- Óriási munkálatokkal járó víziközmű-beruházássorozat zajlik Komárom-Esztergom vármegye középső részén. Egyebek közt Tata és Komárom között egy nagy kapacitású ivóvíz-távvezeték épül, mely a térség karsztvíz-bázisaiból képes lesz naponta olyan mennyiségű vizet elvezetni, ami a jelenlegi komáromi felhasználáshoz képest irreális mértékű. Emellett fejlesztik a víziközműveket Tatabánya térségében is, ahol akkumulátoripari beszállítók telepedtek meg.
- A vízművállalat szerint a fejlesztések a lakosság biztonságos vízellátásához szükségesek. Eközben Komárom népessége stagnál, de inkább kis mértékben csökken.
- Kormányhatározatok alapján a jelenlegi ötszörösére bővülhet a komáromi ipari park területe. A városban az a hír terjed, hogy a dél-koreai SK Innovation egységei mellett egy harmadik akkumulátorgyárat akarnak a jövőben megépíteni. A helyi civilek szerint az új üzem előkészületeiről „csak az nem tud, aki nem akar hallani róla”.
- A fejlesztések nyomán a Tatabánya, Tata térségi karsztvízrendszereket csapolnák meg, amelyek a térség legértékesebb vízkincsét rejtik.
- Az ipari szereplők vízigényének kiszolgálásához nem lenne szükségszerű a Duna közelébe átszivattyúzni nagyobb távolságra a karsztvizet, ezt meg lehetne oldani a folyó vagy a szürkevíz tisztításával is. Az azonban nincs tervben, hogy a gyártócégek erre alkalmas technológiákat építsenek ki.
- Vélhetően a klímaváltozás hatásai és a növekvő térségi víztermelések miatt a karsztvízkészletek megcsappantak. Ha fokozzák az ipari felhasználást, sok vizes élőhely kiszáradhat.
Miért kellenek ekkora fejlesztések?
Ha valaki az elmúlt egy évben autóval vette célba Tatabánya, Tata és Komárom környékét, akkor jó eséllyel nagyszabású földmunkák, vezetéképítések nyomait láthatta, melyek jellemzően az aszfaltozott utakkal párhuzamosan haladnak. Van, ahol nagy kupacokban, százasával halmoztak fel csöveket, több helyütt hosszan az árokpart mentén, tíz méter széles sávban állnak a földhányások és a kertek alatti csendet munkagépek zaja veri fel.
A munkálatok egy része már befejeződött, majd újabb helyszínek feltúrása következett. A vízvezeték-építések során komoly természetkárosítás nem történt, a nyomvonalon viszont százas nagyságrendben vágják ki a fákat, melyek legnagyobb része út menti akác, juhar és nyár. Ugyanakkor a 24.hu helyszíni szemléje során kiderült, hogy egyes esetekben Natura 2000-es besorolású körzeteket ásnak keresztül, és ökológiai folyosóként működő, élő-, illetve búvóhelyként szolgáló területeken irtják a fasorokat és az aljnövényzetet.
Az ipari célú víziközmű-fejlesztéseket először 2019-ben kezdeményezték a térségben, amikor a többi közt a természetvédelmi oltalom alatt álló tatai Fényes-forrásoknál elhelyezkedő Fényes-I-es víztermelő kút újbóli üzembe állítását készítették elő. A helyszínen a korábbi maximum másfélszeresére kívánták növelni a karsztvíz-kitermelést. Azonban a beruházásban érintett önkormányzat, valamint a Duna-Ipoly Nemzeti Park is komoly aggályokat fogalmazott meg, több zöldszervezet pedig tiltakozást indított. Ezek miatt a megyei kormányhivatal környezeti hatásvizsgálatot írt elő, a projektet pedig máig nem engedélyezték.
Az első bejelentések idején az Északdunántúli Vízmű (ÉDV) Zrt. azt kommunikálta, hogy a fejlesztések a komáromi ipari park megnövekedett ipari vízigényének kielégítése miatt szükségesek. A tiltakozások után viszont már az volt a fő üzenet, hogy a komáromi lakosság vízellátásának biztosítására kell a karsztvíz – fejtette ki lapunknak Ballabás Gábor geográfus a tatai Miénk a Grund Városvédő Egyesület (MAG) szakértője.
A fejlesztések alapvetően két nagy térséget érintenek. Az egyik esetében egy Tata és Komárom közötti ivóvíz távvezetéken keresztül Tata és Tatabánya karsztvízbázisaiból naponta 10 ezer köbméter víz juttatható el Komárom Koppánymonostor városrészéhez, ahol a két akkugyár is működik. A hivatalos álláspont szerint ezek a készletek a komáromi ivóvízellátó rendszerbe kerülnek. Emellett Komárom ivóvízellátásának bővítését és a város ipari parkjának víziközműhálózat-fejlesztését is engedélyezték, ezek mára már nagyrészt lezárt projektek.
A beruházáscsomag a Magyar Közlönyben megjelent összegző adatok szerint mintegy 12 milliárd forintba kerül, ebből 6 milliárdot a távvezeték építése tesz ki. A fejlesztéseket a Mészáros és Mészáros Kft., valamint az EuroAszfalt Építő és Szolgáltató Kft. konzorciumban kivitelezi.
Komárom ivóvízellátásának bővítése Koppánymonostorban a Duna-menti parti szűrésű fúrt kutak felújításával, a tartalékkutak újbóli üzembe helyezésével történt meg. Emellett kiváltották a kutak gyűjtővezetékeit és udvartéri vezetékeit, valamint a Komárom és Ács közötti távvezetéket. A parti szűrésű vízbázist a háromszorosára bővítettek: a kutak víztermelő kapacitását 4300 köbméter/napról 12 ezer köbméterre bővítették. Erre jön rá a távvezeték plusz 10 ezer köbméteres napi maximális vízkapacitása. A vezeték a Gerecse térségének a tatai karsztforrásrendszereket tápláló sérülékeny vízbázisból 30–40 kilométerre vezeti át a vizeket. A fejlesztésekkel együtt egy 22 ezer köbméter/napos maximális kapacitású rendszert hoznak létre. Ez a korábbi termelési kapacitásokhoz képest hihetetlen mértékű, ötszörös ugrást jelent – értékelt Ballabás.
Korábban a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján Komárom és Ács együttes vízigénye átlagosan 3000–3500 köbméter/nap volt (ebből Komárom háztartásaié átlagosan 1800–2000 köbméter). Az SK Innovation két akkugyára maximálisan naponta mintegy 4100 köbméternyi vizet használ majd fel a cég korábbi dokumentumai szerint. Ezért volt vélhetően szükség a dunai, parti szűrésű vízbázis közel háromszorosára bővítésére.
Ehhez képest most akkora kapacitás jön létre, amekkora
Komárom viszont mindössze 20 ezer fős, népessége pedig stagnál, sőt kis mértékben csökken.
Az elmúlt években a városba települt két kisebb dél-koreai cégnél – az Inzi Controls akkumulátor-összeszerelő egységénél és a JWH (Jaewon) veszélyes oldószereket újrahasznosító gyáránál –, továbbá az Enchem új telepítésű elektrolitgyártó üzeménél távolról sem merül fel ekkora többletigény.
A város önkormányzatának helyi építési szabályzatról szóló rendelete ugyanakkor megteremtette annak feltételeit, hogy a már megtelt komáromi ipari parkban újabb zöldmezős beruházások jöhessenek létre. A polgármester szerint azonban a fejlesztés kapcsán még nem állnak tárgyalásban egyetlen gazdasági társasággal sem, így az esetleges plusz vízigényekről sincs információjuk.
Ennek tükrében érthetetlen, hogy miért kell egy teljesen más vízgyűjtőről, sérülékeny felszín alatti víztestekből átvezetni a vizet. Az Európai Unió Víz-Keretirányelvében is szerepel az az ajánlás, hogy az egyik gyűjtőterületről a másikra történő vízátvezetést lehetőség szerint mellőzzék a tagállamok. Kivált, hogy Komáromban ott a Duna, amely nemcsak parti szűrésű vízbázisként áll rendelkezésre, hanem nagyobb léptékű, ipari célra szolgáló felszíni vízkivételre is alkalmas lenne. Vannak már most is kiépített, nem kihasznált felszíni vízkivételi kapacitások például Szőnynél, amely a város részét képezi.
Ezek alkalmazásához azonban tisztítani kellene a vizet
– figyelmeztetett a szakember.
A kínai CATL például bejelentette, hogy az épülő debreceni akkugyár vízigényének 70–80 százalékát a szürkevízből ki tudja majd elégíteni. A komáromi városvezetés viszont arról tájékoztatta a 24.hu-t: nincs információjuk arról, várható-e a jövőben, hogy az akkumulátorgyárak szürkevizet használjanak fel.
Az előzetes vizsgálati dokumentációkból sem látható, hogy tisztításhoz szükséges berendezések, technológiák belépését kívánják elősegíteni. Mi több, a projekttervekben a víztakarékosság és a víz hatékony felhasználása egyáltalán nem jelenik meg szempontként. Szintén megmagyarázhatatlan, hogy ilyen nagyságrendű beruházásoknál, amelyek ilyen mennyiségű vizet és energiát használnak fel, vagy a veszélyesanyag-felhasználás tekintetében egyaránt meghaladják a veszélyes üzemekre vonatkozó EU-s előírások felső küszöbértéket, miért nem lehetett részletes környezeti hatásvizsgálatot elvégezni – emelte ki Ballabás Gábor.
Hogy miért nem kerülnek elő alternatívák, arra az lehet a magyarázat, hogy nagy vízmennyiségeket a legolcsóbb direktben felhasználni ahelyett, hogy a gyártók tisztítandó vagy újratisztított szennyvizet alkalmazzanak körforgásos megoldással. Az akkumulátorgyártásnak van olyan fázisa, amelyben nagy tisztaságú vízre van szükség, a különféle tisztítási technológiák azonban költségesek.
Brutális mértékű lehet a vízkivét
A nagy vizes közműfejlesztések másik fő célterülete a Tatabánya-Környe ipari park. A térségbeli fejlesztéseket Bencsik János, a Tatai-medence országgyűlési képviselője tavaly ősszel az évszázad beruházásaként aposztrofálta. A mintegy 72,6 milliárd forintos fejlesztés megvalósításában egyebek közt ugyancsak a Mészáros és Mészáros Kft. és az EuroAszfalt Kft. vesz részt.
A tatabányai az ország egyik legnagyobb ipari parkja, járműipari beszállítók, üveg- és abroncsgyártók és sok egyéb feldolgozóipari vállalkozás működik itt, a közelmúltban pedig három dél-koreai gyökerű akkumulátoripari beszállító telepedett meg. Ezek az elektrolitot gyártó Soulbrain Hungary Kft., az akkufóliát előállító Lotte Aluminium Hungary Kft. és a rézfóliagyártó Doosan, amelyek egyaránt beszállítói a komáromi akkugyáraknak és a gödi Samsung SDI-üzemnek.
A térségbeli beruházások összetettek.
- Bővítik a tatabányai szennyvíztisztító telepet egy új teleprésszel, és az eddigi 16 ezer köbméter/napos maximális kapacitást egy plusz 10 ezer köbméter/napos egységgel növelik. Mindezt úgy, hogy a városból átlagosan körülbelül 11–12 ezer köbméter szennyvíz érkezik be naponta. Az ipari szennyvizek egész más minőségűek, mint a szerves anyagban gazdag lakosságiak, így két külön teleprészt kell építeni.
- Új vezetékek is épülnek, a többi közt összekötve a két nagy térségi ivóvíztermelő bázist, a két nagy vízaknát, a XIV/A és a XV/C jelűt. Vezeték jön létre a Tatabánya, XIV/A vízakna és a Tatabánya, Karsztaknai medence között, valamint a Karsztaknai medence és a Tata, Kálvária-dombi víztorony közt készül az új Tatabánya–Tata vezeték. Emellett megépítik a Tatabánya és Oroszlány közötti távvezetéket is. Ez a fejlesztéssorozat 44 milliárd forintba kerül.
- A tatabányai ipari park irányába egy új gerincvezetéket építenek, q hivatalos magyarázat szerint a biztonságos ipari vízellátás érdekében.
- A beruházássorozattól függetlenül folyamatosan létesültek az elmúlt évtizedekben a tatai és térségi forrásvidékeket tápláló karsztvizeket megcsapoló, nagy mélységű új termelő kutak, amelyeket ipari, mezőgazdasági, szolgáltatói szereplők használnak.
Az új állami beruházásokkal pedig nem pusztán az ipari park vízellátását növelhetik, hanem jelentősen kibővítik a Tatabánya–Tata–Komárom vezetékrendszer szállítási kapacitásait, így a komáromi ipari célú vízfelhasználás bázisát is megerősítik.
Az egyik legnagyobb projekt (közel 29 milliárd forintos állami beruházásból) a tatabányai termelő vízaknák kapacitásbővítése. Az ÉDV Zrt. közbeszerzési anyagai alapján a 2010-es évek elején engedélyezett maximum 62 500 köbméter/napról 105 ezer köbméteres napi csúcsra kívánják bővíteni a termelést. (Az aknák összesen 250–270 ezer lakost, valamint a térségi szolgáltatókat és ipari szereplőket együttesen látják el.) Ez még nem mérhető ahhoz a léptékhez, amikor a tatabányai és térségi szénbányák csúcsteljesítményen üzemeltek az 1980-as években, de ahhoz igen, amikor az 1960-as és 1970-es évekre elapasztották a tatai és térségi karsztforrásokat. Drasztikus megugrás ez, különösen, ha figyelembe vennék a jelenkori klímaváltozás várható veszélyeit és szélsőségeit a karsztvizek utánpótlásában – fogalmazott Ballabás.
A jelentősen megemelt tatabányai víztermelés veszélyeztetheti mind a tatai fakadó vizeket, mind a kisebb, fenntartható helyi vízhasználatokat és azokat a természeti értékeket, amelyeket Tata térségében ezek a vizek táplálnak. Nagyon sok olyan kisebb, védett vizes élőhely van a környéken, ami a vizek nélkül kiszáradhat. Legrosszabb esetben – az éghajlatváltozás hatásaival együttesen – a fejlesztések megfoszthatják a klímaalkalmazkodás számos lehetőségétől a térséget és a településeket.
A döntéshozóknál és a hatóságoknál nem látni a térségi szemléletet, hogy a Dunántúli-középhegység összefüggő karsztvízrendszerére komplett rendszerként tekintenének, és ezt megkülönböztetett figyelemmel, egységes, térségi engedélyeztetéssel vizsgálnák. Ehelyett
az 1950-es, ‘60-as években jellemző szemlélet köszön vissza, amikor a vízkincset végtelennek tekintették, melyből annyit termelünk ki és osztunk szét rövidtávú gazdasági célokra, amennyi jólesik
– figyelmeztetett a MAG szakértője.
Az ügyben megkerestük Tata polgármesterét is, de Michl József nem reagált levelünkre.
A helyiek szerint új akkugyár épül, a vállalat ezt tagadja
Ha a komáromi üzemek igényeit elbírná a meglévő víz- és csatornahálózat, akkor nem lett volna indokolt ilyen nagyszabású víziközmű-fejlesztéseket kezdeményezni. Nemcsak a parti szűrésű kutak vízhozam-kivételét maximálták és kötötték be a gyártóüzemek közvetlen közelébe, hanem kifejezetten az ipari parkhoz kapcsolódóan egy új, 1500 köbméteres kapacitású víztorony is épült. A létesítmény építési munkálatai befejeződtek, csak az átadás nem történt meg – vázolta lapunknak Monostori Éva, az Élhetőbb Monostorért civil szervezet képviselője.
Elmondta: a Tata–Komárom távvezeték egyelőre nem ért el Komáromig, és nincs tudomásuk arról, hogy a végpontja hol lesz. Az építési munkálatok azonban már zajlanak a város külterületén. A projekt átláthatóságáról szólva megjegyezte, hogy egy januári önkormányzati közmeghallgatáson a polgármester azt mondta, nincs arról információjuk, hogy máshonnan vizet hoznának Komáromba, annak ellenére, hogy a regionális vezetékfejlesztésre vonatkozó kormányrendelet addigra megjelent. Molnár Attila a 24.hu-nak írt áprilisi válaszában pedig már kész tényként kezelte a vezetéképítést, amelynek célja szerinte a lakossági igények kiszolgálása.
A civilek nem tartják kizártnak, hogy az akkugyárakat látják majd el a Tatai-medence karsztvizével, ám a hatóságok kommunikációja nyomán inkább az a vélekedés terjedt el, hogy az ipari parkig nem hozzák el a vizet, hanem a gyártócégeket a már meglévő dunai vízbázisból fogják kiszolgálni. Az emiatt fellépő vízhiány kompenzálása miatt fogják Tata térségéből áthozni a vizet.
Annyi biztos, hogy tavaly decemberben kormányhatározat jelent meg arról, hogy az ipari park vonzáskörzetében mezőgazdasági területeket minősítsenek át ipari területté. Idén januárban a kormány arról rendelkezett, hogy a komáromi ipari park bővítését nyilvánítsák nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű üggyé.
Jelenleg az SK Innovation két akkugyára összesen 46 hektáros területen működik, a kormánydöntés pedig 43 hektárnyi területet vont az ipari park hatásköre alá. Ezen felül megjelent egy önkormányzati határozat is, amely a bővítésen felül további közel 200 hektárnyi művelés alatt álló területet minősített át ipari területté.
Az érdekképviselő szerint a városban szóbeszéd szintjén elterjedt, hogy azért van szükség a nagyszabású bővítésre, mert az SK Innovation egy harmadik akkugyárat is fel akar építeni a városban. Aztán 2021 első felében bejelentették, hogy az SK Innovation új beruházása a Fejér vármegyei Iváncsán valósul meg. Akkor sokan fellélegeztek.
Mára azonban már sokan kész tényként kezelik, hogy egy negyedik ütem is megvalósul, amelyről Monostori szerint a környéken „csak az nem tud, aki nem akar hallani róla”. A most körvonalazódó bővítések és beruházások alapján pedig úgy tűnik, hogy az új akkugyár akár jóval nagyobb is lehet, mint a két meglévő összesen, sőt jó eséllyel a gyártó beszállítói is az ipari parkba települhetnek. Érdemes egybevetni az Iváncsa és Komárom térségi víziközmű-fejlesztésekről szóló kormányhatározatokat. Hasonló előírásokat tartalmaz mindkettő a feltételeket és a beruházások volumenét illetően, miközben az iváncsai gyár háromszor akkora kapacitású lesz, mint a koppánymonostoriak jelenleg – mutatott rá.
Úgy értékelt: annak, hogy a fejlesztés ezidáig nem indulhatott el, kizárólag az volt az oka, hogy
A komáromi városvezetés ugyanakkor az idei közmeghallgatáson tagadta a gyárépítésről szóló információkat. Lapunknak is úgy nyilatkoztak, nem tudják megerősíteni azt az értesülést, hogy a bővítési terület az SK Innovation új gyáregységének ad majd otthont, sőt egyelőre más vállalkozásokkal sem folytattak tárgyalásokat. Megkérdeztük azt is a polgármestertől, hogy a várható kapacitás milyen okból haladja meg ilyen jelentősen a város és térsége, valamint az SK akkugyárainak együttes vízigényét. Erre azt írta, nem áll rendelkezésükre információ, és az Építési és Közlekedési Minisztériumhoz irányított minket. A tárcánál viszont az ÉDV Zrt.-t nevezték meg illetékesnek, mondván: „a térség vízellátásának hosszú távú biztosítása érdekében szükséges fejlesztések tervezése minden esetben a területileg érintett víziközmű-szolgáltatóhoz tartozó kérdés.”
Nayeong Kim, a dél-koreai cég sajtóképviselője határozottan cáfolt: visszajelzése alapján az Iváncsán épülő üzemen kívül nem terveznek további bővítést Magyarországon.
A tatai civil szervezetek a 24.hu által megszólaltatott képviselői viszont ennek ellenére sem zárják ki, hogy a cég újabb beruházásra készül Koppánymonostorban, vagy a korábban már kiépített kapacitásokra az SK helyett új cég érkezik. A kínai Sunwoda Electronics például nemrég bejelentette, hogy hazánkban építene európai bázist, de a helyszínt nem közölte.
Mi utal még a bővítésre? A városban az elmúlt hónapokban megélénkült a munkaerő-kölcsönző cégek aktivitása, amelyek leginkább a Távol-Kelet és India irányából hoznak be vendégmunkásokat. Az akkumulátorgyárak jelenléte miatt Komárom és különösen a monostori városrész ingatlanpiaca leértékelődött. Az év eleje óta azonban megindult a mozgolódás: Monostorban a vevők azért keresnek családi házakat és nagyobb épületeket, hogy azokat munkásszállássá alakítsák.
Mi öt éve árultuk a házunkat, mire nemrég hirtelenjében sikerült eladni. Két nappal a kiköltözésünk előtt máris megjelentek a szerelőmunkások, hogy megkezdjék az átépítést
– világított rá Monostori Éva, hozzátéve, hogy hasonló léptékű fellendülést legutóbb akkoriban láttak, amikor a két meglévő gyár megkezdte a működését.
„Az első építési ütem után is azt mondták, hogy nem érkezik több akkumulátoripari beruházás Komáromba, aztán lett egy második ütem is, majd ideköltözött egy veszélyesanyag-feldolgozó üzem is” – mondta. Az egyesületnél azonban nem számítanak arra, hogy a gyárépítések rövid időn belül megkezdődhetnek, hiszen az átminősített szántóföldek jelenleg be vannak vetve, nagy valószínűséggel aratni is fognak. A területek megvásárlása, a tulajdonosokkal való megegyezés időigényes lehet, legalább is jó néhány hónapot igénybe vehet a folyamat – becsülte, s arra emlékeztetett, hogy az első, SK Battery-üzem helyszínét 2017 decemberében nyilvánították kiemelt gazdasági területté, a próbagyártás azonban csak 2020 szeptemberében kezdődött az egységnél.
Csapás érkezik, de a lakossági vízellátás nincs veszélyben
A karsztvízkincs kevés országban annyira meghatározó, mint nálunk, így Magyarország e szempontból kimondottan gazdag országnak számít. Ez a helyzet alapozza meg azt a pazarlást, ami most küszöbön áll – érvelt Dankó Zsolt hidrogeológus, a MAG Egyesület elnökségi tagja.
A karsztvíz karbonátos – azon belül is kimondottan a karsztos – kőzetek hasadékaiban tárolt úgynevezett résvíz, amely az Észak-Dunántúlon, Tapolcától egészen a Dunakanyar vonaláig egy összefüggő rendszert alkot. A Tata környéki, nagyrészt jól karsztosodó mészkőből, illetve dolomitból felépülő hegységekben, főként a Gerecsében és a Vértesben alászálló csapadékvíz a kőzetek repedésrendszerében rövidebb-hosszabb ideig csapdázódik, majd egy része karsztforrásokban jelenik meg újra a hegységek lábánál lévő törésrendszereknél. A víztároló kőzet döntő része több száz méter mélyen van, ezért a források túlnyomórészt megszűrt, általában kevés vízkezelést igénylő vizet bocsátanak ki. Vagyis kimondottan jó, a megfakadás helyén gyakorlatilag ásványvíz minőségű készletekről beszélhetünk.
A tatai karsztforrások vízhozamukat tekintve országos szinten is jelentősek, olyannyira, hogy az itteni Fényes-forrásokból száz éve még Budapest ivóvíz-ellátását tervezték. Az 1950-es évektől kezdve azonban a mélyművelésű barnakőszén-bányászat miatt egyre nagyobb mennyiségben szivattyúzták ki a bányászatra veszélyes karsztvizet a kőzettestekből, s ezzel jelentősen lecsökkent a karsztvizek egységes vízszintje. Ezért a Tata környéki karsztforrások hosszú időre kiszáradtak, a felszín alatti vízszintsüllyedés durván 30–35 méteres volt. A bányászatot, illetve a nagyobb mértékű vízkiemeléseket 1990-ben megszüntették, az utolsó aknabezárások 2004-ben történtek.
A térségi vízkészletek, illetve a vízszintingadozás szempontjából emblematikus a tatai angolkert két legjelentősebb forrása az Angyal forrás és az alacsonyabban fekvő Tükör-forrás. Ezek alatt a víz szintje a bányabezárások után folyamatosan, évente átlagosan 1–1,5 méterrel emelkedni kezdett, és a legmélyebb pontokon, például a már említett tatai Fényes-forrásoknál 2001 táján elérte a fakadási szintet. 2017 táján a több évtizeden keresztül szárazon lévő, ezeknél magasabban fekvő Tükör-forrás is megfakadt, és mintegy másfél-két éven keresztül a II. világháború előtti hozamok töredékének megfelelő mennyiségű víz fakadt itt.
Valószínűleg a klímaváltozás hatásai és a térségi karsztvíz-termelések növekedése miatt azonban ezek a folyamatok megfordultak: először pangani kezdett víz, majd a korábbi emelkedések lecsökkentek, aztán 2017-ben a vízszintemelkedés megszűnt, onnantól folyamatos csökkenés következett be. Ennek a hozadéka volt, hogy 2018 közepén a meder alá került a vízszint, amely jelenleg a tómeder alatt körülbelül két méterrel van.
A fő probléma, hogy a klimatikus hatások miatt intenzív a vízszintsüllyedés a területen, amit felerősíthet az a hatás, hogy több ezer köbméter/napos további vízkivétel jelent meg az elmúlt évtizedben. Ebben a helyzetben súlyos veszélyt jelenthet a most folyó beruházássorozat és a vízaknák várható, további drasztikus víztermelés-bővítése; így az angolkerti források nagy valószínűséggel nem fognak újra megfakadni.
A térség vízellátásnak alapja a karsztvíz, az ipari és lakossági igényeket kiszolgáló vízkivételi művek egyaránt ezt csapolják meg a térségben. A további vízszintsüllyedés nemcsak e két forrás vizét tünteti el, hanem a mélyebben fekvő források elapadására is egyre inkább számítani lehet, továbbá a még működő források hozama is jelentősen csökkenhet a víznyomás függvényében. A folyamatban lévő beruházások hatásait felmérve, a lakossági vízellátás nincs veszélyben. Ám az elapadással párhuzamosan a védett vizes élőhelyekhez kapcsolódó természeti környezet, a növényzet, az állatvilág is jelentősen átalakulhat a következő években, és a mezőgazdaság vagy akár a turizmus is megsínyli a változásokat.
