Nagy István agrárminiszter szombaton adta hírül, hogy az „ukrán gabonadömping” orvoslására hazánk „átmeneti jelleggel megtiltja az Ukrajnából származó vagy onnan érkező gabona és olajos magvak, valamint több más mezőgazdasági termék Magyarországra történő importálását”. Azóta a részletes lista is megjelent.
Csatlakoztunk tehát Lengyelországhoz, amely bár Ukrajna egyik legelkötelezettebb európai támogatójának számít, de a gazdák nyomására szintén az ukrán gabonaimport tilalmáról határozott. Ezzel pedig láncreakció indult be: két nappal a magyar bejelentés után Szlovákia is leállította a háború sújtotta országból érkező mezőgazdasági termékek behozatalát.
A kelet-európai országok kezdetben a közösségi cselekvésben bíztak, de idővel megelégelték, hogy a régiót elárasztó ukrán gabonától – és egyéb mezőgazdasági termékektől – az unió nem képes hatékonyan megvédeni a belső piacát. Ugyanis az ukrán mezőgazdaság a háború miatt teljes körű vámmentesség és szabad kereskedelmi lehetőségek mellett szállíthat az EU területére, és mivel rendkívül alacsony termelési költséggel működik, így alaposan lenyomta az árakat. Az Ukrajnából érkező gabonát a szomszédos országokban elvileg csak tárolják, majd tovább szállítják Észak-Afrikába és a Közel-Keletre, valójában azonban a gabonát már Ukrajna közvetlen szomszédságában értékesítik, ez pedig komoly feszültségekhez vezetett a kelet- és közép európai országokban, ahol a tartósan lenyomott ár a gazdák szerint veszélybe sodorta a belső agrárgazdaság dolgozóinak megélhetését.
A háború felrúgta a Föld kenyereskosarát
A háború előtt Oroszország és Ukrajna együtt a világ búzaellátásának harmadát adta, azonban a bő egy éve dúló háború megtizedelte Ukrajna termelését, és komoly akadályokba ütközött a mezőgazdasági termékek exportja is.
A háború előtt Ukrajna havonta mintegy 5 millió tonna gabonát exportált, melynek túlnyomó része, mintegy 90 százaléka a Fekete-tengeri kikötőkön, például Odesszán keresztül jutott el a világpiacra. A háború elején az oroszok blokád alá vonták a fekete-tengeri kikötőket, márciusra az itt áthaladó gabona- és olajos növények exportja a nullára esett. A 2021-es évből rekord mennyiségű termés rekedt a silókban, így a globális élelmezésbiztonság pillanatok alatt veszélybe került. Ahogy az ukrán gazdaság is, hiszen az ország gabonatermésének mintegy 75 százalékát exportálja, bevételeinek 20 százaléka pedig a mezőgazdasági termékek értékesítéséből származik.
A súlyosbodó válság kezelésére az Európai Bizottság tavaly április 27-én azt javasolta, hogy egy évre függesszenek fel minden behozatali vámot és kvótát, valamint kereskedelmi védelmi intézkedést az ukrán árucikkekre, beleértve a mezőgazdasági termékeket. Májusban az EU szolidaritási folyosókat hozott létre, hogy az ukrán gabona alternatív útvonalakon keresztül juthasson el a célpiacokra. Ebben fontos szerep jutott a szomszédos országoknak: Lengyelország, Románia, Szlovákia, Moldova, Magyarország és Bulgária az ukrán gazdaság számára biztosította saját vasút- és országúthálózatát, valamint a belső vízi útvonalakat, nevezetesen a Dunát.
Az ukrán gabona kulcsfontosságú a legtöbb közel-keleti és afrikai országra számára (az ENSZ Élelmezési Világprogramja a gabonájának felét Ukrajnától vásárolja, melyből 125 millió ember élelmezését látja el), így joggal lélegezhetett fel a világ, amikor tavaly júliusban a harcoló felek – az ENSZ és Törökország mediálásával – részben helyreállították az ukrán tengeri agrárexportot. A fekete-tengeri gabonafolyosóról szóló megállapodást – amely továbbra is nélkülözhetetlen a globális éhínség elkerülése szempontjából – a felek idén márciusban újabb hatvan nappal meghosszabbították. Ez év márciusáig 800 élelmiszerrel megrakodott hajó futott ki három ukrán kikötőből: Csornomorszkból, Odesszából és Juzsnijból/Pivdennijből.
Kelet-Európa nem tudta tartani a lépést
2023 márciusáig több mint 23 millió tonna gabona és egyéb élelmiszer haladt át a fekete-tengeri útvonalon. A gabonaegyezményt irányító operatív testület szerint a búza 65 és a kukorica 50 százaléka a leginkább rászoruló, fejlődő országokba került. Az ENSZ élelmezési programja is újraindult, így a világ számos országában csökkent a nyomás az élelmiszerárakon.
Azonban az európai gazdák szerint így is túl sok gabona marad a kontinensen, amiért első sorban a szolidaritási folyosókat kárhoztatják. Szerintük
Ráadásul nemcsak a gabonára, hanem más ukrán élelmiszerekre is vonatkozik a vámmentesség, így a belső piacokon az ukrán tojás, baromfi, cukor és alma megjelentése is egyre nagyobb feszültséget okoz.
A súlyos piaci zavarok tavasszal sem tűntek el, ezért több országban is gazdatüntetések robbantak ki.
Állítsák meg a mezőgazdaság elpusztítását!
Ilyen, és ehhez hasonló molinókkal demonstráltak a bolgár gazdák, akik az állítják, hogy az ukrán gabona miatt fokozódó verseny miatt a tavalyi termésük – főként gabona és napraforgómag – mintegy 40 százalékát képtelenek voltak értékesíteni. Ez nem csak a bevételkiesés miatt okoz problémát: a többlet miatt az idei betakarítás előtt nincs kellő mennyiségű hely a silókban.
Eközben a lengyel és román gazdák határellenőrző pontokat és utakat vonták traktoros blokád alá, hogy feltartóztassák az ukrán gabonaimportot. Az ártörésnek Lengyelországban politikai következményei lettek: a tiltakozások lemondásra késztették az agrárminisztert. Henryk Kowalczyk ugyanis azt ígérte a gazdáknak, hogy eléri a vámok és a tarifák visszaállítását az ukrán mezőgazdasági importra, de az Európai Bizottság ezt megtagadta.
A kelet-európai feszültségek kicsiben lemodellezik egy jövőbeli, esetleg ukrán EU-csatlakozás problémáit. A párizsi székhelyű IDDRI nevű agytröszt elemzője, Aurélie Catallo a Politicónak elmondta, hogy az EU jelenlegi vezető mezőgazdasági termelői, köztük Franciaország és Lengyelország, Ukrajna csatalakozásával hirtelen olyan versennyel néznének szembe, amit sem a mezőgazdasági potenciáljuk, sem termelési költségeik miatt nem tudnának megnyerni.
Ha Ukrajna holnap csatlakozna az EU-hoz, akkor messze a legnagyobb haszonélvezője lenne a közös agrárpolitikának. A 386 milliárd eurós támogatási rendszerből a területükkel arányosan részesednek a tagországok, márpedig Ukrajna termőterülete nagyobb, mint egész Olaszország. A méretgazdaságosság is mellettük szól: míg Ukrajnában egy átlagos gazdaság mérete 1000 hektár, addig az EU-ban mindössze 16 hektár. Ugyanakkor a termelés költsége a csatlakozás után megugrana, hiszen az EU-ban sokkal szigorúbb előírások vonatkoznak a gabonatermesztésre.
Az egykori szovjet kolhozok felbomlása után az ukrán mezőgazdaságot a 2000-es években megszállta a helyi oligarchia (a termőföld-értékesítési moratórium 2001-ben kezdődött), miután felismerték, hogy a mezőgazdaság nagyobb haszonszerzési lehetőséget kínál, mint a nehézipar. Ma az ágazatot a nagybirtokok uralják: mindössze húsz vállalat ellenőrzi Ukrajna termőterületének 14 százalékát, miközben egyes agrárvállalkozások 300 ezer hektárt vagy annál is több területet birtokolnak.
Út a tilalomig
Ukrajna szomszédai régóta sürgetik a közös fellépést. Január 30-án az EU Mezőgazdasági és Halászati Tanácsának brüsszeli ülésén Lengyelország, Szlovákia, Románia, Bulgária, Magyarország és Románia agrárminiszterei közös kérelmet nyújtottak be, hogy a belső piac védelmére hivatkozva cselekvésre ösztönözzék az uniót. Egy év alatt jelentősen megnőtt az unió területére beérkező ukrán gabona mennyisége: búzából az előző öt évi átlag tízszerese, kukoricából kétszerese érkezett 2022-ben. Eredményt azonban nem sikerült elérni: Nagy István úgy nyilatkozott, hogy „leverték” őket.
Március 20-án az ukrán gabonaimportból keletkező károk enyhítésére az unió összesen 56,3 millió eurós pénzügyi segítséget ajánlott fel a lengyel, román és bolgár gazdáknak, annak ellenére, hogy eredetileg még három tagország – Csehország, Szlovákia és Magyarország – kért kompenzációt. Nagy István szerint politikai döntés született, mivel statisztikai adatokkal, számokkal bizonyították, hogy igenis „óriási károkat szenvednek a magyar gazdák”.
A bizottság szóvivője a HVG-nek azzal érvelt, hogy azok az ország kaptak támogatást, ahol a 2022-ben betakarított gabona mennyisége meghaladta az előző öt év átlagát. Ahol viszont a tavalyi termés átlag alatti volt (tavaly a rendkívüli aszály miatt Magyarországon gabonából több mint ötmillió tonnával kevesebb, 8,8 millió tonna termett az előző évihez képest), ott a bizottság szerint nem okozhatott különösebb piaci zavarokat az ukrán import, sőt szerintük ellensúlyozta az alacsony hozamot.
Az EU által felkínált összeg sem a gazdák, sem az országok tisztviselői szerint nem elégséges, viszonyításképp a lemondani kényszerült Kowalczyk március végén még azt ígérte a lengyel gazdáknak, hogy 309 millió eurót kapnak a veszteségekért. Romániában Dacian Ciolos, az Európai Bizottság volt mezőgazdasági biztosa, jelenlegi parlamenti képviselő Petre Daea agrárminiszter lemondását követelte a Brüsszellel kötött „katasztrofális” mezőgazdasági támogatási megállapodás miatt.
Március végén a hat ország kormány- és államfői, köztük Orbán Viktor miniszterelnök, levelet írt az Európai Bizottságnak. Szorgalmazták
- az ukrán mezőgazdasági termékekre vonatkozó kvóták és a vámok helyreállítását;
- hogy az országaikban raktározott ukrán gabonatöbbletet humanitárius célokra vásárolja fel az unió, és juttassa el a célpiacokra;
- továbbá, hogy automatikus támogatási mechanizmusokat vezessenek be a gabonadömping által leginkább sújtott országokban és ágazatokban.
A közös cselekvés azonban elmaradt, ezért a tagállamok nemzeti hatáskörben kezdték orvosolni a helyzetet. A Magyarországra történő behozatal korlátozása a lengyel intézkedéshez hasonlóan átmeneti jellegű: egyelőre 2023. június 30-ig van érvényben. Nagy István szerint ez elegendő idő ahhoz, hogy az unió újragondolja a teljes körű vámmentességet és a szolidaritási folyosók működését.
