Pénzügy

Sztrájkolnak az idénymunkások

Nemcsak a táborokba zárt bevándorlók lázadtak fel Olaszországban, hanem tiltakoznak a dél-itáliai földeken dolgozók is emberibb munkakörülményeket és magasabb bért követelve. Az olasz parlament törvénnyel igyekszik segíteni helyzetükön.

Harmadik napja sztrájkolnak a pugliai Nardo zöldség- és gyümölcsföldjein dolgozó idénymunkások. “Nem szedünk több paradicsomot, amíg nem részesülünk méltóbb bánásmódban és bérben” – ismételgették az olasz sajtónak a szenegáliak, marokkóiak, tunéziaiak és dél-afrikaiak. Többségükben férfiak és kivétel nélkül az afrikai kontinensről érkeztek Itáliába. Évek óta minden nyáron ők szedik a zöldséget, gyümölcsöt a dél-itáliai magánbirtokokon, a rosszul fizetett, nehéz fizikai munkát nem vállaló olaszok helyét vették át.

“Kizsákmányolva, rabszolgaként dolgoznak. Az olaszok száz évvel ezelőtt jobb feltételek között dolgoztak. Nem véletlen és nem meglepő, hogy a bevándorlóknak elegük lett és hallatják szavukat” – nyilatkozta az ADNKronos hírügynökségnek Stefania Crogi, a Flai-CGIL agráripari szakszervezet képviselője.

A szakszervezet beszélt a jogokról

A sztrájk az olasz érdekképviseleteknek is köszönhető. A Flai-CGIl tagjai hetek óta járják Nardo földjeit és az itt dolgozó közel félezer afrikainak a munkavállalók jogairól beszélnek, elmagyarázzák, mit is jelent a kollektív szerződés, milyen előnyei vannak a fekete munkával szemben.

“Paradicsomszedéssel ládánként 4-6 eurót keresnek, a felét a szabályos szerződésben meghatározott bérnek. Közben napi 3 eurót fizetnek azért, hogy az úgynevezett munkaközvetítők egyáltalán munkára hívják őket, és napi 5 eurót azért, hogy elszállítsák őket arra a birtokra, ahol éppen munka akad. Az olasz munkavállalói képviseletek nem engedhetik meg azt a luxust, hogy magukra hagyják a bevándorlókat” – magyarázta Crogi. A szakszervezet szerint a hatósági fellépést megnehezíti, hogy az ilyesfajta kizsákmányolás nem számít bűncselekménynek.

Az olasz közvélemény jól ismeri a bevándorlók dél-olaszországi viszontagságait: 2010 januárjában a calabriai Rosarnóban robbanáshoz vezetett a feszültség. A falu lakosai tüzet nyitottak egy csoport afrikaira, majd kétezer afrikai idénymunkás rohanta le Rosarnót: a rendőrség három nap után tudta csak megfékezni a valóságos utcai harcokat.

2010 októberében a campaniai Casertában tüntetett több ezer afrikai “Ma nem dolgozom kevesebb mint 50 euróért!” – jelszóval. A menetet vezető Bevándorlók és Menekültek Mozgalma a sajtóban elmondta, hogy a Campaniában elsősorban az építőiparban dolgozó bevándorlók napi 20 eurót keresnek, és első alkalommal vonultak utcára nem félve attól, hogy többet nem hívják őket dolgozni. A La Stampa torinói napilapban közölt adatok szerint 550 ezer az Olaszországban feketén dolgozó bevándorlók létszáma: 150 ezer az építőiparban, 440 ezer a mezőgazdaságban. Az olasz agrárdolgozók 9 százalékát a bevándorló munkaerő teszi ki.

Szigorúan büntetnék

Helyzetükön a kormány és az ellenzék által közösen kidolgozott és a római szenátusba július 28-án benyújtott törvénytervezet segíthet. A büntető-törvénykönyv paragrafusává válna az illegális, a munkaerőt kizsákmányoló, a kollektív szerződéseket megsértő munkaközvetítés, mely megalázó munkafeltételekre kényszeríti a munkavállalót. A javaslat 5-8 év közötti börtönnel büntetné a munkaerőt kiközvetítő személyt (akit olaszul pejoratív kifejezéssel őrmesternek neveznek), és a kiszabható büntetést egyharmaddal növelné, ha a munkaközvetítés háromnál több személyt, kiskorút érint vagy veszélyes munkavégzésről van szó.

Rabszolgasorsba nem csak afrikaiak kerülhetnek: 2006-ban az olasz rendőrség több mint százhúsz lengyelt szabadított ki lengyel és olasz fogva tartóik rabságából. A paradicsomszedő lengyelek kecsegtető állásajánlatra jelentkeztek, de fegyveresekkel őrzött táborban találták magukat, tizenöten életüket is vesztették az embertelen körülmények és kínzások miatt. Idén júniusban a szintén pugliai Tarantónál több száz román férfit és nőt szabadítottak ki: nappal zöldséget szedtek, éjszaka prostitúcióra kényszerítették őket.

Alessandro Leogrande olasz újságíró 2009-ben megjelent Emberek és őrmesterek. Utazás az új dél-olasz rabszolgák között című könyvében az olvasható, hogy az Egyesült Államok mögött a délolasz tartományok számítanak a világ legnagyobb paradicsomtermesztő területének és a termést évente 15 ezer bevándorló szedi le.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik