A nemzetközi összehasonlítást nyújtó PISA felmérések szerint az európai országok közül a magyar oktatási rendszer biztosít legkevésbé egyenlő esélyeket az alacsonyabb iskolai végzettségű, és a szegényebb családokból származó gyermekeknek. Ehhez nagymértékben járulnak hozzá a helyi elkülönítő oktatásszervezési gyakorlatok: a szegényebb sorsú gyermekeket — köztük nagy arányban a romákat — külön iskolákba, külön osztályokba különítik el. Ma az általános iskoláskorú roma gyerekek 20 százalékát fogyatékossá minősítik, további 30 százalékuk pedig olyan elkülönített formákban tanul, ahol gyengébb az eszköz- és pedagógusellátottság – a helyben elérhetőnél is.
Az ország elemi gazdasági érdeke a szegregáció lebontása: a most nyújtott gyengébb oktatást ugyanis később munkanélküli segélyként kell megfizetnie a kormányzatnak. Az integráció nem magáért való cél: ez garantálja, hogy a legelesettebbek gyermekei legalább olyan minőségű oktatást, pedagógust, és eszközöket kapjanak, mint a jobb érdekérvényesítő képességű családból érkező társaik.
Az elmúlt években az oktatási esélyegyenlőség irányába megtett első lépések hatására bizonyos mértékig fékeződött az oktatási szegregáció mértéke, de az esélykülönbségek és szegregációs mutatók változatlanul drámaiak. A kormányzatnak értelemszerűen kicsi a mozgástere egy túlnyomórészt önkormányzati fenntartású intézmény-hálózat, a világviszonylatban is példátlanul szabad iskolaválasztás, és a normatíva alapú finanszírozási rendszerében.
Az oktatási esélyegyenlőség irányába megtett lépések egyik legfontosabb eleme az Országos Oktatási Integrációs Hálózat (OOIH) szolgáltatási rendszere és az intézményeket segítő módszertani fejlesztése.
A 2002-ben megalakult kormány integrációs normatívát vezetett be a cigány osztályok felszámolása érdekében (ez kimutatatóan csökkentette az iskolán belüli szegregációt, de nem tudta megállítani a nagyvárosi, és a települések közötti szegregációt, amit nagymértékben befolyásol a középosztályi gyerekek elvándorlása) és képesség-kibontakoztató normatívát tett elérhetővé azon iskolák számára, ahol a települési viszonyok következtében már nem várható vegyes osztályok kialakítása. (A BM adatai szerint ebben a tanévben a két normatívát 46 561 tanuló után, összesen 1670 millió forint értékben igényelték az önkormányzatok.)
Az integrációs, illetve a képesség-kibontakoztató normatíva mellé az OOIH helyi intézményi és pedagógiai fejlesztéseket ösztönöz: a tanulók „összevegyítése” mellett a legmodernebb pedagógiák adaptálását. A Hálózat irányításával, zömmel uniós pénzekből fejlesztett programok keretében pedagógus alap- ás továbbképzési, illetve az integrációt támogató, helyi döntéshozókra, civilszervezetekre, szociális munkásokra irányuló képzési programok kerültek kidolgozásra, és jutnak el a közeli hónapokban 10 000 pedagógushoz, és mintegy 3000 nem pedagógus szakemberhez. A becslések szerint mintegy 600 iskola köt az idén együttműködési megállapodást az OOIH-val. A megállapodás keretében az iskoláknak módjuk lesz majd a kidolgozott önellenőrzési és önértékelési folyamatok mellett a Hálózat által nyújtott szakértők segítségét igénybe venni.
A helyi integrációs programot indító iskoláknak emellett igen szigorú követelményeknek kell megfelelniük: egyebek mellett folyamatos, a partnerségen alapuló kapcsolatot kell kialakítaniuk a szülői házzal; fel kell számolniuk az intézményen belül a hátrányos helyzetű gyerekeket elkülönítő formákat; differenciára alkalmas módszertanokat kell bevezetniük az osztályteremben. A felmenő rendszerben bevezetendő integráció eredményekhez kötött: alkalmazásával jelentősen csökkenteni kell a lemorzsolódó hátrányos helyzetű tanulók számát, és növelni az érettségit adó képzésben továbbtanuló hátrányos helyzetű tanulók számát.
Az évenként megrendezésre kerülő EszmeCsere konferenciákon az egyes intézmények kaphatnak információt programjaikhoz – nem csak az OOIH-tól, de egymástól is.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
