Pénzügy

Költségcsökkentés a biztosítóknál

Ahogy a piac más szereplői, a biztosítók is megpróbálják csökkenteni vállalati költségeiket. Esetükben ez nem könnyű, mert az ésszerűtlen megszorítás könnyen az ügyfelek és az értékesítők elvesztésével járhat. Az IFUA Horváth&Partners tanácsadójának cikke.


Költségcsökkentés a biztosítóknál 1

A biztosítótársaságok évről-évre újabb módozatokkal, újabb szolgáltatásokkal és egyre javuló kiszolgálási színvonallal kívánják magukhoz csábítani az ügyfeleket. Emellett azonban felismerhető az a tendencia is, hogy a nyereségesség javítása érdekében egyre inkább a vállalati költségek csökkentésére irányul a vezetők érdeklődése. Ezzel is a pénzintézeti szektor többi szereplője körében tapasztalható racionalizálási hullámhoz illeszkedve.

Elvándorló munkatársak

A biztosítótársaságok költségeit három fő tétel teszi ki: a jutalékok, a károk kapcsán jelentkező költségek, valamint a szervezet működési költségei.

A jutalékok nyilvánvalóan nem elsődleges célterületei a költségcsökkentési törekvéseknek. Azzal ugyanis együtt járna az új szerzések, az állomány és így a bevételek csökkenésének veszélye is. Emellett a saját ügynökhálózattal rendelkező biztosítótársaságoknál könnyen előfordulhat, hogy meggyengül az értékesítési hálózat: a magasabb jutalék reményében az üzletkötők egy része például átmegy a versenytársakhoz.

Tudatos kármenedzsment

Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy ha az eddiginél tudatosabban foglalkoznak a kármenedzsmenttel, a biztosítótársaságok akár 20-25 százalékos megtakarítást is elérhetnek. Azaz nemcsak a károk miatti kifizetések csökkenthetők, hanem a kárrendezéshez kapcsolódó költségek is.

A valóban radikális költségcsökkenéshez több lépésen át vezet az út. Egyrészt a költségek csökkenhetők a kárkategóriák megfelelő kialakításával és a kárrendezés csatornákba terelésével. Vagy éppen azzal, hogy a kárérték számla ellenében történő kifizetése helyett a szerződött szolgáltatópartner javítja ki a hibát. Ezek mellett figyelni kell a kárkifizetések és a kárrendezés controllingjának kiépítésére, a biztosítási visszaélések miatti kárkifizetések minimalizálására, valamint a kárrendezést végző és irányító szervezetek újraszervezésére. Ez utóbbinál érdemes átgondolni az esetleges kiszervezéseket is, amelyekkel szintén költségeket lehet csökkenteni.

Arra azonban figyelni kell, hogy a költségcsökkentési célok összhangban legyenek egymással. Hogyha például csak azt tartjuk szem előtt, hogy csökkenjenek a kárrendezéshez kapcsolódó működési költségek, a másik oldalon akár növekedhetnek is a kárkifizetések.

Nem működik a fűnyíróelv

Ahogy a kárrendezési területre, úgy a szervezet működésének többi területére is igaz: a költségcsökkentési cél nagyságrendjének megfelelően eltérő eszközöket kell alkalmazni. A „fűnyíróelv” – mely egységes költségcsökkentési elvárást fogalmaz meg mindenütt – már a múlté. A vezetők felismerték, hogy nem célszerű a legtermelékenyebb és az elmaradottabb szervezeti egységeknek ugyanolyan arányú költségcsökkentési elvárásokat megfogalmazni.

Az ésszerű csökkentéshez azonban tudni kell, melyik egységtől milyen fejlődés várható el, amihez mérni kell az úgynevezett költséghatékonyságot. A módszertan az azonos tevékenységet végző szervezetek teljesítményét egységesen meghatározott normák alapján veti össze. Az egy folyamatlefutásra (például manipuláció, kárrendezés, személyes ügyféltájékoztatás stb.) meghatározott időnormát minden területi egységnél állandónak tekintjük, ugyanakkor a területekre jellemző folyamatlefutási darabszámmal (pl. ajánlatok száma, lezárt kárakták száma, személyesen az ügyfélszolgálati irodában megfordult ügyfelek száma) szorozzuk. Ezzel a módszerrel ki lehet számolni, hogy az üzleti teljesítmény eléréséhez mekkora kapacitást tartunk elégségesnek. Mindez a vezetőknek is elfogadhatóbb, mint a korábban egységesen mindenkire alkalmazott elvárások.

A módszer hátránya azonban, hogy önmagában a felmérést és a számításokat elvégezve a költségcsökkentés eléréséhez még nem nyújt támpontot, nem határozza meg az intézkedések fő irányvonalait.

Új működési elvek

Jelentős áttörés nem várható el a folyamatok és a szervezeti struktúra megváltoztatása nélkül. Éppen emiatt napjainkban egyre inkább a működés átgondolása és újraszervezése vált a költségcsökkentés központi eszközévé. Ez több szinten is megvalósítható. A folyamatok állandó csiszolása, kis lépésekben való javítása (continuous process improvement) mellett egyre gyakoribb a folyamatok átfogó optimalizálása. Ez utóbbi történhet a fennálló szervezeti struktúra megőrzésével is, de gyakoribb, hogy a cégek szervezetkorszerűsítéssel kötik egybe az optimalizálást.

Mindkét esetben az első lépés egy olyan audit, amely feltárja a folyamatok hibáit és kimutatja azok költségeit. Sokszor már önmagukban a felmérések során megismert és összegyűjtött dolgozói és vezetői észrevételek, javaslatok is elegendő alapot nyújtanak a következő lépéshez, a folyamatok újraszervezéséhez. A hálózatos szervezetek folyamati auditja lehetőséget biztosít a belső benchmarkingra, összemérhetővé teszi a szervezeteket és megmutatja, melyek a kevésbé hatékony egységek.

A folyamatok korszerűsítése megtörténhet a szervezeti keretek felborítása nélkül is. Amennyiben a vezetők a szervezeti felépítést változatlanul kívánják hagyni, az újraszervezést gyakran kíséri jelentősebb informatikai fejlesztés. Igazán jelentős költségcsökkenés azonban a működési modell újragondolásával érhető el. Az elmúlt években jellemzően az adminisztráció, a kárrendezés és az ügyfélszolgálat területén szervezték újra működésüket a biztosítók. Mindhárom területen centralizációs trend figyelhető meg, gyakran a funkciók részleges kiszervezése mellett. Kisebb volumenű változást jelent a szervezet életében a nem biztosítói alaptevékenységek, mint például a beszerzés és az irattározás központosítása vagy kiszervezése.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik