Pénzügy

Miért gyanúsak a kiskeresetûek?

admin
admin

2011. 09. 23. 16:35

Érthetõ, ha a kormányzó politikai elit tagjainak gyanús, mibõl élnek meg a kiskeresetûek, hiszen maguk aligha lennének képesek minimálbér-közeli fizetésbõl kijönni. Vélemény.

Bruttó 202 ezer forint alatt lehet majd a csökkenõ nettó bére miatt kompenzációt kérnie annak, aki azt vallja a NAV-nak, nincs jövedelme a szürke-, feketegazdaságból.

Akadnak, akik fölháborodnak azon, hogy a kormány több millió embert potenciális adócsalónak néz.

Pedig a felvetés összefügg azzal, hogy a viszonylag magas keresetûek általában el sem tudják képzelni, hogyan lehet megélni bruttó 200 ezer vagy pláne bruttó 100 ezer forintból. „Biztos, hogy van még valami mellékes” – szokták mondani ezek a jobb módú emberek.

Különösen így gondolhatja a politikai elit azon része, amelynek tagjai nem is ismerik a munka világát, produktív tevékenységet soha nem végeztek, mégis átlag fölött kerestek mindig. S még akár arra is lehetõségük van, hogy eltegyenek egy kis „mellékest”.

Igen, a minimálbér-közeli fizetésekbõl egyáltalán nem lehet megélni. Ezt a tényt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) évrõl évre kimutatja a létminimum számításakor. A létminimum minden alkalommal meghaladja a minimálbért. S nem pár forinttal. A létminimum 2010-ben 78 736 forint, míg ugyanekkor a nettó minimálbér 60 236 forint volt.

Igen, a minimálbér közelében keresõ dolgozók – kivéve, ha van a háztartásban magasabb jövedelmû – a statisztika és a közgazdaságtan törvényei szerint nem is maradhatnának életben. Valóban, mibõl élnek meg ezek az emberek?

Nem tudjuk. Elég nehéz például elképzelni, hogy egy hipermarketben vagy egy diszkontláncban a pénztárosok szürkén kapják a fizetésüket. Ehhez túl nagy cégekrõl van szó. A politikai elit azonban szívesen hiszi azt, hogy akinek alacsony a fizetése, annak nyilván vannak eltitkolt bevételei. Ez olykor igaz, olykor nem.

A politikai-gazdasági elit rosszabbik részében keményen tartja magát az a hit is, hogy „van azért az embereknek pénze”, és egyszerûen tagadják a szegénység létezését. Egy igen-igen jómódú, a politikától már szerencsére visszavonult képviselõ mondta zárt körben: nézzétek meg a mobiltelefonok számát! S mennyi pénzt elköltenek telefonálgatásra – érvelt a lakossági túlfogyasztás és az alacsony jövedelmûek keményebb adóztatása mellett az egyébként nem éppen puritán életmódjáról ismert politikus. Cinizmusban rajta is túltett a vállalkozók azon – Fidesz-szimpatizáns – érdekképviselõje, aki az egykulcsos, adócsökkentõ szlovák minta mellett úgy érvelt: nem baj, ha lesznek éhséglázadások Magyarországon is, mint Szlovákiában, mivel annak PR-értéke lenne, a külföldi befektetõk így látnák a kormány eltökéltségét a jóléti állam kiadásainak lefaragásában.

A cinizmus és képmutatás netovábbja, amikor a magyar politikai-gazdasági elit egyes tagjai azzal érvelnek az egykulcsos adó mellett, hogy aki többet, jobban dolgozik, az jobban keres. Õk ugyanis pontosan tudják saját tapasztalatból, hogy a jó összeköttetések sokkal többet számítanak a munkánál. (Kivételek mindig vannak: találunk néhány olyat is, akik valóban tudásuk, tehetségük révén emelkedtek föl). Magyarországon az üzleti siker jellegzetes típusa az állammal folytatott gyümölcsözõ üzleti viszony. Ehhez nem tehetséges menedzsment kell, hanem kapcsolatok és vastag arcbõr.

A Világgazdasági Fórum versenyképességi vizsgálatában van egy olyan mérõszám, amely megmutatja, hogy egy adott országban a vezetõk kiválasztásakor mennyiben számít a hozzáértés, s mennyiben számítanak a rokoni-baráti kapcsolatok. A szakmaiság a legfrissebb fölmérés eredménye szerint legjobban Svédországban számít. Magyarország ezen a listán 63. Megelõz bennünket többek között Szlovákia, Zambia, Trinidad és Tobago, Namíbia, Malawi. A munkás fizetése és a termelékenysége közötti összefüggés sem túl erõs a felmérés szerint, ezen a listán az 58. helyen vagyunk.

Svédországban az elit megérdemelten, a tehetsége, tudása miatt van a helyén, mégis elfogadhatónak tartja a progresszív adózást, a viszonylag alacsony bérkülönbségeket. Pedig Svédországban igaz lenne a hazai érvelés: aki keményen dolgozik, tehetséges, az följebb juthat.

Magyarországon az érvelés hamis, a politikai-gazdasági elit azonban elég önzõ ahhoz, hogy bevezettesse az egykulcsos adózást. (Vegyük észre: az egykulcsos adózás programja nem egy adott politikai erõ programja, a pártoknak itt csak a végrehajtó szerep jut. A szocialista kormány a korábbi ciklusban törvényt fogadtatott el egy kvázi egykulcsos adó bevezetésérõl.)

A magyarázat a hazai és a svéd elit minõsége közötti különbség. Magyarország – elitbõl is – jobbat érdemelne.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Mentőkhöz menekült az elkószált 14 éves kutya

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.