyel. Így utólag már azt mondják, hiba és felelőtlenség volt részükről úgy felvenni a devizahitelt, ahogy tették.
Ők az elsők a közül a három család közül, akiknek feltettük azt a kérdést, jobban éltek-e, mint tavaly.
Csak falt a kis gömböc
Kati és Péter azt mondják, bár értelmes embernek tartják magukat, mégis belemásztak a svájci frank hitelbe, ráadásul igen kifeszítve. Kevés önerővel sok kölcsönt vettek fel, hogy meg tudják venni azt a házat, amelyben kényelmesen el tudnak férni a gyerekeikkel. Bár tisztában voltak az árfolyamkockázattal, mégis kicentizték magukat anyagilag, és nem számoltak azzal, mi lesz, ha elszáll az árfolyam. Most már tudják, ezt nem lett volna szabad bevállalniuk. Senkit nem hibáztatnak, csak saját magukat.
Amikor aztán elkezdtek emelkedni a részletek, a fizetésük egyre nagyobb részét vitte el a törlesztés, egészen addig, amíg már képtelenek voltak annyit utalni, amennyit kellett volna. Mert nem maradt volna megélhetésre. Csúsztak a törlesztéssel, időnként ki akarták náluk kapcsolni a gázt, a villanyt. Egyre nehezebben tologatták a tartozásaikat, hogy a felszínen tudjanak maradni.
Tavalyelőtt már odáig jutottak, hogy sokszor zsíros kenyeret ettek, és amit lehetett, és nem volt elengedhetetlenül szükséges a napi megélhetéshez, azt eladták. Pedig akkor már érvényesíthették a bérükből a családi adókedvezményt is. De a kis gömböc ezt is elnyelte. Meg a férfi majdnem húsz év után járó végkielégítését is. Nagy szerencséjük az volt, hogy azonnal talált másik állást.
Az idén egy kicsivel jobb lett
Péter szerint az, hogy az idén kicsivel könnyebben élnek, nem a rezsicsökkentésnek köszönhetik. Mert az ugyan jó, hogy 10 hónap alatt mintegy 60 ezer forintnyit, vagyis egy havi rezsit takarítottak meg. De az összeg elmorzsálódott, szinte észre sem vették egy-egy hónapban. És még az sem lett volna elég a fellélegzésre, hogy mindkettejük fizetése emelkedett egy keveset. Ahhoz, hogy megkönnyebbüljenek, több extra, nem várt bevétel kellett.
Az egyik Kati anyai öröksége volt, amit legnagyobb bánatukra szintén muszáj volt beáldozniuk a törlesztésbe, hogy csökkentsék erősen felhalmozódott hátralékukat. A másik, hogy a férj meg a feleség is olyan lehetőségeket, pluszmunkákat kapott és vállalt a cégénél, amikkel jelentős pluszjövedelemre tudtak szert tenni. Rengeteget dolgoztak. Főleg emiatt van, hogy most egy kicsivel normálisabb életet élhetnek. Ha egy ötös skálán kellene értékelniük, mit jelentett ez nekik, azt mondják a kettesről a hármas szintre értek. Ötössel egyébként azt az életvitelt jelölték, ami szerintük normális lenne. Nem luxus.
Már gyümölcsöt is tudnak vásárolni
Hogy mit jelent ez, azt néhány hétköznapi dologgal világították meg. A zsíros kenyér helyett már vesznek néha sonkát, és gyümölcs is kerül az asztalra. Nemcsak tésztát és krumplit tudnak főzni, hanem sokszor van főzelék is. Hús viszont igen ritkán kerül az asztalukra, karácsonykos azonban erre is futotta. Sőt, az ünnepekre kivételesen WC-papírból is luxus minőséget vettek, négyrétegűt. És bor is volt az ünnepi vacsorához.
A feleség azonban azt mondja: az, hogy egy kicsit most kinyújtózkodtak, hosszan nem tartható fent. Muszáj lesz újra visszafogniuk magukat. De akkor is jól esett nekik egy kicsit magukra és a gyerekekre is gondolni.
Péter szerint ahhoz, hogy hatuknak ne legyen gond az élelmiszer-vásárlás, legalább havi 250-300 ezer forint kosztpénz kellene. Kati egyetért vele: akkor tudnának egészségesen étkezni, sok zöldséggel, gyümölccsel látva el a családot. Ehelyett most a törlesztőrészlet és a rezsi kifizetése után mintegy havi 150 ezer forintnyi marad ételre. Ennyiből a középkategóriás élelmiszerek alját tudják megvenni.
Amit lehet turkálóból
Az is kiderül, évek óta turkálóból öltöznek, és ezzel a család nagy részének nincs is semmi gondja. Csak a nagylány panaszkodik emiatt, aki szeretne új ruhákat. Többnyire egy-egy hordható cipőjük van, és két nadrágjuk, felső- és alsó ruházatból pedig bő egy hétre való. Kati igyekszik a turiban jó minőségű ruhákat kiválasztani, sok időt fordít erre. A nőt egyébként nemrégiben megszólták a munkahelyén, miért mindig ugyanabban a nadrágban jár. Ez fájt neki.
Péter azt mondja, őt nem zavarja, hogy turis a ruhája. Sőt, azt is hozzáteszi, ha több elkölthető pénzük lenne, lehet, hogy akkor is így öltöznének. Kati ehhez hozzáteszi, ha a két fiú ruhája kiszakad az iskolában, vagy játék közben, mindig arra gondol, még jó, hogy használtan, olcsón vette.
A cipőkkel azonban néha bajba kerülnek. Azokat újonnan veszik, de mindig csak egy pár van mindenkinek. Ha például beázik, nincs másik, és bizony elég nehéz egy csuromvizes cipőt kiszárítani reggelre. Kati azt mondja, a pluszpénzeknek köszönhetően annyi könnyebbséget éreznek most, hogy ha valami soron kívüli kiadás szükséges, például tönkre megy valamelyikük cipője, akkor azt kicsit könnyebben ki tudják szorítani.
Ebben bíznak
Ami elkeseríti őket, hogy a devizahitel mindig ott lebeg a fejük felett. És ráadásul kiszámíthatatlan, hogy melyik hónapban mennyivel több kiadást jelent. Most nagyjából a fizetésük 70 százalékát viszi el a törlesztés. A segítő állami programokba, például az árfolyamgátba nem fértek bele, egyrészt a házuk értéke miatt, másrészt meg azért, mert a hátralékuk is jóval több, mint 90 nap. A tartozásuk a több évi fizetés ellenére ma több, mint amikor felvették a hitelt, és majdnem eléri a ház teljes árát. Vagyis ha eladnák, az sem lenne megoldás.
Viszont úgy tűnik, jövőre a hitelnél kaphatnak könnyítést. A bankjuk forintosítást ajánlott, és a tartozásukból is elengednének, 20-30 százaléknyit, ami marad, azt pedig tőkésítenék. A törlesztő részletük pedig fix lenne, igaz, nem jelentősen kevesebb, mint amennyi most. De legalább abban biztosak lehetnének, hogy nem emelkedik. Remélik, hogy sikerül megegyezniük a bankkal. És bíznak abban, hogy mindkettejük állása megmarad, és nem jön soron kívüli nagy kiadás.
No és abban, hogy nem lesz kormányváltás. Nem mintha elkötelezett jobboldaliak lennének. De tartanak tőle, hogy egy esetleges kormányváltással megszüntetnék a családi adókedvezményt. Ha ez megtörténne, ismét veszélybe kerülne a törlesztésük és szerény megélhetésük is.
