Akik vezetők voltak, és elveszítették a munkájukat, tavaly gyakorlatilag nem tudtak újra elhelyezkedni. Ha mégis sikerült valamilyen állást találniuk, akkor 1-2 hónap múlva újra az utcára kerültek – mesélte az fn.hu-nak a tapasztalatait Juhos Andrea karrier-tanácsadó, a DBM Magyarország ügyvezetője. Az alacsonyabb beosztásban dolgozóknak is igen hosszadalmas volt az álláskeresés.
Lipcsei András, a Pendl & Piswanger fejvadász cég vezetője szerint viszont kissé elmozdult a mélypontról a munkaerőpiac, náluk több sikeres vezetői keresés volt az elmúlt évben. A termelő vállalatok, gyárak termelési, minőségbiztosítási, logisztikai igazgatókat, illetve első számú vezetőket is kerestek. 2010 első féléve szolidabb volt, utána kissé megélénkült a piac. Sok olyan vállalkozás volt, amelyek – ameddig csak lehet – halogatták az új emberek felvételét. Visszafogták ugyanis a költségeiket, és csak akkor léptek, amikor már nem várhattak tovább. Az év vége felé határozottabban jelentkezett az elhalasztott kereslet.
Véget ért a válság, vagy nem?
A válság Juhos Andrea szerint még nem ért véget, legalábbis a munkaerőpiacon szerinte még nem tapasztalható fellendülés. Lelassult a kiválasztási folyamat, volt olyan ügyfele, akit az állásinterjú első körére februárban hívták be, és novemberre kapta meg az állást. Ennek az az oka, hogy a munkaadók a legjobb embert szeretnék felvenni, húzzák-halasztják a döntést, hátha érkezik egy még jobb pályázó. Emellett nagyon sok körössé vált a kiválasztási folyamat, a cégnél szinte minden döntéshozó megnézte a jelöltet, ugyanis senki nem merte felvállalni a döntést, a felelősséget.
2010-ben kevés volt az állás, inkább csak minőségi cseréket hajtottak végre a cégek – mondta a karrier-tanácsadó. Ezt Lipcsei András tapasztalatai is alátámasztották, ám ő hozzátette: a jövőben is inkább minőségi cserékre lehet majd számítani.
Vállalkozókat termelt a recesszió
A DBM ügyvezetője egyre gyakrabban hallja, hogy azok az emberek, akiknek nem sikerült munkát találni, végső megoldásként vállalkozást alapítottak. Egy példát is említett: egyre többen határozták el, hogy szabadúszó coachként fognak boldogulni. Ezek az emberek korábban vezetőként dolgoztak, és emiatt úgy vélik: elég jól sikerült „coacholni” az egykori beosztottjaikat. Ez azonban a tanácsadó szerint tévedés, mint az fn.hu-nak elmondta, a coach is egy szakma, amit meg kell tanulni.
Sokan külföldre „menekültek” a munkanélküliség elől. Juhos Andrea szerint arra nagyon kicsi az esély, hogy a képzettségének megfelelő állást találjon idegenben egy kvalifikált magyar. Arra azonban volt példa, hogy egyetemi diplomával ment valaki Angliába pincérkedni.
Volt több olyan cég, amely regionális központokat hozott létre, és elhagyta Magyarországot. Ezek a vállalatok felajánlották a dolgozóiknak, hogy elmehetnek mondjuk Varsóba vagy Romániába, ám nagyon kevesen voltak, akik elfogadták ezt a lehetőséget, így elveszítették a munkájukat.
Megtört lelkek kerestek állást
Ha valaki már elmúlt 45 éves, akkor nagyon nagy hátránnyal indult a munkakeresésben. Juhos Andrea ezt a korábbi években nem tapasztalta. Most azt hallotta több forrásból is, hogy a munkaadóknak fenntartásai vannak az idősebb álláskeresőkkel, egyre terjed az az előítélet, hogy ezek az emberek már nem elég rugalmasak, nem tudnak változni, alkalmazkodni. Még akkor is ez a vélemény róluk, ha az illető a szakmai múltja, a készségei miatt tökéletes lenne a munkára. A tanácsadó arra lett figyelmes, hogy sokszor ezek az emberek már azelőtt feladják a munkakeresést, még mielőtt elkezdenék. Azt hangoztatják, hogy nekik a koruk miatt úgysem sikerül újra elhelyezkedniük.
A karrier-tanácsadóhoz kerülő emberek 2010 folyamán egyre rosszabb lelki állapotban voltak: a válság két éve alatt pszichésen teljesen leromlottak, kiborultak, elveszítették az önbizalmukat, majd a munkájukat is, és a félelem miatt nem tudtak kreatívan dolgozni. Juhos Andreának nem egy olyan ügyfele volt, akiknek szerinte nemcsak karrier-tanácsadó, hanem egy pszichológus segítsége is elkelt volna.
